Birchpepper, avagy így is lehet.

Az alapanyagok: Nyírfa vágódeszka, egy nyers ( saját csiszolású ) penge, és egy tubus pillanatragasztó.

Néhány egyenes vonallal kijelöljük a markolattüske helyét, és egy éles bicskával kivágjuk azt.

Kicsit bele is vághatunk fűrésszel is, hogy könnyebb legyen a dolgunk a széleknél.

Az egyik oldalt telibe, a másikat részlegesen összekenjük a pillanatragasztóval.

Kicsit összenyomjuk, hogy a markolatpanelek egybeforrjanak.

Hagyjuk a napon száradni egy pár percig.

Rajzoljuk be a markolat ( nagyjából elég ) leendő formáját

Távolítsuk el fűrésszel a fölösleges részeket.

Ha a ragasztás jól sikerült, akkor a leeső rész is egyben marad. Még ha megcsavarjuk akkor is.

Durva csiszolóvászonnal gömbölyítsük meg a ( még nagyon ) szögletes markolatot

Finomabbal már az íveket is kialakíthatjuk.

Végül rámehetünk egy kevés aprószenű csiszolópapírral is, csak hogy ne legyen annyira karcos a nyírfa felülete.

Nem izgultam a penge és a markolat közti rés miatt. A maradék pillanatragasztóval bekentem a rést.

Majd beszórtam egy kis fűrészporral. A fölösleget pedig lefújtam róla.

Néhány perc alatt így sikerült felmarkolatozni egy pengét. Hozzáteszem..........a profik egy anyagba lyukat fúrnak, és nem két darabból " kokeczolják "össze a markolatot. Én csak megmutattam sufni-módszert a markolatozásra.

A neve pedig azért lett Nyírpaprika, mert a  piacon vásárolt paprikáim egyike, pont ilyen alakú volt.

UI: Néha nincs kedvem túlbonyolítani a dolgokat, mert egyszerű vagyok, mint egy faék. Vagy mint egy fazék, mert két fülem is van.

Hulló Csillag.

Igazi sufnikés. Mindent a fiók aljáról ki kell rakni a satupadra, és becsukott szemmel kitapogatni, hogy mire van szüksége az ember fiának. A többi meg megy magától. Ami az ember kezében, és fejében van, az jön ki belőle.

De mindenek előtt kell egy kis inspiráció ! Két kedvenc időtöltésem közül az egyik a késkészítés, és mindig megragadom az alkalmat, hogy űzhessem egy kicsit ezt a tevékenységemet. Néha fel szoktam ajánlani ( de szigorúan csak lelkes embereknek, akiknek még felragyog a szeme, ha egy kézzel készített dolgot látnak ) hogy rajzoljanak. Én pedig megvalósítom őket. Természetesen nem pénzért, hiszen ezt nem egy mesterember készíti. ( pont ) Itt a mondat vége.

Csiszoltam, fúrtam, még egy kicsit csiszoltam, majd savaztam, és hirtelen kész is lettem. Aki rajzolt, és szabadságot adott az alkotásban, annak nevét beleróttam a markolatba, mert szinte csak ennyi volt a megkötése. Ja, és hogy miért lett Hulló Csillag a neve ? Nem tudom mi lelte a a villanymotort a csiszológépemen, de egy alkalommal fordítva forgott. Én pedig ahelyett hogy leállítottam volna, gyönyörködtem benne hogy a szikrák most hulló csillag módjára röpködnek a fejem mellett. Aztán megjavult a gép, és azóta sem csinálta. De felejthetetlen élmény volt.

Kipper, avagy egy kis lazac, néhány perc alatt.

Van az úgy, hogy az ember fiának, viszket a tenyere. Na már most, a mondás úgy tartja, vagy pénzt kap bele.........vagy bele....nak. Nálam a harmadik eset áll fenn. Kés készíthetnékem van. Imádom amikor magával ragad az érzés és mire kimondom, hogy elkelkáposztástatlanítottátok.........addigra kész szokott lenni a kés is. Nem tervezek, nem rajzolok, csak csinálom, azt amit az agyam dob. Így volt ez a Kippernél is.

Cirkula lapból levágtam egy kicsi darabot, és elkezdtem csiszolni. Ez az acél a hozzám hasonló hétvégi, vagy még inkább hobbykésesek igencsak kedvelt kés alapanyaga. Nem túl vastag, mert leginkább vékony. De a célnak ( acélnak ) tökéletesen megfelel. Apáink is alkottak annó ilyen anyagból használható eszközöket, akkor mi miért ne tehetnénk ?

Néhány perc alatt olyan forma alakult ki az acélból, ami kezdett késre hasonlítani. Ezután, szokásommal ellentétben....( mert amúgy szamárvezetővel szoktam )......szabad kézzel húztam neki levezető élt. Nem volt veszteni valóm. Különben is gyakorolni kell ! Sose árt ha már becsukott szemmel is tudja a szükséges mozdulatokat. Csak olyankor....azt tanácsolom....még ne indítsa be a csiszológépet.

Aztán egy kis edzést tartottam a pengének. Ami nem állt másból, ment hogy gázlángon felhevítettem amennyire tudtam, és belemártottam egy pohár esővízbe. Pont olyan kemény (?) lett amilyet akartam. Majd felnyúltam a polcra, és levettem az első fadarabot, ami a kezembe akadt. Mahagóni volt, és néhány pillanat alatt két vékony lapot vágtam belőle, és ................ebben a késben ez az új dolog, amit kipróbáltam..........simán csak patex-al ráragasztottam a lapokat. Aztán egy kicsit csiszoltam, és már kés ( kész ) is volt.

A tokot is hasonlóképpen készítettem el. Ami először a kezem ügyébe akadt, abból készítettem. Majd, amikor nevet adtam neki egy kis stilizált Gorbusha lazac formájú bőrdarabbal megdíszítettem. Ennyi !Akárki utánam tudja csinálni, és szinte semmi nem kell hozzá. Nincs kifogás ! Tessék kimenni a műhelybe, és villámgyorsan hozzálátni valami megalkotásához, ami nem volt eltervezve. Az érzés megfizethetetlen lesz. Minden másra, pedig ott a MasterCard.