Tallvella a tél--->űző puukko...

 Az idén tavasszal eljutottunk a párommal a Nyíregyházi vadasparkba. Gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki, és nagyon jól éreztük magunkat. A következő hétvégén pedig ismét fel kellett vennünk a nagykabátot, mert befagyott a sej-hajunk. Ez így nem mehet tovább ! A télnek mennie kell. Na majd én intézkedem. Készítek egy olyan puukkot, ami ha elviszem valahova,( egyenlőre csak  öt méteren belül ) akkor ott elűzi a telet. Ha beválik, szabadalmaztatni fogom.

 Saami, de legalább is Suomi a neve annak a népnek, akik a legszebb puukkokat készítik. Rénszarvasagancsból, bőrből, és nyírfából. Én viszont nem vagyok Saami, és abból dolgozok, amim van. Magyar vadnarancs fából, és agancsból. Ami nem olyan, mint az északi szarvasok fejdísze, mert roppant sok benne a szivacsos rész. Egy órámba telt mire megtaláltam, és összevagdostam a markolatnak valókat. A másik egy óra alatt kifúrtam, és kireszeltem a markolattüske helyé

 Ja, majdnem elfelejtettem. Elhasználtam a harmadik 80CrV2 anyagból készült nyers pengémet is. Csak egy kicsit megkurtítottam, hogy 80 mm alatt legyen a penge hossza. Hogy ugye bárhova vihessem magammal, ha már unom a telet. Ama-rkolat pedig pont az én "M" -es méretű tenyerembe fog illeni. Miután alaposan bekentem a összevagdosott anyagokat, kétkomponensű ragasztóval, lepréseltem, a félkész kést. Másnap már csiszolhattam is, az őskori rablónyársra emlékeztető dolgot.

Nem tartott sokáig, mire a szögletes formát, gömbölydeddé átalakítottam. Pont elég is volt ennyi idő a jéggé fagyott (késpengét) hűtő vizzel megáldott műhelyben. Bár, még egy pillanatra visszatértem, mint a T800-as, hogy a toknak találjak egy agancsvéget. De lefagytam mint a T1000-es. Már csak az hiányzott, hogy valaki megszólaljon a háttérben, hogy -Hasta la vista baby ! De csak egy fülesbagoly huhúzott amikor meglátta késemet. Jól van na. Nem lett olyan szép mint egy eredeti Saami puukko. Mondtam neki hogy csináljon szebbet........erre elfordította fejét, és elrepült. Azóta is várom, hogy hozza az ő uhu kését. Mondjuk addig is elfoglaltam magam, avval hogy egy kicsit megdíszítsem a Talvella-t. Igen igen megint filctollal. Majd ha sok időm lesz belevésem, ahogy az északi népek szokták. A jó hír az hogy ha lekopik, akkor más mintát is rajzolhatok rá. Mert néhány próbavágás után kezdett eltűnni róla a minta.........mint a hogy a hó is ahova leraktam. Rögtön olvadni kezdett. HŰHA ! Mondtam magamban, ez működik. Aztán rájöttem, hogy csak a kezem melege olvasztja havat. Viszont, itt kell megjegyeznem, hogy késem március 21-re készült el, és ........másnap már tavasz lett. Tehát elűzte a telet. Megígérem, jövőre korábban fogom elővenni, hogy már januárban kisüthessen a nap.

Imádlak Afrika !

 Néhány napja még, repkedtek a mínuszok. Az ember fia, pedig áhítozza a meleget. Menjen ki Afrikába ! Már aki megteheti. Van egy olyan ismerősöm, aki ugyan "csak" egy évben egyszer, de kiutazik Afrikába. Vadászik puskával, és íjjal is. De egyszer elszólta magát, hogy nagyon szeretne lándzsával leteríteni, egy varacskos disznót. Nosza, nekem se kellett több, beindult a fantáziám. Na nem a disznóra, hanem a lándzsa készítés lehetőségére. Mindig is akartam egy dobó alkalmatosságot készíteni. Na de miből legyen ? Milyen legyen a súlya ?

 Többek között, ezek a kérdések jártak a fejemben. De gyorsan megtaláltam a válaszokat. Az aszfaltvágó korong lesz az alapanyag, és az Assegai ( cold steel által készített ) lándzsára fog ( reményeim szerint ) hasonlítani. Az első dolgom a számolás volt, mert akkorát nem akartam, mint az eredeti. Én "csak" 330 mm-es hosszban gondolkoztam. Igen, igen. Ennyit ad ki a korong. Oportunista lévén én alakulok, és nem ragaszkodom, körömszakadtáig a mátrix-féle valósághoz. Átszámoltam mindent, és kivágtam a lemez darabkát.

 Berényi Sanyitól tudom, hogy ha lehet, akkor a markolattüskét alakítsuk ki először, a kovácsolásnál. Hát itt olyan nincs ! Van helyette viszont köpü, ami magába tudja fogadni a lándzsa, fa rúdját. Mindezt úgy, hogy nem kell 18-as karikával megjelölni a bal sarokban. Felhevítettem tehát a lemezt, és a kollégám által készített kis edző vályúmban, és nekiláttam az anyag hajlításának. Az ÚÚÚ formát viszonylag könnyen kialakítottam, mert egy szögvas darabkája segített nekem. Na de Hogy üssem meg, hogy most meg CSŐŐŐ alakja legyen ?

 A válasz és a megoldás, egyszerű. Megint a szögvasban kalapáltam, csak most a köpü másik oldalát. Ezen nekibuzdulva, már gyerekjáték volt a merevítő borda, kialakítása. Természetesen egy kicsit (?) féloldalasra sikeredett, de hát úgy látszik a szimmetria, nem az én asztalom. Ezek után megmerítettem egy kis fáradt olajba, és türelmetlenül vártam hogy kéz melegre hűljön. Igen azért, hogy megcsiszolhassam, és kiélezhessem. Mindkét dolog sikerült......!  Ha a rusztikus kifejezést használjuk. Mi késesek, tudjuk, hogy mit takar valójában ez a kifejezés. Viszont a végeredmény erősen hasonlított arra, amit elképzeltem. Egy gyors hajlítási teszt a satuban, és büszke mosollyal vittem be a családomnak megmutatni, hogy mit alkottam. A Mit csináltál a szeneslapátból?........A hegyében van kétmilliméter ! -en keresztül.......az Ennek ilyen nehéznek kell lennie ?-ig mindent kaptam. Hiába na, a szakértők véleménye kincset ér ! De aztán eljött az a nap, amikor a leendő gazdája vehette a kezébe. Azt hiszem az eső kifejezés amit használt az a...... B@zdmeg, Jani !....volt. Azt mondta, hogy mikor meglátta a csomagoláson keresztül, majd kiugrott a szíve. Talán azért, mert nem minden nap kap az ember egy kézzel készített lándzsahegyet, ajándékba. Na meg talán azért, mert "koldsztílesen" átkötöttem egy Warning, this spear, very sharp ! feliratú piros színű címkével. Izgalom, mosoly, és elégedettség az amit az arcán lévő mimikából ki tudtam olvasni.

És........ennyi nekem tökéletesen elég, a boldogságomhoz.

Az ő arcáról is mindent le elehet olvasni.  Igen. Ő is boldog !

Helen Duncan...vs...Manly Patriot.

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, ha valamelyik kés megtetszik, azt elkészítem. Na, azért a gyártóknak nem kell attól rettegniük, hogy a konkurenciájuk leszek. Most, egy Manly Patriot nevű, és a külföldi bushcraftosok által, igencsak kedvelt késbe, sikerült első látásra belezúgnom. Nosza, gyorsan kerítettem, papírt....cerkát, és lerajzoltam, amit a képernyőn láttam. A többi teendőmnek meg úgy is a műhely fog helyet adni. Alapanyagnak most nem vagyok híján, ezért könnyű dolgom volt az acél kiválasztásánál.

Rengeteg 2,7 mm vastag  (?) aszfaltvágó korongom van. Ami a ugye szénacél. Az biztos hogy rettenetesen szívós. Némi kis hőkezelés után  ( narancsszínig hevítés, fáradt olajban hűtés, és maradékhőn végzett megeresztés ) után a satupadot el tudtam rángatni vele. Pengetörés nélkül !!! Az ebből az anyagból eddig elkészített késeim éltartása pedig, megüti az elfogadható szintet. Pont a nekem megfelel kategória. Amúgy az eredeti kés, aminek a hossza 210 mm, 91 mm-es pengehosszal, 4 mm-es pengevastagsággal, D2 acélból készül. Ami nekem már, csúcsacél.

Az edzés, és a pihentetés, után vettem észre, hogy az acélom "felhabosodott " a hegyénél. Kaptam az egyik vásárlómtól Ukrán szenet, és ezt használtam a szokásos faszén helyett. Mocskosul néz ki ( mint egy sáros földrög ) és mocskosul is ég. Majdnem elégettem az acélt, mint a Brit kormány  1951-ben Helen Duncan-t, az utolsó boszorkányt. Pedig csak az volt a bűne, hogy sokat tudott. Az én késemről viszont még nem derült ki, hogy mit is tud. Ezért némi csiszolás után, satuba fogva megrángattam egy kicsit. Egyben maradt, és átment a vizsgán.

Már csak egy kis markolatozás van hátra, és vihetem is kipróbálni. Hamar kerítettem, egy kis selyemakácfa lapot, és szimplán, gél állagú pillanatragasztóval rögzítettem a két anyagot. Mindezt azért, mert nem volt kedvem kivárni, amíg a két komponensű ragasztó megkötött volna. Egy fél óra mulva, már kezemben is volt, ami eddig a képernyőn létezett. Tudom hogy nem ugyanolyan lett, de egy kicsit hasonlított a Manly Patriot-ra. Úgy döntöttem a következő tűzhöz, evvel a késsel hasogatom, vágom össze a tűzrevalót. A régi kiszáradt kerítésléc, recsegett ropogott, de végül is apró darabokra lett vagdosva. Az ütőbotozástól kezdve, a tollaság faragásáig pedig kiválóan boldogult a Helen Duncan. Valószínűleg az eredetivel, hamarabb kész lettem volna, és szebben is mutatott volna egy megosztós oldalon egy videóban. De én nem éreztem azt a kényszert hogy villogjak a legújabb késemmel.

Most viszont érzem ! Meg is osztom a Facebook-on, hogy begyűjthessek egy pár Like-ot. Mert az az értékmérő !!!

És ha megszavaztathatnám az ismerőseimet , az is kiderülne, hogy a Manly Patriot 100:1 arányban lenyomta a Helen Duncant.

Northy... avagy, hogyan készítsünk kést, 6 óra alatt.

 Ez az a szezon, amikor nem vagyok túlságosan tevékeny. Magyarra fordítva, amikor befagy a se....j-hajom, akkor erőt kell venni magamon, hogy kimenjek a műhelybe. Tudom, rakjak be kályhát. Aha.....de mire felfűtené a helyiséget, már jöhetnék is ki belőle. Ugyanis minden második héten, háromszor két órám van......mostanában..... késkészítésre. az alábbiakban pedig szeretném bemutatni, hogy mi is fér bele ebbe az időintervallumba.

 Első két őra eseménei: Kiválasztottam az alapanyagot, ami 80CrV2 -es anyagból készült, nyers penge volt. Tüzet raktam az edzővályúmban, és egy kicsit megkovácsoltam ( itt ott megnyújtottam ) az acélt. Majd olajba merítettem. A maradék parázsra még visszaraktam, egy negyed órára. Ez idő alatt választottam ki a markolatnak való nyírfát, és agancs darabokat is, amiket méretre vágtam. Lecsiszoltam a penge levezető élét is......nagyjából. V-re csiszolt pengét akartam, mikro élszalaggal.

 Második óra eseményei: Fúrtam egy 8 mm átmérőjű lyukat a középső nyírfába. A két véglezáró fába, pedig 3 mm-es furatok kerültek. Készre csiszoltam a pengét. Kialakítottam a középső farészben a teljes markolattüskét befogadó nyílást. Vágtam négy , vékony bőrdarabkát, hézagolásra, amiket a közepükön kivágtam. Az egyik fában kireszeltem, a penge tövének helyét. A másikban pedig a tüske végének a helyét. Fölfűztem, és bekevertem a 20 perces Üve-rapidot. Összeragasztottam a kés markolatának részeit, és lepréseltem őket.

 Harmadik két óra eseményei:A csonttá száradt markolatot megcsiszoltam. Először durván.......de nagyon durván......majd egyre finomabban.......... csiszolgattam. Bár nem szeretem az agancsnál, ha kilátszik a szivacsos rés, de most kompromisszum késznek kellett lennem, hogy kijöjjön az a forma a markolatnál, amit elképzeltem. Kijött !!! Nagyon jó fogás, esik rajta. Úgy is mondhatnám, kényelmes lett a markolat fogása. Már csak egy függesztett, skandináv jellegű tokot, kellett "mókolnom" neki. Az a dolog, amit e, háromszor kér óra alatt elkészítettem........erősen hasonlított egy skandináv késre. Az a tény, hogy képes vagyok erre, nyugodtsággal tölt el. Az a tény, hogy maradt még, mind acél, mind markolatanyagom, viszont izgalommal tölt el. Jöhet a következő kés,,,,,,,,,,,és jöhet a jó idő is ! De csak azért, ...................hi-hi-hi..................hogy új kést készíthessek !

Bad Lines Bowie, a 2017-es év utolsó kése.

 Valahogy mindig úgy alakul, hogy az év utolsó kése , szinte mindig "nagyvasra" sikeredik. Az idén egy régi álmomat teljesítettem. Egy modern bowie kést készítettem. Az alapanyagot ( ami egy nem mellesleg, egy páncélszekrény darabja ) D. Laci vásárlóm biztosította. A 3 db 5 mm-es furatot a Fehér Műhely varázsolta ( kb. negyed óra, és némi káromkodás után ) bele. A bakelitet "BótosJózsi"-nak köszönhetem. A ragasztót, pedig  R. Gábor adta hozzá. Eddig ugye, ha jól számolok....0 Ft. az anyagi károm. Isten bizony, öröm így a késkészítést elkezdeni

 Adott ugye egy, nagyjából fúrhatatlan anyag. Ami irgalmatlanul ellenáll minden külső beavatkozásnak. Itt jön képbe Surin Pista, és az ő csiszolószalagja. Vadi új, és kérem még ezzel a szívós anyaggal is boldogul. Ja, úgy döntöttem nem lágyítom ki az acélt, mert így csúszkált rajta a reszelő. Csak elrontani tudnám egy rossz hőkezeléssel. Tehát betartottam azt, ha éreztem hogy forró az anyag, akkor hűtöttem....és ennyi. Nincs semmi másom, a nagyvilágon......dúdoljuk együtt !...... mint a végtelen türelmem. Két óra alatt sikerült az amit elterveztem. V-re lett csiszolva a 4,5 mm-es penge.

Ezek után vittem el kifúratni a félkész kést. Majd vágtam két darabot a textilbakelitből, és a piros fíbert helyettesítő, nyugta alátétből. Ragasztottam, reszeltem ( mármint az ujjvédőt, amit Loveless módszerrel rögzítettem ) majd csiszoltam. Nem keveset. Még életemben nem élvezetem ennyire a késkészítést. Mint egy álom. Olyan formája lett amit elképzeltem. Na itt álljunk meg egy szóra. A késem neve ugyanis onnan ered, hogy lerajzoltam ugyan egy kés formát az acélra, de az nem hasonlított arra amit a fejemben elképzeltem. A kollégám segített. Kijavította a rossz vonalakat ( angolul bad lines ) és ott volt előttem, ami eddig csak a fejemben létezett. Amikor elkészült, és a kezemben foghattam, az volt az érzésem mintha mindig is ezt a kést kerestem volna. A súlypontja az ujjvédő előtt. A markolat madárfejes, és kényelmes. Az éle pedig meg birkózik a téglavágás után a pet-palack átvágásával is. Kell ennél több ?.................elárulom..........NEM ! Boldog vagyok, és kész. Az egyik este, kivittem az erkélyre, és csak néztem. Rájöttem, hogy életemben először, büszke vagyok a késemre. .................Jó érzés.

Na ezt az érzést kívánom, minden amatőr és profi késkészítőnek, a 2018-as évre !

Boldog Karácsonyt, és még boldogabb új évet kívánok mindenkinek !

Mert kés nélkül lehet élni.......................... De vele együtt lesz teljes az életed.

Kwaiken ő, vagy K-vaj-ken ő ?

A vajkenő kés...

Na hova jutottunk el tavaly ?
Egy hétig otthonunk volt Hawaii.
Ahol ettünk ittunk, pihentünk,
Örülök neki, hogy kimentünk.

Minden reggel gyümölcsöt ettünk,
Itthon pedig fogadalmat tettünk.
............
Mert amit akartunk, ott nem ettünk.

Bizony hiányzott a kenyér, a vajas,
Helyette volt ananász, jó magas.
Kezdtük már megunni, a banánt is,
S hiányoltuk a jó magyar kaját is.

Így az idén arra szavaztunk,
Hogy végül itthon maradtunk,
............
S boldogan kenyeret vajaztunk.

Nochy.

Minden viccet félre téve. Volt egy kis időm. Tehát késezhettem egy kicsit. Szolidan megütögettem egy kis bóracél lemez darabot, és megcsiszoltam olyan formára, amit kwaiken-nek neveznek. Egyenes pengehát, és szép ívű élforma jellemzi. Ja, és ráadásul kecses is. De nekem más terveim voltak. Csak egy egyszerű kést akartam készíteni, minden sallang nélkül. Szeretem a kovácsolt felületet, és hagytam egy keveset a penge hátán. A többit pedig V-re csiszoltam. Többek között e két stílusjegyért szeretem. a "paprikás" Trollsky fiú késeit is. Nekem nincsenek ilyenjeim...... remélem. Ha valami megtetszik akkor a magam módján elkészítem, és kész. Biztos vagyok benne hogy az eredetire nem fog hasonlítani, mert azokat maximalista profik készítik. Az én legfőbb jellemzőm pedig az oportunizmus, és a kompromisszumkészség. E két dolog átsegít azon, hogy valamin is megakadjak. Ha nincs olyanom, akkor csinálom ilyenből. A végeredmény akkor is egy kés lesz. Mert még mindig késztetést érzek, hogy újabb késeket készítsek. Úgy is mondhatnám: Előbb, vagy utóbb kezemben lesz a legújabb késem..........pláne, ha közben nem múlik el a késztetésem.

UI: Egy szónak is száz a vége, sötétben ez is hasonlít egy vaj-kenő-késre.

NaJanika puukko...

 Mindenki tudja rólam, hogy imádom a késeket. Azt is sokan tudják, hogy a legjobban az skandináv népek, éllel rendelkező használati eszközei , a puukko-k állnak a legközelebb a szívemhez. De azt már nagyon kevesen tudják, hogy nem nagy lábon élek. Akarom mondani ......én nem minőségi acélokból készítem a késeimet. Igen én is szeretnék Elmaxból, Rwl-34, vagy Böhler N690 anyagokból dolgozni. De aztán rájövök, hogy még nem értem meg arra a szintre, hogy ilyen nemes acélokkal dolgozzak.

 Viszont a kevésbé népszerű szénacélokat, mint penge alapanyagokat, mintha nekem találták volna ki. Van egy kedvencem is közülük, a 80Crv2. Sok északi nép dolgozik ebből a Németországban gyártott, és 0,75-0,85 széntartalommal rendelkező, alacsonyan ötvözött szerszámacélból. Népszerűségének az az oka, hogy az arany középutat betartva a hőkezelésnél, egyszerre lehet elfogadható keménységűre, és kellően szívósra edzeni ezt a fölösleges ötvöző elemeket nem tartalmazó acélt.

 Egy szónak is száz a vége, én is hozzájutottam egy pár 80Crv2-es anyagból kipréselt vak pengéhez. Egy Brisa.fi nevű oldalról. Megjegyezném, hogy az előző késem gazdájának jóvoltából. Hála neki érte ! Azonnal kattogni kezdett az agyam, hogy milyen késeket is fogok készíteni belőle. Az első, egy bőrmarkolatos puukko lesz döntöttem el magamban. Ellenvetés nem lévén kilyuggattam a "pecekvágóval" ( ez egyébként egy bőrdíszműves szerszám neve ) 30 db 25x35 mm-es 3+os bőrtéglalapot.

 Majd a következő alkalommal kicsit megszélesítettem a kalapács, a sínvas, és némi faszén állhatatos munkája árán, az amúgy 20mm széles pengét. Narancsig fölhevítettem, és korallpirosig visszaengedtem, mielőtt a fáradt olajba merítettem volna. Majd meg is csiszoltam, és visszaraktam a hamura, azaz a maradékhőre. Ezek után csak a dur-aluból készített bolstereket kellett kifúrnom, és kireszelnem, hogy elkezdhessem az összeragasztást egy kis Üve-rapiddal. Majd kezdődhetett a kedvenc részem a markolat csiszolása.

Ezeket a munkafázisokat láthatjátok néhány előző képen. Bár a látvány önmagáért beszél, de azért van abban valami varázslatos, amikor a ragasztós-szögletes tömbből.............egy sallangmentes-lekerekített markolat alakul ki. Már csak egy valamit kell betartani. A szimmetriát ! Ez nekem most sem sikerült. Pedig Karesz már régen megmondta, hogy a markolatvéget, és a kézvédőt kell majdnem véglegesre kialakítani. Ezt én nem tettem meg és egy kicsit elcsúszott a középvonaltól a tüske vége. Na ezért kötött ki a markolat végén az a ellapított alu cső darabka. A következő pukkoo már nem így fog készülni..........mert magamra parancsolok, hogy ............Na Janika, ezt másképp kell csinálni !

UI: A névét az általam legtöbbre tartott puukko-ról : a Malanika-ról kapta.