Big Bro and Kid Bro...

Menthetetlen betegségben szenvedek ! Úgy hívják késmánia. Kezeltem egy darabig néhány tablettával, de attól meg depressziós lettem. Amióta viszont elgurult a gyógyszerem ( és már nem is keresem ) sokkal jobban érzem magam. Inkább az ismétlős terá-piára voksolok. Avagy kimegyek a műhelybe, és neki állok kést készíteni.

Az egyik ilyen esős, depis napomon kitaláltam hogy kontúros kést készítek. pedig igen ritkán szoktam. A fejemben kész volt az elképzelés. Rögtön meg is duplázódott ! Mert két fajta alapanyagom volt. Tehát készítek egy vastag, és egy vékony pengés kést. Sőt még a formában sem fogok ( nagyon ) eltérni. Kwaiken lesz mindkettő.

A nagy tesó ( mert ez lett a neve ) alapanyaga 7 mm vastag rugóacél. Ami szerintem több mint elégséges. Mármint vastagságnak. De manapság a neten bóklászva, egyre több zsebpajszert lehet látni. Hát én is haladok a korral................ezért mosok Tomi mosóporral..........és beállok a sorba. Az elkészítésről nem sok minden újat tudnék mondani. Na de azért megpróbálok. 

Az én gépem olyan, hogy a szalag oldalirányú mozgását semmi nem kontrollálja. Ha ő úgy gondolja, leszalad jobbra és kész. Tehát a késeim levezető éleinek kialakításánál még a szerencse is közrejátszik. Na meg a reflexeim. Az egyik oldal ricassoja kicsit íveltebb, a másiké kicsit sarkosabb. De én nem vagyok maximalista ( mint pl. Tombor Marci, vagy Karesz ). Még ! Majd ha az leszek,az a késeimen is meg fog látszódni.  

Szóval megcsiszoltam a nagy vasat és egy törött íj karját felhasználva, ami kőrisfából és karbonszállal erősített műgyantából volt, fel is markolatoztam. Bitang vastag lett ! Nekem meg kicsi a kezem. Így hát alig vártam hogy nekifogjak a kis tesónak. Ami......bevallom azóta a kedvencem lett. Legfőképpen azért mert imádom a csontot, mint markolat anyagot.

Nem is beszélve az acélról, ami S80-as. Nagyon szívós, hiszen ez szokott lenni néhány cirkula lap alapanyaga. Ott meg aztán kapja az ívet, mégis bírja. Ha jól van megedzve, akkor a legkeményebb szalonnabőr sem fogja kivenni az élét. Nem is beszélve a bükkfáról, ami az egyik gyári késem élét kihajtogatta. Én is hőkezeltem minkét pengét, de az igaz edző vályúra, még karácsonyig várnom kell.

Azért a kis tesónál készítésénél is volt egy kis kihívás. Abból a marhacsontból, ami szinte csak íves részekből áll, már már művészet kiszedni két 10 centis egyenes részt. De megoldottam. Még azon az áron is, hogy az alátétként hasznát bőrrel csaltam 1 millimétert. A lényeg az hogy mindkettő készítésénél fülig ért a szám, és kilógott a nyelvem. Mert nagyon élveztem.