Rám lehet sütni a bélyeget, hogy....Na ez is kezd már ugyanolyan formájú késeket készíteni. Nem tagadom, mostanában ez a kedvenc penge formám. A minap azon kaptam magam, hogy utána számoltam, hogy hány kést is készítettem életemben. Legyen elég annyi, hogy....sokat. Így hát óhatatlan, hogy előbb vagy utóbb becsúszik, néhány ismerős forma. De mentségemre legyen mondva, Nincs egyedi stílusom. Amilyen kést akarok, olyat csinálok. Most példának okáéert egy karambitot készítettem. De csak gyakorló változatot. Találtam ugyanis egy 5 mm vastag, KO33 as rozsdamentes, egészen pontosan saválló lemez darabot. Régen ujjvédőket készítettem belőle, de mivel jó ideje nem készítek olyan késeket, amihez ilyen anyagra lenne szükség, így más felhasználási területet találtam neki.
Volt régen egy késem, amit úgy tervezet meg Russ Kommer, hogy annak aki használja, ne kelljen akkor se leraknia , a földre, vagy a hóba, akkor sem amikor, mind a két kezére szüksége van. Csak ráhúzza a gyűrűt az kis ujjára, és amikor kell egy mozdulattal, munkára lehet fogni a kis éllel rendelkező eszközt. Felettébb hasznos egy funkció. Hát én is úgy döntöttem, hogy alkalmazni fogom a "fókahasító" késemnél. Itt azér kitérnék egy pár szóban arra, hogy aki már dolgozott saválló anyaggal, az tudja, hogy nem egy hálás anyag, ha meg kell munkálni. A furat elmászik benne, pillanatok alatt megkékül, és puha mint az E.T. csiga. Mondjuk ha polírozni kell, azt egészen jól viseli. A lényeg az, hogy egy kicsit melós volt, mire kiszenvedtem a 22 mm átmérőjű, furathoz hasonló nyílást. De megérte, mert egyből jopbban simult a kezembe. A penge formája viszont már az én ízlésemet tükrözi. Nagyon imádom a konkáv vágórésszel rendelkező, karom, vagy csőr alakú pengéket.
Hatásos egy forma, annyi biztos. Mondjuk ezt a természet többszörösen is vissza tudja igazolni. Csak egy kis nyomás, és a hegy már hatol is be a húsba, fába, vagy amibe szükséges. Mondanám hogy pontosan is lehet vele, dolgozni, de ez nem lenne igaz, mert mindig ki akar törni oldalirányba. Szerintem ez érthető is, mert kanyarpengével, kanyarban lehet csak vágni. Nem ? A lényeg az, hogy tegye a dolgát. Nekem nagyon bejön, annyi szent. De megigérem, hogy legközelebb már egy normális késsel fogok ismét előrukkolni. Mondjuk .....puukko-t már tényleg nagyon régen készítettem. Lehet hogy vissza kellene térnem ismét az alapokhoz. Abból mindig valami jó szokott kisülni. Mondjuk akkor a fókát nem csak felhasítani tudnám, hanem fel is tudnám dolgozni. Utána készíthetnék belőle, jó kis fókahagymás szeletet, ami után leguríthatnék egy jéghideg Fóka Cola-t. Közben pedig szól a rádióból a Fók and roll. De szép is lenne. Húúúú.....! Már előre izgulok, olyan régen csináltam már ilyeneket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése