NordBowie, avagy két nép, egy késben.

 Visszatértem egy kicsit a kezdetekhez. Annyi bicskát készítettem az uóbbi dőben, hogy rá kellett jönnöm, hogy más is van a világon. Nem csak a nyitófurattal rendelkező, egykezes bicskák. Bár a kis ördög mindig ott táncol a vállamon, hogy csak még egyet, csak egy utolsót. De most szünetet kellett tartanom a késkészítésben. Más is van a világon, nem csak a hobbim. Pillanatnyilag , jó öreg SONY, és még működőképes telefonomat szeretném lecserélni, egy újabb SONY telefonra. Erre gyűjtök. Bár így a csiszolószalagjaim már nem annyira harapnak, mert eléggé elkoptak. Egyszó mint száz, karácsony után fel kell egy kicsit töltenem a készleteimet. De azért a kopott szalagokkal is lehet még csiszolni, csak már egy kicsit  égetik az anyagot. Sebaj, majd a végén, kézzel utána csiszolok. Ezt a kést egy novella elolvasása után találtam ki, amiben egy amerikai túrista család, elveszik a norvég hegyek között, és huszonegy napon keresztül megtapasztalják, hogy milyen az igazi skandináv természet. Az egyik szereplőnek egy bowie kése volt, amivel ... szó szerint...a szorult helyzetekből kivágta magát, és a család tagjait. A bowie pengeforma nagyon sok mindenre alkalmazható, de a finom munkákra már kevésbé alkalmas. Na de itt jön képbe a puukko. Az egyik szikla tövében, egy helle kést találnak. Ezek után kezdik megtapasztalni, hogy a kis kés is jó kés, mert a baromi hidegben a kis kést könyebben lehet kezelni, még összefagyott kézzel is. Mikor végeztem az olvasással, úgy döntöttem, hogy egy késben fogom egyesíteni a két kés formavilágát, és előnyös tulajdonságait. A penge az amerikai bowie jellegzetességeit hordozza magán, míg az élezés, és a markolat...teljesen autentikis skandináv stílusú lesz. A pengét C100 szénacélból készítettem, minimális kovácsolással. A markolatot pedig a Degu barátomtól kapott nyírfából, és némi agancsból, meg bőrből készítettem el. A markolattüske végére menetet vágtam, és egy rejtett csavarral rögzítettem a pengét a markolatban. Az ujjaim védelmét pedig nem keresztvassal, ( hiszen az nem lenne autentikus skandináv ) hanem egy markáns bemélyedéssel oldottam meg. Mindenki eldöntheti, hiszen szíve joga, hogy mennyire tetszik neki a fúziós késem. Én oda vagyok érte. Olyan könnyedén lehet használni, mint egy puukko-t, de olyan feladatokat is meg lehet vele csinálni, mint egy leuku-val, vagy egy bowie-val. Az idő meg ...majd eldönti, hogy van e létjogosultsága NordBowie-nak.

SealCutter.

Rám lehet sütni a bélyeget, hogy....Na ez is kezd már ugyanolyan formájú késeket készíteni. Nem tagadom, mostanában ez a kedvenc penge formám. A minap azon kaptam magam, hogy utána számoltam, hogy hány kést is készítettem életemben. Legyen elég annyi, hogy....sokat. Így hát óhatatlan, hogy előbb vagy utóbb  becsúszik, néhány ismerős forma. De mentségemre legyen mondva, Nincs egyedi stílusom. Amilyen kést akarok, olyat csinálok. Most példának okáéert egy karambitot készítettem. De csak gyakorló változatot. Találtam ugyanis egy 5 mm vastag, KO33 as rozsdamentes, egészen pontosan saválló lemez darabot. Régen ujjvédőket készítettem belőle, de mivel jó ideje nem készítek olyan késeket, amihez ilyen anyagra lenne szükség, így más felhasználási területet találtam neki.

Volt régen egy késem, amit úgy tervezet  meg Russ Kommer, hogy annak aki használja, ne kelljen akkor se leraknia , a földre, vagy a hóba, akkor sem amikor, mind a két kezére szüksége van. Csak ráhúzza a gyűrűt az kis ujjára, és amikor kell egy mozdulattal, munkára lehet fogni a kis éllel rendelkező eszközt. Felettébb hasznos egy funkció. Hát én is úgy döntöttem, hogy alkalmazni fogom a "fókahasító" késemnél. Itt azér kitérnék egy pár szóban arra, hogy aki már dolgozott saválló anyaggal, az tudja, hogy nem egy hálás anyag, ha meg kell munkálni. A furat elmászik benne, pillanatok alatt megkékül, és puha mint az E.T. csiga. Mondjuk ha polírozni kell, azt egészen jól viseli. A lényeg az, hogy egy kicsit melós volt, mire kiszenvedtem a 22 mm átmérőjű, furathoz hasonló nyílást. De megérte, mert egyből jopbban simult a kezembe. A penge formája viszont már az én ízlésemet tükrözi. Nagyon imádom a konkáv vágórésszel rendelkező, karom, vagy csőr alakú pengéket. 

Hatásos egy forma, annyi biztos. Mondjuk ezt a természet többszörösen is vissza tudja igazolni. Csak egy kis nyomás, és a hegy már hatol is be a húsba, fába, vagy amibe szükséges. Mondanám hogy pontosan is lehet vele, dolgozni, de ez nem lenne igaz, mert mindig ki akar törni oldalirányba. Szerintem ez érthető is, mert kanyarpengével, kanyarban lehet csak vágni. Nem ? A lényeg az, hogy tegye a dolgát. Nekem nagyon bejön, annyi szent. De megigérem, hogy  legközelebb már egy normális késsel fogok ismét előrukkolni. Mondjuk .....puukko-t már tényleg nagyon régen készítettem. Lehet hogy vissza kellene térnem ismét az alapokhoz. Abból mindig valami jó szokott kisülni. Mondjuk akkor a fókát nem csak felhasítani tudnám, hanem fel is tudnám dolgozni. Utána készíthetnék belőle, jó kis fókahagymás szeletet, ami után leguríthatnék egy jéghideg Fóka Cola-t. Közben pedig szól a rádióból a Fók and roll. De szép is lenne. Húúúú.....! Már előre izgulok, olyan régen csináltam már ilyeneket.