2013. október 23., szerda

Sycamore, a zsebjatagán...

Nem kívánom meg felebarátom feleségét. Annál inkább a kését. S mielőtt elérne a visszafordíthatatlan agykárosodás, a vágyakozás miatt, azelőtt inkább elkészítem vágyam tárgyát. Jelen esetben egy régi keleti kés volt az amire szemet vetettem. Nevezetesen a jatagánról van szó. Kardba öltve egészen máshogy mutat  mint egy késben. A fok, és az él a görbeség ellenére is együtt halad a kiemelkedő hegy felé, mégpedig "S" alakban. Na ez az ami a jatagán késben teljesen eltűnik a penge rövidsége miatt. Ellenben a markolat formája, és szögtörése a pengeháthoz képest megmarad.    
Sima ügy. Válasszuk tehát ki az alapanyagokat. Acél téren az 51CRV4-es ( igencsak vágykeltő ) nevű anyagra esett a választásom. Ja, és most ilyenem van, azért. Markolatnak pedig a nem túl sűrűn használt platánt választottam. A rögzítésről is gondoskodtam, 3 db vörösréz rúd formájában. A munka roppant gyorsan ment, mert a Trollsky féle módszerrel nagyon halad az ember. És mivel nem akartam kifogástalan felületet előállítani a levezető él terén, csak durva ( 36-os, és 60-as ) csiszolószalagot használtam. A tervem az volt, hogy kellőképpen rusztikus legyen a végén a kés. Mintha csak régen készült volna.   
Ezért használtam az edzésnél is csak fát, és semmi mást. Pont elég lesz a keménysége ahhoz, hogy hagymát szeletelni tudja. A gyors kontúrozás után már egészen elfogadható lett a forma......... főleg a markolat részen, mert az átlagnál kisebb kézzel áldott meg a Teremtő Atya, és végre olyan kés lesz a kezemben, aminél összeérnek az ujjaim........és kezdetét vehette a markolatozás. Itt is kipróbáltam valami új dolgot. Nem használtam ugyanis semmilyen ragasztóanyagot. Csupán a vörösréz rudak tartják a helyükön a paneleket. Ez pontosan elégséges is lenne, ha betartottam volna egy egyszerű szabályt. Miszerint a rögzítések legyenek a lehető legközelebb a markolatpanelok végeihez. A harmadik pedig a kettő között, pontosan félúton legyen. Én nem így tettem, és a ricasso felőli részen el is áll, kb. 0,3 millimétert a panel a pengétől. De aki ismer engem, az tudja, ez nálam bőven a hibahatár alatt van. A markolat jól fogható legyen, az él pedig vágjon. A többi már mellékes. Csak vicceltem ! Hiszen itt is a formába szerettem bele. Arról nem is beszélve, hogy majdnem olyan lett, mint amit elterveztem. A változtatás részemről csak annyi volt, hogy nem akadósra készítettem ( olyanra, mint ha egy csont vége lenne ) hanem simára csiszoltam platánfát. A meglepetés viszont akkor ért, amikor bevittem a munkahelyemre, és aki kézbe fogta.............kivétel nélkül............mindenki suhintott egyet a levegőben, megközelítőleg nyak magasságban. Szerintem eleink, elsődlegesen konyha késnek, de ha szükség volt rá, akkor fegyverként is használták. Én is az előbbi dologra fogom majd használni. 

1 megjegyzés:

  1. Üdv!
    Ez nekem nagyon tetszik. Meg úgy általában a munkáid. Szeretem a handmade dolgokat, főleg az olyanokat amiken látszik hogy emberi kéz csinálta, nem pedig cnc megmunkálás eredménye.

    VálaszTörlés