Az utolsó karcos, és a szántó Q.

 Egyszer volt, hol nem volt ......kezdődhetne a is a mese,......hogy ha jót akarsz magadnak, ne olvasd el te se ! Most is csak viccelek, mesét írni ( megint ) nem merek. Vagy mégis ?

 Történt egyszer nagyon régen, késeket készített egy ember, a kis műhelyében. Minden fajtát, és félét. Ezeknek is főleg az élét. De néha ha kedve szottyant, s elébe jó fém pottyant....az egész kést ő csinálta, ha becses kedve úgy kívánta. Nagyot, kicsit, keskenyt, és néha kövéreket, mikor milyenre adták le a rendeléseket. De legjobban azt szerette, ha mindezt magánszorgalomból tehette. Ha valaki ajándékot hozott neki, cserébe kést adott neki.

 Egy szónak is száz a vége, családi, és fullos pizzáért, konyha kést adott cserébe. Az egyik mesternek egy nagy Bucher knife-ot, mert ő még nem tudta, de erre vágyott. A másikat sütőmestert egy santokuval lepte meg, amit azóta rendesen munkába is .....állított, evvel szeletelte hatba, nyolcba a pizzákat, amiket ki     szállított. Mindketten jó emberek, hiszen másokat is etetnek, cserébe zsebükbe sok pénzt tehetnek. De akkor régen, ők önzetlenek voltak, s az éhes késkészítő elé hatalmas pizzát toltak.

 De hogy miként készültek a kések, most ( nem ússzátok meg ) erről is mesélek. Az alapanyag, egy aszfaltmaró tárcsából kivágatott, amely valaha jobb napokat is láthatott. Ez lett kontúrozva, csiszolva, kifúrva s a végén ragasztóval is bekenve, de közben faszénen hevítve lett  keményre megedzve. Megeresztést is ugyanitt kapott, mindeközben néhány rockwellt durván elhagyott. De így is elég kemény, s ő ezt elhitte, mert a a tesztek alatt a reszelő nem vitte.

 Mivel egyszerre két kést is készített, épp ezért róluk, kevés képet készített. Így fordulhatott elő az a szégyenletes eset, hogy készen, csak az utolsó karcosról készített képet,s arról is keveset. Talán egyszer ha az új gazdája is benne lenne, egy pár kép róla is idekeveredne. Mert mit is érdemel a mai világban az az ember aki megkapja, de nem kóstolja....., pontosan annyit mint az, aki megcsinálja, de se az Instagram-on, se a Facebook-on nem posztolja. Még mielőtt befejezném a mesét, én is ezt teszem, s a két oldal közül valamelyikre rögvest felteszem. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a szántó Q-ról több kép készült volna. Na befejezem mert lefagyott a vesém.....eddig tartott az én ütődött mesém !

Hófehérke, és a hét körte...

 Mindig is becsültem a természetet. Mert tökéleteset alkot. Akár egy ágat, akár egy agancsot, pontosan úgy alkot meg, ahogy Ő akarja. Lehet ugyan befolyásolni, de nem érdemes. Mert oka van annak hogy olyan legyen. Így jártam én is avval az agancs darabbal, amit régen találtam. Csak hevert a fiókomban, és várta, hogy mikor kerül sorra. Eljött az ideje. Nézelődtem egy kicsit az égi sztrádán, és rájöttem, hogy nekem késztetésem van arra, hogy készítsek egy tradícionális ( a szó szoros értelmében ) puukkot. Magával ragadott a tudat, miszerint az új-ból...régit alkothatok.

 Először is kerestem pengének valót. Egy frissen kapott fűrésztárcsára esett a választásom. Készítettem belőle egy nullára kivezetett, skandináv élű pengét. Majd kezelésbe vettem az agancsot. Egyszerűen " kihypóztam" ( mert világos színű markolatot akartam ) egy hét alatt. Az ötletért pedig  a mai napig áldom " Niggha " komámat. Köszönöm ! Bőrt raktam az agancs darabok közé, és beragasztottam. Némi kis csiszolás után rájöttem hogy miért szerették az északi népek ezt a formát. A válasz egyszerű. Mert............... kézre áll. Annyira megörültem ennek a késnek, hogy ( és most kérek elnézést mindenkitől, aki nem szereti az idétlen szövegemet ) mesét is írtam róla. Fogadjátok szeretettel, Hófehérke ........általam újragondolt történetét.

Hófehérke, és a hét körte...

