Kakukktojás.

Három tojás is látható a képen, de a mi a lényeg az ott van középen. Nem mondható éppen nagynak, mert éppen csak elfér három ujjam a markolaton. Azért lett ekkora, mert ennyi anyagom maradt a gépi fűrészlapból. Nem dobunk ki semmit ! Az amorf, és bevágásokkal elcsúfított acéllapból ennyit sikerült kihozni. Itt ott kicsit lekerekítettem, és pillanatok alatt ott volt a kezemben egy 50 mm " hosszú ", ámde 60 mm-es élszalaggal rendelkező penge. Abszolút legális méretű tehát. Bár nem hiszem hogy hordanám. Pedig akár a nyakamban is elférne. 
 Azonnal ráhívják az emberre a rend őreit, akármilyen kicsi késről is van szó. Tehát, nem.

Pedig a képen látszik, hogy alig nagyobb mint egy MARS szelet. Még a színe is hasonlít rá, hiszen a mahagóninak némi mézolajjal való beeresztés után, pont olyan a színe mint a csokinak. Persze annak nincs ilyen szép erezete. Cserébe viszont ehető. Az én kis kakukktojásom, legfeljebb a vashiányos embereken tudna segíteni. De csak azokon, akik szeretik az északi formavilágú késeket. Akármilyen kést is akarok készíteni, a végén többnyire puukko lesz belőle. Lehet hogy el kellene költöznöm a Skandináv- félsziget valamelyik országába. Ott orrba szájba készíthetném őket. Bár, szerintem van elég ember rajtam kívül aki erre adta a fejét.  Ráadásul, kurva hideg is van. Én meg azt nem bírom. Nagykabátban pedig nehéz dolgozni. Klottgatyába ! Na azt már szeretem. Igaz nem kellett sokat ügyködnöm evvel a késsel, mert csiszolással, ragasztással, csőszegecs készítéssel ( bizony bizony, még az is belefért ) sem dolgoztam rajta 2 óránál többet. De az a két óra, kedvemre való volt. Ezalatt akár jó filmet is megnézhettem volna. Igen, de akkor mit babusgatnék, amikor rám jön az öt perc, és félóra lesz belőle ? Ja, hát a DVD-t. Higgyétek el, az nem okoz akkora örömet számomra, mintha a kakukktojásomat szorongathatom.