Minden évben elmegyünk a párommal, üdülni egy pár napra. Ezzel ugye nem vagyok egyedül ? De azzal hogy ilyenkor mindig elviszem, a legújabb saját készítésű késem, vagy bicskámat, már leszűkítettem a kört pár emeberre. Ez az évek alatt a szokásommá vált. Az idén Bélapátfalvát céloztuk meg. Egészen pontosan a Bél-Kő túrát szerettük volna megcsinálni, és egy kicsit szerettünk volna bóklászni, csatangolni a Bél-Kő elhagyott mészkőbányában. Voltunk már ott, de most nem csak keresztülmentünk rajta. Hihetetlen, hogy az ember mire képes, ha gépek segítik. Úgy átváltoztatja, semmi perc alatt a környezetét, hogy az még távolról is látszani fog. Felejthetetlen élmény kavirnyázni a sistagon, ott fönt, miközben kövek sziklák veszik körbe, mindenfelé az ember fiát.
 |
|
De térjünk vissza a hegyről a bicskára. Nagyon szeretem azokat a bicskákat, aminél úgy érzi az ember, hogy van a kezében valami. Egy szóval nehezek. Ha egy bicskának, fém a markolata, akkor minden bizonnyal elönti ez az érzés. Az én bicskámnak, aszfaltvágó tárcsa az alapanyaga. Még az éppen hogy fúrható kategória, az acélok között. Ja, és rettentően szívós, és rugalmas. Na ezekhez a tulajdonságokat kihasználva, framelock zár szerkezetet készítettem a BoBonak. Ez ugye csak annyit jelent, hogy a keresztzárat magából a markolat anyagáből, elvékonyítással alakítottam ki. A pengét pedig a szokásos 1.4116 acélból készítettem el. Már a rajzon is imádtam a formáját, de amikor elkészült, nem tudtam betelni, egy darabig vele. Annyira egyszerű, és mégis van benne valami, ami egyszerűen magával ragadja az embert. Nem bírtam megállni, és egy kicsit feldíszítettem. Teljesen egyértelmű, hogy egy kínai leves receptjét gavíroztam bele. A leves amit régen ettem hasonló hangzású volt, mint ahogy én neveztem el. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy eljutottunk oda ahova szerettünk volna, és én elkészítettem azt amit szerettem volna. Higgyétek el, hogy néha ennyi is elég a boldogsághoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése