Hol volt, hol nem volt, egy hosszú hétvége. Történt ezen a hétvégén, hogy két alföldi legény felkerekedett, és meglátogatta a Magyarország kevésbé lapos részét. Pontosabban a Bükköt. A terv az volt hogy, két nap alatt átgyalogolunk Szarvaskőről.........Szilvásváradra. Ez kb. 18 kilométert jelent. Első nap valahol Bélapátfalva környékén letáborozunk, és másnap indulunk tovább. Szép terv. El is indultunk. Mosollyal az arcunkon. Na ez hamar lefagyott a hőség ellenére. Mivel egyikőnk sem fiatal már, az első 500 méteren, csak kétszer kaptunk Szívinfarktust, és az agyunk is dobogott. Azt hiszem bemelegítés nélkül, csak erre számíthat az ember. Vagy valami hasonlóra. Szóval az bemelegítő gyakorlat után, már a következő domb sem okozott gondot. Aztán már a többi sem. Mentünk tökön, paszulyon keresztül a nap végéig. Szigorúan ügyelve arra hogy csak a hegygerincen menjünk. Még Zeusz is csak alulról láthatott minket. Ráadásul notórikusan kerültük a turista útvonalakat. Erdőt akartunk látni, s nem embereket. Volt is erdő, de az nagyon zöld volt, és ez mindkettőnkre nyugtatólag hatott. Elkezdtük élvezni a TPK túrát. Nem csigázok senkit, inkább elárulom.
Mi, egy nap alatt tettük meg a távot, és a 18 kilométerből is 36-ot csináltunk. Mert az utolsó útelágazásnál egy vargabetűs utat választottunk. Este felzabáltunk mindent a hátizsákból, és a hálózsákjainkban, jóízűt aludtunk a szabadban. Na de ennyit a túráról ! A késről is illenék egy pár szót szólnom. Csak annyit mondanék, hogy a Villisika, a Jaakkina nagy testvére. Ugyanúgy is készült. Sőt az alapanyagokat is ugyanonnan szereztem be. De most nem egy ünneplős puukkót akartam összehozni, hanem egy tenyérbe simulós markolatú, és elnyűhetetlen pengével rendelkező munkakést. Azt hiszem ez sikerült is. Ráadásul meg lettem dicsérve, mert most, szokásomtól eltérően, igencsak nagyra ( 127 mm ) készítettem a markolatot. Tehát Hobbitok, és Ogrék is egyaránt használhatnák. A 95 mm hosszú Lauri Skinner penge pedig a maga hatvanvalahány Rockwelljével pedig több mint elégséges, szinte minden szokásos késes feladatra. A lényeg az hogy szépen mutat a rajzos nyír, a szénacél pengével, és az agancs kézvédőkkel. De az i-re a pontot, a vadkanos kitűzővel tettem fel. Azt meg gondolni se mertem, hogy Soma Komám ennyire előre látó, hogy már évekkel ezelőtt tokot készített neki. Kedvemre való kés lett tokától bokáig, annyi szent. A túra is elnyerte a tetszésemet. A kettő együtt pedig életre szóló emlék fog maradni számomra. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése