Hód vót, hó nem vót.

Használd ki minden kis szabadidődet, mert rövid az élet ! Legalábbis így tartja a mondás. Hát az utóbbi időben nem sok volt. Mármint szabadidőből. Meg mondjuk alapanyagból sem. De azt, ha az ember fiának van egy kis pénze, viszonylag könnyű orvosolni. Addig is vissza lehet térni, a régi bevált alapanyagokhoz. Mint például a jó öreg, rozsdás cirkula laphoz. Na most kiátkoznak azok, akik késeket készítenek. De én akkor is imádom ezt az acélt. Szívós mint az állat. Mondjuk, mint a hód. Ja és ugyanazt tudja csinálni, mint a az új bicskám. Rágni, vágni, harapni a fát. 

Ha az ember ilyen alapanyagot választ, csak egy valamire kell figyelnie. Ne égesse el az acélt. Ja meg hogy jó minőségű fúrót használjunk, folyamatos hűtéssel. Hőkezelni fölösleges, mert így is elég kemény. A fát ( fenyőt ) így is tudja "harapni". Másrészt, ez az acél tökéletes rugónak is. Rugalmas is, szívós is, tehát pont megfelel, a bicska lelkének. Volt egy leesett mahagóni fadarabom is, és így már szint mindenem meg volt ahhoz, hogy végre, újból bicskát készíthessek. De aztán rájöttem, hogy szegecsnek való acélom is elfogyott. Akkor viszont csavarozni fogok. 

Bob Loveless féle, csavaros módszert alkalmazva rögzítettem a markolatpanelokat. Mondjuk bicskánál még nem találkoztam evvel rögzítési módszerrel. Csak fixeknél. De itt is működőképes a dolog. A lényeg az, hogy, az M3 anyákat, ugyanolyan átmérőre csiszoltam, mint az M3 belsőkulcsnyílású csavarok fejét. Pontosan 5,5 mm-re. A markolatpanelokban, is megsüllyesztettem a csavarok helyét. Nagyon kellemesem csalódtam,  összerakni is könnyebb volt így a bicskát. Mondhatnám, hogy HÓD egyszerű volt. Amikor elkezdem összerakni, még sütött a nap, de mire végeztem olyan zivatar kerekedett, hogy azt hittem, jég is fog esni. Hála a magasságosnak, hó sem volt. Pedig amilyen időjárás van mostanában, még azon se csodálkoztam volna. Bár a hódoknak mindegy, hogy nap süt, vagy hó esik.......mert a fa szárazon, és nedvesen is jól esik. 

 

Vitiligo, a foltos kés.

Mindenki megnyugodhat, nem az emberiség 1%-át érintő bőrbetegségről fogok írni. Hanem ? Igen eltaláltátok, egy késről, amit gyermek korom óta akartam megcsinálni. Annak idején rengeteg jószágunk volt, és kellett egy olyan kés, amit nem sajnálok.....mondjuk a takarmánytök, vagy krumpli összedarabolására. Ezért édesapám, készített egyet nekem. Gépi fűrészlapból. Na most egy jóérzésű késkészítő itt felhorkanna. A fűrészlap nem alkalmas késkészítésre ! Én meg visszahorkanok, hogy..... dehogynem ! Számtalan sufniban készült kést fogtam a kezemben életem során. Java részük, ilyen, vagy hasonló másod nyersanyagból lett "megcsinálva" .

Ezek többnyire cirkula lapból, reszelőből, favésőből, és sorolhatnám estig hogy miből fabrikált kések voltak. Mind megfelelt a gazdájának. Használta, és kész. Manapság annyira elterjedt bizonyos körökben, hogy kést csak késacélból lehet készíteni. Jó kést, eladható kést igen. De munkakésnek, szinte bármilyen acél megfelel. Nem fog esztétikai élményt nyújtani, mint ahogy az én vitiligo nevű ( és tíz éves korom óta meglévő ) bőrbetegségem sem. De nem a szépség a lényeg. A feladatot, az ember fia, csúnya késsel is végre tudja hajtani. Azt mondják az okosok,ha például cirkula tárcsából kivágod flexel a késformát, akkor jaj a hőkezelésnek. Aha.....tehát hőkezelve van. Ha meg lehet hőkezelni, akkor tehát nem biliacél.

Hogy is lenne rossz acél, amikor fát darabolnak vele. Vágod ! Mit ki kell bírnia szegénynek, és mégis alkalmatlan késnek. Pontosan így járnak a társai is, a reszelő ( fémet munkálnak meg vele ) vagy a favéső ( amivel meg mit is......ja, fát vésnek. Ja, és hogy nem is lehet fúrni őket. Biztos azért, mert olyan lágyak, ugye. Na de eljött a pillanat amikor erről a késről is írok egy kicsit. Nem találjátok ki, de ......igen, igen......cirkula lapból van, amit itthon, házilag, szénen, miután kivágtam a formát újra hőkezeltem. Ja   meg egyszerű lapos acélból csináltam meg a baknikat is rajta.....amiket mellesleg hegesztési pótanyaggal szegecseltem a helyükre. Még a markolatpanelokat is egy ösrégi, szemétbe kidobott, foltos elektromos alaptáblából vágtam ki. 

Csupa, csupa  ér téktelen   kacatból. Mégis értékes lett számomra, mert újra felidézhettem gyermekkorom, egyik felejthetetlen élményét, mikor is édesapám kést készített nekem. Hogy miből volt, az nem érdekelte. Csak jó szívvel nekem adta. És nekem ennyi, pontosan elég volt a boldogságomhoz. Javasolnék egy pár dolgot .De csak annak akinek nem esik nehezére. Beszélgessen sokat a gyermekével, menjenek el együtt túrázni, vagy moziba. Esetleg készítsenek együtt valamit. Az idősebbek se tétlenkedjenek ! Hajtogassanak papírcsákót, vagy fújjanak együtt szappanbuborékot az unokájukkal. Akinek pedig nincs gyermeke....annak pedig játszótársa lehet a párja. Hálát adok minden percért, amit együtt tölthetek vele. A lényeg az.........hogy, ne felejtsünk el, régen mi is boldog gyermekek voltunk. Tegyünk félre néhány percre, órára, a komoly, felnőtt énünket, és legyünk újra gyermekek......... és........ élvezzük az életet !