SpaceRat, és társai.

Régen , azért többet blogoltál. Kaptam meg a tömör kritikát, az egyik vásárlómtól. Igen, többet. Nem akarok mentegetőzni, de egy kicsit megváltozott az életem. Na nem nagyon, csak leheletnyit. Egy valami viszont nem változott. Még mindig imádok késeket készíteni. Az hogy nem mindegyiket posztolom, az meg annak a következménye, ahogyan most élek. Mindenre jut időm, csak ügyesen kell beosztani. Nagy munkákba bele sem kezdek, mert azt nem tudnám záros határidőre elkészíteni. Az apróbb dolgokat viszont nagy lelkesedéssel csinálom. Ide tartoznak a lehullott anyagokból készített bicskáim, és az úgynevezett 

"poison" késeim. Ez utóbbit én neveztem el, kissé irónikusan "méreg" késnek, mert akkor szoktam őket készíteni, amikor valamelyik másik kést elbojszintom. Ilyenkor kicsiszolom magamból a tehetetlen dühöt, és megnyugszom. Csiszolás közben nem létezik más, csak az acél, meg én. Ilyenkor tervet sem készítek, csak teszem a dolgomat. Az alapanyag is szinte mindegy, ( körfűrész lap, régi gyalu kés, cutter lap, markológép köröm darabja, stb...) hiszen nem nem csúcs kést akarok ilyenkor csinálni. Visz a fejem.....mozog a kezem.....ennyi. Az első ilyen késem Bambusz névre halgatott, és számtalan követte még. 

Az utóbbi időben viszont csak egyszer folyamodtam ehhez a egyéni nyugtatóhoz. Így született meg a SpaceRat. Ha nyomokban is emlékeztet az Extrema Ratio valamelyik késére, az nem a véletlen műve. Imádom azokat az igazi masszv pengéket, amiket ők készítenek. De én nem másolni akartam , csak úgy jött, hogy nekem ilyet kell készítenem.

Na erről beszéltem az elején. Bambusz növény által inspirálva, egy szép darab acélból, a kedvenc "wharncliffe" penge formámmal. Amit mellesleg nem egyszerű elkészíteni, aki a hasas kések csiszolásához szokott. Mert minduntalan, belehúz az ember fia, amikor a hegy felé közeledik. Na itt ezt nem kell. Cserébe viszont olyan hegyet kaphatok, amit nagyon pontosan lehet irányítani.

Még a születésnapomra is ilyen pengéjű késsel leptem meg magam. Reggel korábban kéltem, és egy bő fél óra alatt megcsiszoltam. 

Nem akarom bő lére ereszteni a mondandómat, és csak annyi mondok, hogy az idén még lesz egy olyan posztom, amiben egy olyan bicskáról lesz szó, amit egy  összeszedettebb napomon készítettem. Annyit elöljáróban, hogy nyitófurat van rajta. Aki érti a csíziót....az vágni fogja....hogy miről van szó.