Birchpepper, avagy így is lehet.

Az alapanyagok: Nyírfa vágódeszka, egy nyers ( saját csiszolású ) penge, és egy tubus pillanatragasztó.

Néhány egyenes vonallal kijelöljük a markolattüske helyét, és egy éles bicskával kivágjuk azt.

Kicsit bele is vághatunk fűrésszel is, hogy könnyebb legyen a dolgunk a széleknél.

Az egyik oldalt telibe, a másikat részlegesen összekenjük a pillanatragasztóval.

Kicsit összenyomjuk, hogy a markolatpanelek egybeforrjanak.

Hagyjuk a napon száradni egy pár percig.

Rajzoljuk be a markolat ( nagyjából elég ) leendő formáját

Távolítsuk el fűrésszel a fölösleges részeket.

Ha a ragasztás jól sikerült, akkor a leeső rész is egyben marad. Még ha megcsavarjuk akkor is.

Durva csiszolóvászonnal gömbölyítsük meg a ( még nagyon ) szögletes markolatot

Finomabbal már az íveket is kialakíthatjuk.

Végül rámehetünk egy kevés aprószenű csiszolópapírral is, csak hogy ne legyen annyira karcos a nyírfa felülete.

Nem izgultam a penge és a markolat közti rés miatt. A maradék pillanatragasztóval bekentem a rést.

Majd beszórtam egy kis fűrészporral. A fölösleget pedig lefújtam róla.

Néhány perc alatt így sikerült felmarkolatozni egy pengét. Hozzáteszem..........a profik egy anyagba lyukat fúrnak, és nem két darabból " kokeczolják "össze a markolatot. Én csak megmutattam sufni-módszert a markolatozásra.

A neve pedig azért lett Nyírpaprika, mert a  piacon vásárolt paprikáim egyike, pont ilyen alakú volt.

UI: Néha nincs kedvem túlbonyolítani a dolgokat, mert egyszerű vagyok, mint egy faék. Vagy mint egy fazék, mert két fülem is van.