SilkCandy, a selyemcukros bicska.

Olyan jó idők voltak mostanában, hogy óhatatlanul az én kis  műhelyben kötöttem ki. Ha akartam, ha nem Hipp hopp ott találtam magam, a csiszológép előtt. Amivel ugyan még nem megyek sokra, de az alap hangulatokat már megadja. Rengeteget rajzolok, és ahhoz hogy ne csak papíron létezzenek, az általam elképzelt bicskák, és kések, ahhoz kellő mennyiségű alapanyag szükséges. No de ...hála Imhotepnek, most az is van, jócskán a műhelyem sarkában. Úgyhogy nincs kifogás, bicskát fogok készíteni.

Olyan jól esik amikor, rájövök arra, hogy amit lerajzoltam, azt meg is tudom csinálni. Nem kell az interneten nézelődnöm, és egy nagy csomó pénzt összegyűjtenem, hogy egy újabb bicskám, vagy késem legyen. Sok sok év alatt szedtem össze annyi rutint, hogy ne okozzon gondot, elkészíteni egy éllel rendelkező, nyitható, zárható vágó alkalmatosságot. Magyarul egy működőképes...bicskát. De inkább, rátérek inkább, magára a bicskakészítésre. 

Az alapanyag ismét az 1.4116 acél. Három különböző méretű, akarom mondani, vastagságú...ráadásul. A pengét, a biztosító billenő teszt, és az alaplapok közti távtartót, a 3 mm változatból vágtam ki. Készítettem egy fa sablont, és ennek a kis segédeszköznek a segítségével nagyon gyorsan haladni. Erre az utóbbi időben szoktam rá. Azon egyszerű oknál fogva, mert a beállítá...sokat, sokkal könnyebb úgy megcsinálni, hogy látja az ember. De ezt az Instagram oldalamon lehet megtekinteni.

Kivágtam hát a pengét, és a biztosító billenő kalapácsot, és összereszeltem őket. De nem ám a szokásos módon, hanem .....egy Berényi Sanyival való beszélgetés után.....jól. Végre ezt is le tudom írni. Sok év munkája van ebben is. Szóval, megtudtam, hogy miért tud a penge, nyitás után, úgy a helyén maradni, hogy egy csepp kottyanása se legyen. Legyen elég annyi, hogy gy nem mindegy, hogy hol vannak a nyomáspontok, és az sem, hogy milyen szögben vannak letörve, ( ez egy késes szakzsargon ) az illeszkedő alkatrészek.

Ezen a ponton szeretnék kitérni a markolathéjra. Mert az is megérdemel egy pár szót. A kirinite egy speciális akril, amit az Usa-ban fejlesztették ki, kimondottan késmarkolatokhoz. Jól megmunkálható, és erős, csúszásmentes anyag. Csak a nagy hőt kell kerülni a megmunkálásnál, mert könnyen olvad. De polírozás után gyönyörű markolat lesz belőle. Ezt a színűt, toxic green-nek nevezik. De nekem a selyemcukor jut róla az eszembe. Innen kapta a nevét is.

Miután ezeket megcsináltam, egy baknit is csináltam az alaplapra. Nem szegecseltem,csak ragasztottam  Pont elég neki ennyi kötés. A többit a csavarok elintézik. A szokásos M3 BKNY csavarokkal rögzített megoldást választottam. Nálam ez vált be a legjobban. Nem a legesztétikusabb, de tart rendesen, és finoman is be lehet állítani vele, a markolathéjak feszességét. Apropó feszesség. A reteszelő alkatrészt rugóját, most is egy küllő darabkából csináltam. Szén acélból készült, és rugalmas. Ennyit kell hogy tudjon. 

Mindent összevetve, egy olyan bicskát készítettem, amire veszettül büszke vagyok. Még ez sem tökéletes, de lassan megütöm azt a szintet, amit megcéloztam, annak idején, mikor elkezdtem késekkel, bicskákkal foglalkozni. Csak azért fohászkodom a teremtőhöz, hogy mindig legyen erőm, azt az egyet elkészíteni, amire azt mondom....na itt minden a helyén van,..... és ez így tökéletes. Ezt kívánom az összes késkészítőnek...tiszta szívemből.
 

BamBacon, a keleti szalonnázó.

 Az egyik nap szalonnázni támadt kedvem. Magyar ember lévén, bicskával. De ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy nincs szalonnázó bicskám. Úgy döntöttem hogy ezt orvosolni kell. Úgyhogy...készítettem egyet. Persze nem különleges acélból. Csak egy egyszerű aszfalt vágó tárcsából. Szeretem a nemes acélokat, de erre a feladatra, több mint elégséges lesz, ez az acél is. Csak kivágtam 3 darab, 15 mm széles ( inkább keskeny) és 120 mm hosszú csíkot, amikből kettő a markolat lett, egy pedig a penge. Majd egy negyediket is, amiből meg a rugóját készítettem el. A nitteket, stifteket, vagy szegecseket...3 mm-és hegesztő pótanyagból, csináltam. Gyorsan ment minden, és kb. egy óra múlva már a finomításnál tartottam. A szegecselésnél viszont, elkövettem egy apró hibát. Először a penge tengelyét zömítettem meg, és csak utána a középső tengelyt. Így egy kicsit szorul, ha be akarom csukni. De nyitott állapotban, úgy áll a penge, mint a cövek. Legalább nem fog rácsukódni az ujjaimra. 😝 Mikor már működő képes volt, megtapogattam, és túl simának éreztem a felületet. Ezért, egy kis bambusz mintát reszeltem bele. Így már, nem csúszott annyra. Innen jött a neve is. Szalonnát enni, saját bicskával...az érzés megfizethetetlen. 😁 Minden másra, meg... ott van a Mastercard. 

HunCut ... avagy egy maskara bicska, pókos stílusban.

Ezt a bicskát, már nagyon régóta szerettem volna elkészíteni. Imádom a pókos bicskákat. Ez mondjuk, az utóbbi időben meg is látszik a blogomon. Át kéne már nevezni a blogomat ! Mondta az egyik vásárlóm. Nem gondolkodom rajta. Marad az AMA-tőrök. És a mottóm sem változik. No meg a lelkesedésem se. Néha megvalósítom az álmaimat, és ez engem boldoggá tesz. Csupán az alkotás öröméért csinálom. Nem is fárasztalak benneteket további információkkal, mert ....!

Csak vicceltem  ! Most előveszek egy vonalzót, és tisztességesen lemérem az összes paraméterét a bicskámnak. 

Teljes hossz: 228 mm

Penge hossz: 98 mm 

Markolat hossz: 130 mm

Penge vastagsága: 3 mm

Penge anyaga: 1.4116 acél

Penge felületete: szálcsiszolt

Markolat anyaga: G10 és 1.4116 acél

Markolat vastagsága: 13 mm

Zárszerkezet: középzár

Nyitás: 13 mm furat segítségével 

Súlya: 242 gramm

Asszem, minden adatot felsoroltam. Most már csak azt kell elárulnom, hogy ugyanazzal az M3 BKNY csavarral, és az ellen oldalon M3 anyákkal rögzítettem, ahogy eddig is szoktam. Az alaplapot 1,5 mm 1.4116 os acélból, a klipszet pedig ugyanezen acél, 1 mm vastagságú változatából készítettem. Na ennyit az adatokról. Nekem ezek nem is annyira fontosak. Egyszer szeretnék egy olyan késkészítő mesterrel találkozni, akivel arról diskurálnánk, hogy milyen érzései voltak, miközben a kést, vagy a bicskát készítette. Én minden pillanatát megélem, amikor készítem őket. Nem feszélyez a megfelelési kényszer, nem kötnek gúzsba a méregetések. Csak csinálom őket. Hiszen onnantól fogva lesz élvezetes a kés/bicska készítés, akkor a kudarctól való félelem, megszűnik folytatni, az ember fiát. Amikor a tanulás, felfedezésnek tűnik, és azt a pár hibát, amit a munka közben vétesz, azt is ki tudod javítani. Amikor a kezedben lévő, működő képes bicska, boldogsággal tölt el, mert a tudásod legjavát tetted bele. No meg a lelked egy kis darabkáját is. Egy szónak is száz a vége, nagyon nagy örömet leltem a HunCut készítésében.

BoBo a hegyekben.

Minden évben elmegyünk a párommal, üdülni egy pár napra. Ezzel ugye nem vagyok egyedül ? De azzal hogy ilyenkor mindig elviszem, a legújabb saját készítésű késem, vagy bicskámat, már leszűkítettem a kört pár emeberre. Ez az évek alatt a szokásommá vált. Az idén Bélapátfalvát céloztuk meg. Egészen pontosan a Bél-Kő túrát szerettük volna megcsinálni, és egy kicsit szerettünk volna bóklászni, csatangolni a Bél-Kő elhagyott mészkőbányában. Voltunk már ott, de most nem csak keresztülmentünk rajta. Hihetetlen, hogy az ember mire képes, ha gépek segítik. Úgy átváltoztatja, semmi perc alatt a környezetét, hogy az még távolról is látszani fog. Felejthetetlen élmény kavirnyázni  a sistagon, ott fönt, miközben kövek sziklák veszik körbe, mindenfelé az ember fiát. 

De térjünk vissza a hegyről a bicskára.  Nagyon szeretem azokat a bicskákat, aminél úgy érzi az ember, hogy van a kezében valami. Egy szóval nehezek. Ha egy bicskának, fém a markolata, akkor minden bizonnyal elönti ez az érzés. Az én bicskámnak, aszfaltvágó tárcsa az alapanyaga. Még az éppen hogy fúrható kategória, az acélok között. Ja, és rettentően szívós, és rugalmas. Na ezekhez a tulajdonságokat kihasználva, framelock zár szerkezetet készítettem a BoBonak. Ez ugye csak annyit jelent, hogy a keresztzárat magából a markolat anyagáből, elvékonyítással alakítottam ki. A pengét pedig a szokásos 1.4116 acélból készítettem el. Már a rajzon is imádtam a formáját, de amikor elkészült, nem tudtam betelni, egy darabig vele. Annyira egyszerű, és mégis van benne valami, ami egyszerűen magával ragadja az embert.  Nem bírtam megállni, és egy kicsit feldíszítettem. Teljesen egyértelmű, hogy egy kínai leves receptjét gavíroztam bele. A leves amit régen ettem hasonló hangzású volt, mint ahogy én neveztem el. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy eljutottunk oda ahova szerettünk volna, és én elkészítettem azt amit szerettem volna. Higgyétek el, hogy néha ennyi is elég a boldogsághoz.

 

TabbyCat.

Néha szükségszerű olyan dolgot csinálni, ami nem szükségszerű. Csak azért csinálja az ember az ilyen dolgokat, mert jól esik neki. Nyáron a 35 ˚C fokban kovácsolni, nem biztos hogy ebbe a kategóriába sorolható. De mindenképpen az extrém időtöltések közé sorolnám.  Mindenképpen becsüljük meg azokat a késkészítőket, akik ilyenkor is képesek odaállni a kovácstűz mellé.  Most nem kimondottan rólam van szó, hanem a kés, bicska készítő mesterekről.

Az én kovácsolásom sem tartott sokáig. Mert egy 51CrV4 acéldarabkát püföltem csak pár percig. Kipróbáltam egy nagyon egyszerű dolgot. Mivel simító kalapácsom nincs, ezért egy 10 mm vastag acél, és az üllő közé raktam a késacélomat. Így egy viszonylag sima, de roppant érdekes mintázatot kaptam. Nagyjából itt be is fejeztem, a kalapálást. Csiszoltam egy keveset, és fúrtam az acélra néhány lyukat. Majd visszaraktam a tűzbe, és meghőkezeltem. Maradék parázson pedig megeresztettem. Csak úgy mint ahogy, máskor is szoktam. Kihűlés után készre csiszoltam a levezető élt, és egy kicsit vaskloriddal, megmarattam a felületet. Cirmos lett a felület, és így már meg is született a neve. TabbyCat, ami nagyjából cirmos macskát jelent. Miután megéleztem, készítettem neki egy nagyon egyszerű bőr tokot is. Halkan jegyzem meg, hogy régen vágytam egy Giant Mouse kis fix késre, amit  soha nem tudtam volna megfizetni. De ezen a kiskésen felbuzdulva, lehet hogy elkészítem egyszer magamnak. Bár nem szeretek másolni senkit, de óhatatlan hogy az ember ne olyat csináljon, amit már valaki, kitalált, és elkészített. Mégis úgy vélem, valami újat alkottam.És ...bár fából vaskarikát, még nem tudok készíteni...de "foltos macskát" acélból már igen. Legközelebbi munkám, pedig ismét egy bicska lesz, amihez még be kell  szerezem néhány alapanyagot. Elöljáróban csak annyit, hogy már meg van a rajz, és a neve is. Annyit elárulhatok, hogy HunCut ....😁....lesz !

 

Nopsy.

Pont elég régen volt amikor a gorgonopszidák éltek. Állítólag olyan régen, mint amióta én a blogomat írom. Elismerem, nem ma kezdtem. De mentségemre legyen az, hogy nem sokan csináljuk. Úgy gondolom, kihalófélben vagyunk. Van akit elszomorít hogy milyen kevesen kíváncsiak arra, amit ő csinál. Én nem vagyok szomorú. Sőt kimondottan örülök, annak a pár embernek, akik még olvassák a blogomat. Hálás vagyok nekik. Nekem pedig nincs más dolgom, hogy néhanapján kést, vagy bicskát készítsek, és írjak egy pár sort róla. 

Nagyon szeretem a hobbimat. De ezt tudjátok. Imádom amikor egy rajzom megelevenedik, a kezeim munkája által. Most se volt ez másképp. Csak egy valami volt más. Egy dokumentum filmet nézve rájöttem a nagy igazságra. Semmi nem örök, csak a változás. Ezt a mottót magam javára is tudom fordítani. Változni, jó dolog. Főleg ha fejlődik közben az ember. Úgy érzem, ez néha nekem is összejön. El tudok készíteni, olyan furcsa formájú késeket, amilyeneket évekkel ezelőtt nehezen tudtam elképzelni. Bátrabb lettem. Hiszem hogy ez előnyömre vált. De elég is ennyi a fényezésemből. Szóval, egy ősállat volt az ami a legújabb bicskám ihlette. A pengét most egy 80CrV2 szénacélból vágtam ki. Egy ősállat mégsem lehet rozsdamentes. A biztosító retesz is úgyanebből az acélból készült. A markolat pedig egy darabka wenge fa volt. A csavarozást a jó öreg M3 BKNY csavarokkal oldottam meg. Rugó gyanánt egy ujjnyi hosszúságú küllőt használtam. Aki kíváncsi rá, hogy miként néz ki belűlről egy ilyen bicska,az kattintson rá az Instagram  oldalamra. Ott láthatja a boldog, és elégedett ábrázatomat is. Már ha még nem unja. Én még nem unom magam, ahogyan a nyitófuratos bicskák készítését sem. Az a nagynevű cég is örül neki, ha valaki használja, a korszakalkotó, és innovatív találmányukat. Nem arra vágyom, hogy az egész világ megismerje a bicskáimat. Arra vágyom hogy mindig legyen kedvem elkészíteni a következőt. Nopsy is egyetért velem, mert miközben a billentyűket nyomkodom, egyetértően bólogat. Vagy csak a szemem káprázik, akár a naplemente, a 280 millió évvel ezelőtti földön. 

 

MaxyTrash...

Vannak az ember életében olyan dolgok, amik fontosabbak a késkészítésnél. Nem avatlak be benneteket a részletekbe, de legyen elég annyi, hogy egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat. De a kés, illetve bicska készítésről, akkor sem mondok le. Számtalanszor előfordult már, hogy másodnyersanyagból dolgoztam, és most, ismét eljött ennek is az ideje. Nincs az égegyadta világon semmi baj, az aszfaltmaró tárcsával, mint alapanyag. Bár nem a legnemesebb acél, de egy hobbistának ez is megteszi. 

Úgy döntöttem ma reggel, hogy a mások szerint szemétre való acélból, kihozom a legtöbbet, amit csak lehet. Régi befejezetlen pengéim közül, elővettem egyet, és néminemű flexelés után, a kezemben volt egy csupafém markolatos keresztzáras bicska. Amit ráadásul nem is csavarokkal, hanem, különböző átmérőjű hegesztési pótanyagokkal, csak simán összeszegecseltem. Előtte mondjuk, egy kicsit megsüllyesztettem a furatokat, hagy tudjon belezömülni rendesen a szegecsként használt anyag. Kis átmérőjűvel már csináltam ilyet, a hasított baknis késeimnél, és meg is látszik, hogy szinte...nem is látszik. A nagyobb átmérőnél, viszont nem tudtam úgy belezömíteni a furatokba. Sebaj, majd még gyakorolom egy kicsit. Mindezek ellenére, nagyon jó érzés volt a kezemben tartani, egy működőképes, framelock zárrendszerű, ezüstösen csillogó, s nem lötyögős pengéjű bicskát. Azt hiszem teljesítettem a feladatot, miszerint a hulladékból, újrahasznosítva, kihoztam a lehető legtöbbet. Ezért szerintem, jól illik hozzá, a MaxyTrash név. Mindig is azt szerettem magamban, hogy nem a kifogásokat kerestem, hanem az alkalmat...a kés/bicska készítésre. És ez most, határozottan, egy jó alkalom volt. 

 

Red Vulture, avagy egy keselyű keselygése.

Egy keselyű keselygése...

Ült az éhes keselyű a fán,

Egy gondolat futott át az agyán.

Enni kéne valami dögös dolgot,

Az ötlet lentről jött, mert gyomra korgott.

Olyan hangok jöttek a hasából,

Hogy még ő is megrettent magától.

Ezen bizony segíteni kellene azonnal, 

Vagy beszélni valami szakács fazonnal.

Szuvidált borjúszegyre tudta, hiába is vágyna,

A szakács is kiöhögné, s hozzá pofákat is vágna.

Így hát maradt a szokásos unalmas kaja, 

De attól már égnek állt megkókadt taraja.

Felrepült hát magasan az égbe,

Kaját felderíteni, ő onnan néz le.

Meg is látott egy vörös színű foltot,

Tudta hogy valamikor, egy döglött állat volt ott.

Leereszkedett hát, a sík talajra,

Szárnyával leszálláskor, nagy port kavarva.

De amit fentről, oly pontosan bemért,

Szeme elől eltünt, mire fentről leért.

Ez bizony szívás ! Gondolta magába,

De közben valamiben, megbotlott a lába.

Egy piros fadarab, mit vérnek észlelt,

Hogy egybe bekapja, arra érzett kényszert.

Aztán balra nézett, s valamit meglátott,

Egy kihűlt tetemből, egy vasdarab kiállott.

Hát itt van, miből a vértócsa képződött,

Nem ma került oda, a szagán érződött.

Befogta csőrét, s neki állt zabálni,

Tudta hogy a felénél, nem fog majd megállni.

Gyomra már nem korgott, erre vágyott teste,

Szőröstül bőröstül, az egészet megette.

Óóó már csak alundni kéne egy keveset,

Mert úgy jól lakott, hogy vérnyomása leesett.

Még mielőtt szememre jönne az  édes álom,

A fát és az acélt, előbb elrekvirálom.

Hogy mi legyen belőle, azt még nem tudom,

Addig is e két cuccot, a szárnyam alá dugom.

Bicskát, vagy kést kellene belőle csinálni,

Ne kelljen mindenre a csőrömet használni.

Kipihente magát, s buzgón nekilátott,

Csőrével a fából, csinált sok forgácsot.

Az acélt meg a karmával alakította ki,

Kb. ugyanúgy mint egy késkészítő szaki.

Mikor végzett, elégedetten dőlt hátra,

De nem volt mögötte semmi, így leesett a picsába.

Ki látott már ilyet, keselyű készített bicskát,

De nem fárasztalak benneteket, hello, szia, viszlát !

Abszúrd volt e történet, s nem biztos hogy igaz,

Ritkán írok mostanában, ez legyen a vigasz.

De ha tetszett, ígérem sűrűbben teszem,

Ha lesz miről írni, és még forog az eszem.

 

Cheapy...olcsó, de használható.

Néha engedek a csábításnak, és megveszem, azt a bicskát, amire vágyom. De legtöbbször, inkább ( mivel nagyon szeretem csinálni ) elkészítem őket. És itt jön az ami miatt hülyének szoktak titulálni. Ugyanis az elejétől a végéig, az én ötleteimet valósítom meg, és nem lemásolok, egy meglévő modellt. Mondják, hogy mennyivel könnyebb lenne szétszedni egy bicskát, és legyártani az alkatrészeit. Hát én nem szeretek másolni. Inkább megküzdök minden egyes alkalommal, a forgás, és a nyomáspontokkal.

Lehet hogy nem lesz tökéletes, de hát nem mindenki mesterszakács, aki ételeket készít. Ennyit tudok, de erre büszke vagyok. Na de elég a fölösleges dumából. Ma úgy keltem föl, hogy adok magamnak ( egy divatos kifejezéssel élve ) egy kis énidőt. Semmi másra nem koncentrálok, csak arra, hogy a nap végén, egy működőképes bicska legyen a kezemben. Párosával szoktam hőkezelni, úgyhogy egy másik pengét is kicsiszoltam. De a lényeg a bowie penge volt. Régóta dédelgetett álmom volt, egy "zsebbowie" elkészítése.

A másik gondolatom csak annyi volt, hogy maradékokból fogom elkészíteni. Kicsi darabkák az 1.4116 acélból, némi aszfalvágó tárcsa, leeső darabkája, egy küllő, és néhány M3 csavar kellett csak a megvalósításhoz. A markolat panelokat először 2,5 mm fúróval fúrtam át. Majd az egyikbe M3 menetet metszettem, a másikba pedig 3 mm-re bővítettem a furatot. Ja és 6 mm fúróval megsülyesztettem azokat. A pengét, hőkezelés után csiszoltam meg, mert így kisebb a hibázási lehetőség. Mondjuk így is belecsiszoltam a pengébe. De hát nem is én lennék, ha nem csinálnék ilyet. Aztán a biztosító reteszelővel ősszehangoltam a pengét, és kezdődhetett az összeszerelés. Gyanus volt, hogy elsőre működött, de néha nekem is összejöhet. Szétszereltem, és megcsiszoltam, de csak egy kicsit, mert imádom a rozsdamart, gödrös felületeket. Készítettem egy új rugót, és egy zsebcsipeszt is, hogy teljes értékű lehessen a bicska. Utoljára maradt az élezés. Amikor ez is megvolt, elégedetten ültem ki a lenyugvó nap fényébe, és a kezemben lévő bicskán gyönyörködve. Boldogsággal töltött el az az érzés, hogy kedvemre való lehet a kezembe, és nem került szinte semmibe. Mert lehet valami, egyszerre olcsó, és használható is. Tudom, tudom arra rá van írva, hogy "médincsájna"...! A Cheapy viszont garantáltam nem az, mert még az sincs ráírva hogy "éncsináltam"...!