Egyszer régen, nagyon régen
Mikor még nem jártak repülők az égen,
Született egy pici csajszi, 
Arca színe halvány kajszi.

A farkas egy nagymamát meghágott,
Ezért láthatott főhősünk napvilágot.
No meg azért is főként, 
Őt ismerik legtöbben mesehősként.

Nem volt jó gyerek kiskorában,
Mert nem maradt benn a kisszobában.
Folyton folyvást kiszökött,
S hobbiból szarvasokat üldözött.

Egyszer beleharapott egy savanyú narancsba,
Miközben rálépett egy szarvas agancsra.
Tapogatta, majd zsákba rakta, 
Örült annak, hogy nem taposóakna.

Mikor nem volt elég pénze,
Vasat gyűjtött, és elvitte a MÉH-be.
Az árát néha elvedelte,
Ha úgy tartotta kénye-kedve.

De néha minden piából kifogyott.
Ilyenkor pálinkát készített legott.
Volt hozzá szükséges felszerelése,
Cefréje, meg lepárlóberendezése.

Mikor elkészült egy adaggal, 
Elfogyasztott belőle egy valaggal.
Ezután bóklászhatott az erdőben kedvére,
Fittyet hányva rókára, medvére.

Így került arra a bizonyos helyre, 
Mivel égő gyomra vágyott egy kis tejre.
Benyitott a kis házba, a hűtőgépet keresve, 
Mert arca színe átváltott, kajsziról veresre.

Meg is találta a hófehér (?) szerkezetet,
Éppen időben, mert mozgása merevedett. 
De a hűtőben nem lelt rá az áhított tütükére,
Ott is pálinkát talált, " őszinte " örömére.

Na jó. Iszok ebből is egy keveset.
Amikor elkészült, ez is ütős anyag lehetett. 
Megízlelte, miközben fejét törte,
Aztán rájött, hogy ez vilmos-körte. 

Szám szerint, minden nap megivott hetet, 
Így töltve delirium tremensben a hetet.
Mert a törpék bizony nem jöttek, 
Szép lassan külföldre költöztek.

Boszorkány az járt ugyan arra, 
De a kis ház előtt mindig lefordult balra.
Ja, és alma sem volt nála.
Mert lusta volt felmászni a fára.

A herceg meg inkább otthon maradt,
A rendelt pizzáktól, a hasa nagyra dagadt.
Még a lova is összerogyott volna alatta, 
A " merdzsóját " meg már rég eladta. 

Szünet.....mert én is szomjas lettem.....pár perc.....és újból visszakapcsolok Hófehérkéhez

Az erdő közepén, egy szál egyedül
Lesz@rva mindent, elvolt remekül.
Fejét ö már semmin sem törte, 
Hófehérke, és a hét vilmoskörte.

Véget is érne itt, ez a hófehér történet, 
Hisz híre hamva sincs a hét törpének.
Gondolt egyet " Hófi ", s hogy elfoglalja magát,
Az ivás mellett más hobbit is talált.

Késeket kezdett el csinálni.
Jobb szórakozást nem is lehet kívánni.
Most már tényleg boldog volt Hófehérke,
Akinek meg nem tetszik, elmehet ...........egy más mesébe.

AMA.

Az invalidus strucc esete a joviális marhával...

Az invalidus strucc esete a joviális marhával.

Valakinek még rémlik, hogy régente,
Hazánkban jöttek össze az állatok évente.
Háziállat, és vad egyaránt összegyűltek,
Megbeszélni, hogy mi történt velük, leültek.

Csak a dagi rozmár és a fóka hiányzott,
Mert mindkettő elfáradt mire a partra kimászott.
Ja meg a Grönlandi bálna se volt ott,
Neki meg a tüdején találtak egy foltot.

Na de rajtuk kívül ott volt aki számított,
Jópofa történetekkel mindenki ámított.
Itt futott össze a két főhős állatunk,
De a történetért garanciát nem vállalunk.

-Hé te ott ! Te hosszú combú madárka.
Mér' sántítasz kislány ? Tán elestél a határba ?
Összeakadnak talán, mert a lábaid nagyok.
Megkívántam őket, pedig vegetáriánus vagyok.

-Hadirokkant vagyok, te idétlen marha !
A vigyorgó négylábút így hozván zavarba.
Eltört a lábam, egyszerre sok helyen.
Azóta sántítok dombon, völgyön s hegyen.

-Bocs ha lelkedbe gázoltam, vagy megsértettelek,
Pedig én csk szóba akartam elegyedni veled.
De így már nem vigyorgok rád könnyedén,
Mert úgy érzem magam mint egy vén kretén.

De hogy lásd, milyen jószívű vagyok,
A csontod megerősítésére én szarut adok.
Meglátod, ha evvel összefoltoznak a sebészek,
Szaladni fogsz, és elfelejted az egészet.

-Ó te bikák gyöngye ! Hogy tudom ezt meghálálni ?
Bármit kérhetsz tőlem, nem fogok meghátrálni.
S ha úgy lesz majd minden, ahogy mondod,
Ha megkéred a kezem (?) jövőre igent mondok.

Úgy is lett. Az orvosok műtöttek, ők meg egybekeltek,
Egy év múlva az esküvőn az állatok, vígan énekeltek.
Boldogan éldegélt az invalidus strucc, és a joviális marha,
S aki meg ezt nem hiszi el, az meg le van...... fáradva !

Nochy.

Hamon...ha...mon...dom !

Csak egy próbálkozásnak indult. ( Vigyázat.....mese következik, amiből egy szó sem igaz ! ) Aztán szerelem lett belőle. Már nem kimondottan ebbe a késbe, hanem magába a hamonba. Biztos tudja mindenki hogy ez a kifejezés mit is jelent. Aki meg nem, annak elmondom egy szóval: edzésvonal. Na ezt sikerült életemben először előállítanom. Méghozzá spártai körülmények között. Az alapanyag egy 5 mm vastag 51CRV4 acél volt. Sima fenyőágakon, és némi grillszénen felmelegítettem amennyire csak tudtam. Alig vöröslött szegénykém. De amit akartam elértem evvel a hőfokkal is. Előtte ugyanis a pengetükröt bekentem sziloplasztal, és így raktam a tűzbe. Majd simán vízbe mártottam forró acélt. Az eredmény nem olyan markáns mint a Japán kardoknál, de kár is tagadni, vizuálisan enyhén észlelhető lett. Első próbálkozásnak megteszi...................................................na eddig tartott a mese................................ Ugyanis eddig vetítettem !!!.............................Döbbenet, hogy egy kis ragasztószalaggal, és némi vas-oxiddal mit el nem lehet érni. Aki valaha látott hamont, az különben is első látásra kiszúrta hogy valami nem stimmel. Hiszen, nem az a rész van " bemattulva " ami a kardokon szokott homályos felületű lenni. Ez ott fényes ! Csak megmarattam a pengét egy kicsit itt-ott. A végeredmény egy enyhén kontrasztos pengéjű, agancs markolatos, átlagos vadászkés lett..................................................................!

UI: Mindent el lehet adni jó szöveggel ! Vagy egy meztelen nővel. És evvel a bejegyzésem első részére utaltam.

Kispocok, és a kétkilós cipó.

Messze, messze régen, egy közeli galaxisban, született egy kis pocok. Nem volt nagy, inkább kicsi. De mindezek ellenére igen erős. Sorsa már a születésekor eldőlt, még a Pisai ferde torony előtt. Nyúzó lett a foglalkozása, hiszen már ránézésre is elég nyúzottnak tűnt. Munkáját remekül végezte, és a gazdája is meg volt vele elégedve. Genetikailag Sváb felmenőkkel büszkélkedhet. Méghozzá a Böhler családból származott. Ő a N-hatszázkilencvenedik a sorban. Jólöltözött volt mert mogyoró színű ruhát kapott. Ez a mese róla fog szólni.

 Kispocok, és a kétkilós cipó.

Az üveghegyen is túl, ott ahol a Kurt...a Russel farkú malac túr, lakott a kispocok. Egyik reggel fölkelt, és kinyitotta a szemét, a kis szemét. De csak ennyi jött ki a száján: -Hú de qurva messze lakok mindenkitől ! Evvel egy időben vissza is aludt. De egy pár pillanat múlva kipattant a szeme, ( aztán rutinosan visszanyomta a szemgödrébe ) mert olyat látott amilyet még eddig soha. A lakás, jobbanmondva a rakása előtt ott díszelgett egy cipó ! Köztudomású, hogy a cipót minden pocok szereti.

Van is róla egy mondás, hogy pislog, mint pocok a cipón. Gyorsan elővette az új " Ájfón telefonját " És önkioldó nélkül kattintott egy pár képet magáról. Csak hogy este legyen mit fölrakni a, mit ettem ma vacsorára mappába, a Félszbukkon. Na de aztán nekilátott, hogy egyen is belőle. Kerülgette, nézegette, hogy is foghatna hozzá. De be kellett látni a ez a cipó túl nagy falat számára. Magába roskadt, majd egy tuskóra rogyott, és pityeregni kezdett. Bárcsak jönne valaki aki segítene nekem ! Fejezte ki óhajtó mondattal magát, a szomorú állatka. Imája meghallgattatott mert csodák csodájára arra tévedt a mesebeli szépségű I'll Dee Cho királykisasszony. Ő az aki mindenkin segít. Ha baj van............ha nincs, akkor is. Kezébe fogta, és megsimogatta.........aaa.........kispockot. -Használd a fejedet, és az éles eszedet te kis butus ! Mondta. De az oktalan kis állat semmit sem értett az egészből, és csak pislogott...........ahogy a mondásban. -Jajj, kétszáz tőled a vérképem ! Fakadt ki I'll Dee Cho. -Most az egyszer megmutatom, hogy kell ezt csinálni. Majd gyakorlott apró mozdulatokkal, tökéletes vektorszámítások után szétkapta a kívűl kemény, de belül " omlóóósz " kenyeret. Volt ám ööm, meg bodottá ! Mosolygós arcal láttak neki a fejedelmi lakomának. Be is pakolták az utolsó morzsáig. Úgy is mondhatnám, nyakig ették magukat. Mire végeztek vele, be is esteledett. A kispocok megkérte, a királykisasszonyt hogy aludjon vele kint a gyepen. De ő felmutatott az ég és a föld közé, pont 7,5 fokban.......és csak ennyit mondott: -Nézd csak, ott lakom a negyediken.........és elindult haza. Kb. tíz perc múlva mindketten ( de külön-külön ) lezuhanyoztak, és bedőltek az ágyukba. -Ez egy szép nap volt ! Mondák szinte egyszerre, majd álomra hajtották fejüket. Álmukban se adósságuk, se hitelük nem volt, csak egy kétkilós cipójuk. De annak is örültek, és boldogok voltak.

Itt a pockos mese vége, te meg aludj már el végre !       

Paszuly Panna...

Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Paszuly Panna gondolt egyet, s ott hagyta a falut. Goldolt egyet magába, elmegy ő Afrikába. De a következő saroknál tovább nem jutott, mert a verdája lerobbant legott. Na most menjek stoppal tovább ? Inkább felhívom Vaszilt a német juhász kutyát. Igyi szudá.......pasli damoj, a szándékom elég komoly. El a karok jutni a fekete kontinensre, Vaszil tudsz e segíteni benne. Da...mondta a majdnem farkas, van az udvarban egy Barkas. Avval elviszlek bárhova, ne aggódjál Panni bab...a ! Egy óra múlva előállott, a fék hangja velőt rázott. De rálépett a gázpedálra, úgy hogy a hűtőrácsnál volt a lába. Mér is akarsz menni oda, kérdezte a kutya koma. Közöd hozzá semmi nincs, az útra figyelj, duma nincs! Erre Vaszil haragra gerjedt, és Pannit kirakta 20 méterrel lejjebb. Ott állt szegény magába roskadva......Ha nem szólok ott lennénk mostanra. Ezennel megfogadom, hogy a számat evésre tartogatom. Nem szólok be senki másnak, csak a szelektív hulladékgyüjtő nagyobbik fiának. Jó kis paszuly leszek, és most meg rögtön hazamegyek. Betoppant az ajtójukon, miután bepillantott a kulcslyukon. Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Tehát észere se vették, hogy közben Panni elhagyta a falut. Panni  örömében bukfenceket vetett, este pedig zöldbab főzeléket evett.

A történet tanulsága csak annyi, ha el akarsz jutni valahová, nem szabad otthon maradni.

Kiegészítő jelentés.

Stirlitz tudta, ezt az információt nem tarthatja magában. Az eszköz O-rossz kés maradékából készült. 2 rubel 35 kopejka volt az eredeti ára. Az átalakítás után 77 mm hosszú, 17 mm széles, és 1,7 mm vastag lett a pengéje. Pont végig éri Stirlitz tenyerét. Markolata vörös csillaghoz hasonló színű cédrusból van. Státusz: Ön és közveszélyes a kés. De leginkább csak azokra, akiknek B.A.B. monogramjuk van.

Konklúzió: Az nem tudom mit jelent.

Következmény: Stirlitz benzint adott a macskájának tej helyett. A macska 5 lépés után összeesett. Stirlitz úgy gondolta, a macskából kifogyott a benzin.