Szervusztok ! Egy kicsit el voltam veszve. De most már újra magamra találtam. Legyen elég hozzá, hogy nem voltam olyan olyan lelki állapotban, ahhoz, hogy normális kést tudjak készíteni. Amúgy is az a véleményem, hogy ha boldog az ember akkor készítsen kést, mert ez az érzés benne lesz a késben is. Ha beteg vagyok, vagy bánatos, akkor hozzá sem fogok. Legyen elég annyi, hogy a Greenner-t tényleg azért készítettem, hogy a lelkem végképp megnyugodjon. Van abba valami varázslatos abban ,ahogy a kezem alatt alakulnak át az alapanyagok, a szemem láttára. Minden pillanata feltölt energiával.
De a késről is essen néhány szó, mert megérdemli. Az alapanyaga, a méltatlanul elfeledett , és manapság nem igazán divatos KO13-as rozsdamentes acél. Pedig nagyon hálás anyag, mert engedi magát alakítani. Ugyanezt mondhatom el a G10-es markolatanyagról is. A reteszacélból készült ujjvédőről, a házi készítésű corby csavarokról, és a 8x1,5 mm-es hidraulika csőről nem is beszélve. Egy szó mint száz, ezt a Loveless stílulú kést, számomra is meglepően , mindösszesen 6 óra alatt sikerült elkészítenem. Sehol egy buktató, az illesztések, szinte passzoltak, és semmit sem sikerült rajta, látványosan elrontanom.
Szerintem ......édesapám ..... a mennyekből irányította a kezemet. Na ez egy olyan érzés, amit nem tudok leírni szavakkal. Csak hagytam hogy megtörténjen. Néha kell ilyet csinálni. Ha az ember nem akarja megváltani a világot, csak teszi a dolgát, akkor is szép életet élhet. Pont........ ahogy a szüleim mutatták az ő életükkel. Ugyanolyan büszkeséggel tölt el az hogy, az ő gyermekük lehettem, mint az hogy egy kicsit értek a késkészítéshez. A konklúzió pedig az, részemről, hogy tovább folytatom ezt a semmihez sem hasonlítható, szabadidős tevékenységet........a késkészítést.......mert , bármit is tartogat nekem az élet, mindig ott lesznek nekem a kések. A családommal, és a késeimmel együtt vagyok teljes ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése