Jaakkina, az ünneplős puukko.

 Még tavaly ( karácsonykor ) kaptam egy Lauri PT 77 nevű, laminált, differenciáltan edzett háromrétegű pengét  szüleimtől. No meg egy kis habos nyír fadarabot is. Természetesen az Acélfullánktól rendelték, akik hibátlanul le is küldték a megbeszélt időre. No, akkor megfogadtam, hogy csak akkor fogok hozzá a kés elkészítéséhez, ha tényleg, de úgy igazándiból kedvem lesz hozzá. Jelentem, nem rég érkezett el az a pillanat, amikor nagyon viszketni kezdett a tenyerem. Tudom ám orvosolni a bajom !  Hiszen csak ki kell mennem a műhelybe. Néhány óra múlva pedig gyógyultnak nyilváníthatom magam.
Na de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy semmit nem akartam elszúrni. Drága mulatság ez a penge, és a fahasáb, ahhoz hogy eltoljam. És akkor elég visszafogottan fogalmaztam. Nem volt más hátra, egy kicsit odafigyelve nekiláttam a munkának. Összesen 3 db lyukat fúrtam a habos nyírbe, amiket utána összefűrészeltem a dekopír fűrészes eszközömmel. Örömmel konstatáltam, amikor egyszer csak keresztül tudtam dugni a markolattüskét. Megcsiszoltam két agancsdarabot, és levágtam a fölösleget a fahasábról. De nem dobtam ki, mert terveim vannak még vele. Nagyjából körbecsiszoltam.

Közben az alsó, és a felső bakniban kireszeltem a tüske helyét. Nagyjából ugyanebben az időben a fát is, és az agancsot is addig reszelgettem, amíg nem láttam át közöttük. Összepróbáltam a rablónyársam összetevőit, és bekevertem kb. fél deci, kétkomponensű ragasztót. Majd mindent összekentem vele. Pillanatszorítóval, pár órán keresztül nyomatékosítottam............hogy, márpedig ebből kés lesz, ha belegörbülök akkor is ! Alig bírtam kivárni a kötési idő végét, és már fogtam is hozzá a letisztázáshoz. Megszabadítva a fölöslegtől, én is megkönnyebbültem. Kezd kés formája lenni a kezemben tartott dolognak. De a következő munkafázisnál végképp összeszedettnek bizonyultam. Géppel lecsiszoltam a sarkokat, és ami nálam meglepő fejlemény, szimmetrikusra sikeredett a művelet. Na nem lett tökéletes, de számomra pont megfelelt. Megjegyzem, itt lehet eltolni a legkönnyebben a markolatot. De egy kis odafigyeléssel ( hű, ezt a mondatot mintha nem is én mondanám ! ) elfogadható eredményt tudtam elérni. Aztán következett a kedvenc részem, a legömbölyítés. Szállt ám a por mindenfelé. De marhára élveztem, amikor az érdes felületből, szép sima felület keletkezik a kezem, és az egyre finomabb csiszolóvásznak által. Végül készítettem a pengének egy kis fatokot is celtiszből, mert a sima bőrtokot simán beirdalná a kés éle, ahányszor csak belecsúsztatnám. Befejező mozzanatként elkalapáltam a markolattüske végét egy megzenkolt alátétbe, és ragasztottam rá egy medált. Ja, meg készítetem hozzá egy egyszerű bőrtokot is. A nevét pedig már korábban eldöntöttem, és Jaakkinának kereszteltem. Ez annyit tesz Finn nyelven, hogy ajándék az Úr. Úgy is mondhatnám, hogy készítettem egy " templombajárós " puukkót. Vagy evezhetném ünneplősnek, mert holnap fogom betölteni a 44. évemet. Ahogy Mr Bean, én is meglepem magam valamivel. Hú, már alig várom holnapot, hogy mit fogok kapni tőlem !