Random bicska...avagy, néha nekem is összejön, véletlen.

Remélem, a büszkeség látszik az arcomon. Ritkán jön össze ennyire, hogy a végeredmény olyan legyen, mint amit a terveimben elképzeltem. Ez egyszerűen azért van, mert nem vagyok egy ügyes kezű ember. Ha Mexikóban élnék, biztos hogy El Szóró...El Borító...vagy ...El Pakoló lenne a nevem. Így vagyok a késkészítéssel is. Néha magam is elcsodálkozom, hogy ezt most tényleg én csináltam ??? De most tényleg összejött. Működik a framelock-os zárszerkezet. Ami nálam csodaszámba megy, mert ugye tizedre, századra illik...illeszteni. Ezek a kifejezések, amúgy, számomra értelmezhetetlen dolgok.

Na de nem futtatom magam. Inkább arról mesélek, hogy és miből sikerült összehozni a bicskámat. A tervem az volt, hogy a frissen vásárolt 3 mm vastag, WNR 1.4116 rozsdamentes acélból készítem el, a markolatpanelokat. Ismerem, szeretem ezt az fémet. Mivel kellőképpen rugalmas, tökéletesnek találtam a zárszerkezethez is. A pengét pedig a kedvenc szénacélomból, a WNR 1.2235 ( bár sokan inkább 80CRV2 néven ismerik ) csiszoltam ki, mert nála éltartóbbat nem ismerek. Vicceltem ! Ismerek, csak nem tudom megfizetni. Ja, és egy darabka KO13 is helyet kapott a bicskában, a távtartó szerepét betöltve.

A képek alapján az látszik, hogy bárki el tud készíteni, egy ilyen bicskát. És ez így is van. Menni fog mindenkinek, csak bele kell kezdeni, és végig kell csinálni. Nem az észt akarom osztani, mert azt megteszik helyettem mások. csak néhány jó tanácsot szeretnék adni, annak aki van olyan bátor, hogy belevág a bicskakészítésbe. Első tanács. Tessék rajzot készíteni ! Bár megjegyzem, ha valami papíron működik, az nem biztos, hogy élőben is fog. Második tanács. Tessék 2 mm-t minden alkatrészre ráhagyni. Mert elvenni még lehet belőle, de amit már egyszer lecsiszoltál, azt baromi nehéz visszarakni. Harmadik, pedig az, hogy ne akadályozzon meg olyan pitáner dolog a elkészítésben, hogy nem kapható olyan csavar a közeledben lévő csavarboltban, mint amilyenekkel össze szokták szerelni az efféle zsebkéseket. Készíts egy párat. Én hengeres fejű, belső kulcsnyílásos csavart alakítottam át süllyesztett fejűvé. Mert ugye a fúrószár hegye is szögben áll. Így be tudtam süllyeszteni annyira a csavar fejét, hogy az nem nyomja a kezemet. A markolat meg azért nem nyomja, mert lekerekítettem a széleit. Egy szó mint száz, öröm kézbe venni. Sokáig mondjuk nem lehet tartani, mert 232 gramm lett a súlya. De legalább így, gyorsan feltűnik, ha nem húzza a zsebemet. Igen, igen...raktam rá zsebklipszet is. Így ugyanis van támasz az ujjaimnak, amikor ki akarom nyitni. Pöccre ugyan nem, de kis erővel nyomva a pengét, szépen nyílik, és halk kattanással jelzi, hogy a zár működik. Ja, és raktam bele, két PET palackból kivágott, műanyag alátétet, a markolatpanelok, és a penge közé, hogy könnyebben nyíljon. De ahányszor kezembe fogom, az az érzésem támad, hogy: Ide gyorsan egy mammutot, hagy kaszaboljam széjjel ! De azok a nagy szőrös állatok kihaltak, és ez sajnos, nem fog összejönni. De az, hogy még egy ( pár ) müködőképes bicskát készítsek, az lehetséges. Ha máshogy nem is .......akkor véletlen fog sikerülni.