Aussie Tajpan.

Ritkán szoktam három kívánságot teljesíteni, hiszen nem vagyok én Dévényi Tibi bácsi. De azért néha én is kivételt teszek. Főleg, ha azok a kívánságok a  kedvenc késgyártó cégemmel (is) kapcsolatosak. Van egy különleges vásárlóm, aki szintén imádja ezt a márkát. A megbízás részéről annyi volt, hogy készítsek neki egy fixpengés kést, ami hasonlít a Spyderco black mambára.....de .....hosszabb legyen a pengéje, mint az eredetinek.....olyan acélból legyen, ami bírja a kemény feladatokat is .......és......famarkolatos legyen, bőrtokkal. Ez kb. három kívánság volt. ha jól számolom. 

Mi sem könnyebb ennél, hiszen ez a kedvenc időtöltésem. A rajzolással kezdődik minden. Az nagyon meg nagyon megy nekem. a pengét, és a markolatot is 120 mm hosszban maximalizáltam. Az átlagos kéznek ez egy kicsit nagy, de mivel ennek a JOÓ embernek a sok girjázástól nagy tenyere lett, ezért lett ekkora a markolat. A penge hossza is elég, majdnem minden feladatra. Az alapanyagon kellett a legkevesebbet agyalnom, mert pont volt még 80CrV2 acélom, amivel mellesleg nagyon szeretek dolgozni. Hálás, és egyben könnyen megmunkálható acél, és ráadásul nagyon finom élt lehet rá csinálni.

A markolat fája is mindkettőnk számára ismerős volt, hiszen gyerek korunkban mind a ketten ettük a madármeggyet. Hozzá is láttam a feladathoz....méghozzá szép komótosan. Vélem azt, ha az ember fia, jó kedvel készít egy kést, akkor ez benne marad a késben is. Ez csak annyit jelent, hogy kedvét fogja lelni a használatában. Van aki fogékony erre, és a "legcsumpibb" kézzel készült kést is örömmel használja. Egy szó mint száz, nagyon élveztem ennek a késnek a készítését. Ha kíváncsi vagy néhány készítés közbeni "fázisképre" , akkor kattints ide.....vagy inkább ....IDE.

Annyit viszont mondhatok, hogy előbb vagy utóbb minden késkészítő számára eljön az a pillanat, amitől a késkészítés, nem munka, hanem szórakozás. Sőt ezt kihasználva a profik, még meg is tudnak élni belőle. Én viszont mindig csak annyit kérek, amiből tudok venni, egy kevés alapanyagot a következő késeimhez. Ja, és a páromnak is szeretek adni belőle, mert elviseli ezt a nem mindennapi hóbortomat. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy darabig még megmaradok lelkes AMA-tőrnek. 
 

Rakka

A Rakka, egy  2017-es sci-fi rövidfilm.Gyakorlatilag arról szól, hogy egy idegen civilizáció, 2020-re szinte teljesen,uralma alá vont a z emberiséget, elvéve az akaratukat. Befészkelték magukat a tudatunkba, és gondolatainkba. Egyszerűen, csak irányítottak minket. Úgy érzem engem is irányítani akarnak, mert kaptam egy megbízást az egyik ismerősömtől, hogy készítsek az ő ismerősének ( ugye ismerős a történet? ) egy erdőjáró kést, amivel ha kell ételt, ha szükséges fát vághat össze. Na itt jön a képbe a Rakka. Befészkelte magát az agyamba, hogy , ezt meg kell csinálnom, mert ha nem akkor vége lesz az emberiségnek. Gyorsan papírra vetettem hát az elképzelésemet. Széles lesz a pengéje, és rozsdamentes acélból fog készülni.Mert ugye étel is lesz majd vele készítve. Van egy szuper acél darabkám még, ami 14C28N névre hallgat. Na az pont jó lesz neki.

Semmit sem szeretek jobban annál, mint ha, a terveim szerint alakul minden. Ennél a kés készítésénél, semmilyen gondom nem akadt. Haladtam a kontúrozással, jól sikerült a levezető él csiszolása , be tudtam ütni a logómat, nem repedt szét a famarkolat, és nem is volt rés a penge és a markolat közt, Jól sikerült a hőkezelés is, meg a megeresztés is, és ma végén, egy elfogadható élt is  sikerült készítenem rá. Azon tünődtem, hogy miként lehetlséges ez, hiszen ( nagyon ) sokat szoktam bénázni, késkészítés közben.Két bölcs ember válaszát kell idéznem. Az egyikük azt mondta: Szép,és egyszerű kés, és az egyszerűsége miatt nem tudtad elrontani. A másikuk, pedig azt mondta, hogy még mindig a Rakka hatása alatt állok, bármi is elegyen az.Szerintem mindkettőjüknek igaza lehet.

A harmadik verzió, az én verzióm. Egyszerűen, még mindig élvezem a késkészítést. Ennyi. Néha, mikor kiszökök a mókuskerékből, és elhagyom a komfortzónámat, a párommal együtt......na akkor sikerül annyira feltöltődnöm energiával, és élményekkel, hogy az jó sokáig kitartson. Többek között túrázni is szoktunk, és ez a kis idő amit a természetben töltünk, számomra mindig sokat jelent, és egyben inspiráló is. Mindenkinek jót tesz, ha egy kicsit kikapcsolódhat. Ilyenkor ha meghalljuk a kedvenc zenénket, bárhol is vagyunk, dúdolni kezdjük, mert jól érezzük magunkat. És ez jár....néha....az embernek. Együnk finom ételeket, táncoljunk, ha ahhoz van kedvünk, és néha csináljunk késeket ! Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne azt csináljuk amit szeretnénk.                       

 

TPK túra...

Úgy kezdődik minden túrámra való felkészülés...hogy...melyik késemet vigyem...? Meg van. Indulhatunk.

Autóval Szolnokról...Szarvaskőig. Majd az első etap céljáig, a kilátóig.

Ezen a részen szoktunk Infarktust kapni, pár méterenként. De levegőt viszont nem kapunk. A látvány viszont mindenért kárpótol.

Kollegám is koncentrál, mert nehéz összehangolni a lépéseket a levegővétellel. 

Itt azért előkerült egy másik kés, akarom mondani bicska is. Ezen a túrán őt teszteltem, és fotóztam.

Megérkeztünk az első pihenőhelyünkre, a Gilitka, avagy más néven Szent Anna kápolnához.

Egy kis cigiszünet, magas cukortartalmű üdítőzéssel egybekötve, és és energiával telve, nekivágunk a második etapnak. Irány észak !

Nem mindig a túra útvonalon megyünk...na ezért hívjuk TPK, azaz tökön paszulyon keresztül túrának, ezt az általában Pünkösdkor lévő kirándulásunkat.

Menet közben, azért azért a boltunkra is gondolunk, mert akárki, akármit mond...ez itt egy Zöld Pont. He-he ! Figyelek ám !

Jó öreg 65 literes Benzi hátizsákom, lassan már 20 éve bírja a gyűrődést. A botom, pedig már pár órája. Kiegészítik egymást.

Azért a kollegából is ki lehet csalni egy smileyt, és egy Lájkot. Vagy csak stoppolni akartunk ? Már nem tudom. Öregszem.

Nélküle nem vettem volna észre ezt a gyönyörűséget. Az ilyen fotók miatt is érdemes elindulni túrázni.

Na azért a bicska teszteléséről sem felejtkeztem meg. Annyi biztos, hogy faragni, háncsolni, lehet vele. A 440C bírja.

Megérkeztünk második etapunk végére, a német katona sírokhoz. Innen már csak (jó esetben) lefelé vezet az út. A Szalajka völgybe.

Délelőtt 11.00 után indultunk, és délután 18.30-ra megérkeztünk, szó szerint fapados szálláshelyünkre.

Itt szoktuk elfogyasztani, kedvenc konzervételeinket, és meg iszunk egy pár pohár "jóféle" itókát is.

Ezek után nyugovóra térünk, és reggelig húzzuk a lóbőrt. Én közben még  az idill kedvéért, szerényen horkolok is. 

De csak azért, hogy másnap reggel még jobban értékeljük , hogy ilyen gyönyörűségre ébredhetünk.

Természetesen megcsodáljuk a Fátyol vízesést is. Szerintem nem lehet elégszer látni.

Majd felszállunk a vonatra, és a Szarvaskőn hagyott járgánnyal, hazajövünk.

Csak még egyet fotóznom kell, mert így lesz (számomra) teljes az idei TPK túra.