2016. október 16., vasárnap

Spalted beech, avagy kés, egy nem átlagos bográcsozás emlékére.



 Ritkán szoktam eljutni szabadságra. A párommal együtt pedig, szinte évente egyszer. Ilyenkorra szervezünk egy jó kiadós túrát, vagy csak egy kis lazítást valamelyik hegyvidéki településen. Az idén Arlóra sikerült elmennünk, egy vadászházba. Nagyon tudom ajánlani azoknak, akik nem térerőfüggők. Mert az ott nincs ! Mondták hogy ne térjünk le a túra útról, mert nem igazán tudnak megkeresni. Király ! A párom régi szomszédjai is velünk jöttek, és miután megérkeztünk, azon kaptuk magunkat, hogy már caplatunk is fel a dombokra.


 Pár kilométerrel a lábunkban, és sok sok hellyel a gyomrunkban, nekiálltunk az ételkészítésnek. Vadhús hiányában, marhalábszárból készítettünk, bográcspörköltet. Na és ezt a tevékenységet ötvöztük, egy kis kulturált alkoholfogyasztással. A tüzelőt helyi bükkfából hasogattuk, és nagyokat beszélgettünk, amíg a pörkölt rotyogott. Ekkor döntöttem el, hogy készítek egy kést a bográcsozás emlékére. Ezért gondosan eldugtam néhány spalted, vagyis gombás fadarabkát, hogy megmentsem őket a biztos tűzhaláltól. ( Gyönyörű az amikor a természet a betegséget is ilyen kifinomultam, és esztétikusan tudja prezentálni ) Nap végén pedig úgy bekajáltunk, hogy csak szuszogni tudtunk. Minden olyan megnyugtató volt, és élveztük azt hogy nem kell a telefonhívásoktól tartani. Olyan..........jóvolt, és kész..Egyszóval tökéletesen sikerült a hétvége.
Íme az Arló-i vadászlak, ami a Keserű völgyben található.
Na de egy pár szót azért a késről is kellene mondanom. Rendszertani besorolása: evőkés. Az alacsony költségvetésű kések családjába tartozik, azon belül is a pátria nemzetségbe. Hossza..........fejétől a farkáig............kb. huszon-egykét centi. Jellemző rá a megismételhetetlenül egyedi mintázat. No meg az, hogy borzasztóan ritka. Ebből a példányból is csak egyet sikerült lencsevégre kapni.

Itt jegyezném meg. A nemes anyagok jobbá, használhatóbbá, és szebbé teszik a késeinket. De valahogy mindig azokkal a késekkel szeretünk hámozni, szeletelni, farigcsálni, vagy csak egyszerűen enni, falatozni amik egyszerű "csumpi " anyagból vannak. Ez azért van mert nem drágák, és nem sajnáljuk őket használni.

Az én késem is ilyen lett. Pedig nincs stabilizált markolata, és csak egy régi rozsdás pátria evőkés a pengéje. De számomra akkor is egy kincs, mert benne van egy darabkája a természetnek, egy darabkája, a régi magyar iparnak, és egy darabkája benne van...................... az én szívemnek is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése