Ritkán teljesítek kívánságokat. De most kivételt tettem. Ja..........mert gyakorlatilag mindent rám bíztak. Kivéve azt, hogy ne legyen benne egyetlen egyenes sem. Jaj de jó ! Végre nem kell törődnöm avval hogy a levezetőél egyenes legyen. Úgy meggömbölyítem, hogy az valami csuda. Nosza papírra vetettem néhány görbe vonalat, és mutattam, hogy ez az elképzelésem. Rövid bólintással lett jelezve, hogy jó lesz. Ezek után már csak egy kis szabadidőt kellett találni, és némi alapanyagot. Az előbbiből nem sok van, de az utóbbiból akad.
Egy jól bevált trükköt alkalmaztam, rögtön az elején, amit az 1% nevű késemnél is alkalmaztam. Miszerint a pengére nem merőlegesen, hanem szögben tartva csiszoltam meg a levezetőélt. Ez azért jó, mert nagyobb felületen érintkezik ( szinte a penge teljes hosszában ) az acéllal. Ezáltal szép síkot kapunk.........ha........ügyes a kezünk. Az enyém nem mindig az. Meg maximalista sem vagyok. De igyekszem ! Kis koncentrálás után elfogadhatónak minősítettem a felületet. Ekkor jöttem rá, hogy azért lesz benne legalább 2 db egyenes.
Igen, a markolatot is rögzíteni kell valahogy. Azt meg nem lehet görbe csapokkal, szegeccsel, vagy csavarral. Ennyi egyenes szerintem belefér még. Fúrtam kettőt, és már ragasztottam is föl a vadnarancs falapokat. Néhány perc száradás után, már csiszoltam is a markolatot. Ügyelve arra, hogy a lehető leggömbölyűbb legyen. Pont olyan lett, mikor végeztem mint egy tinta hal. Tudom hogy nem így írják angolul, de a leendő gazdájának van egy pár tetoválása, ami ugye tintafestékkel készül. Na ezért írtam inkább így. Készítettem egy tokot is hozzá, mert most van bőr ( a képemen ) a fiókomban. Arra viszont már nem vitt rá a lélek, hogy elvigyem megmártózni az Inky Fish-t a tengerhez. Tehát partra vetettem és ott fotóztam le. Akartam vele együtt egy selfie-t is készíteni, de ahogy felemeltem a telefonom, azonnal elborult az ég, és elkezdett esni az eső. Így végül a tintahal sem úszta meg szárazon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése