Szoktad nézni a tüzbeen edzettet ? Teszik fel nekem, szinte minden nap a kérdést, amikor kiderül, hogy késeket készítek szabadidőmben. Erre csak csendben annyit szoktam mondani, hogy én nem nézem, hanem csinálom. Kicsit szerénytelenül hangzik, de ez az igazság. Nincs stílusom. Egyszerűen csak csinálom azt amihez kedvem van. Így történhetett az, hogy az egyik nap kipattant a fejemből, hogy én egy fonatolt tsuka-val, és amerikai kissakival rendelkező tanto kést szeretnék készíteni. Most szeretném veletek megosztani, hogy milyen egyszerű dolog egy ilyen japán stílusú, rövid fegyvet elkészíteni. Az első lépés, ugye mindig az alapanyag kiválasztása. Régóta őrizgettem, egy 6 mm vastag, lágyított rugóacél darabkát. Szerintem pont erre az alkalomra. Rajzoltam egy vázlatot, és körberajzoltam az acélon.
Innen már nincs visszaút. Két flex korongot elkoptatva kivágtam a nyers formát. Majd ezek után szalagcsiszolóval, finomítottam a kontúrokat. Az én arcvonalaimon viszont már nem tudok finomítani. De arra tökéletes, hogy szépen ellenpontozza a penge jellegzetes keleti formáját.
Miután a kontúrok olyanok lettek, amilyet elképzeltem, hozzá láttam a levezetőél csiszolásához. Itt egy valamit tartottam csak be. Az arányt, ami 2:1. Kétharmad rész megcsiszolva, egyharmad rész ricasso-nak meghagyva. Ahhoz később még hozzá fogok nyúlni, de hőkezelés előtt még békén hagyom.
A képen szereplő dolgok, mind szükségesek ahhoz hogy meg tudjam edzeni az acélt. De a faszén a legfontosabb. Ő és a kis elektromos fújtatóm biztosítja, hogy el tudjam érni a kellő hőfokot ( ami jelen esetben legalább 800 °c fok ) az edzővályúmban.
Mivel nem akartam hamon-t ( edzésvonalat ) készíteni, így nem kentem be agyaggal a pengét. Pedig nagyon hasznos tud lenni, egy kevés agyagbevonat, mert megvédi a penge felületét a szúrólángoktól. Sőt a bevonat vastagságának változtatásával lehet a legkönnyebben elérni a valódi hamon-t.
Az igazi japán acélokat vízben szokták lehűteni. Ez magyar acél, és jó neki az olaj is. Annak is örülök, hogy van miben lehűteni. Nem az olajra gondoltam, hanem az edényre, amiben van. Már nagyon régóta használom, és még mindig tökéles. Mint ahogy az edzővályúm is. Mindkettőt a kollégám készítette, évekkel ezelőtt. Azóta is hálás vagyok neki érte.
Na ezen a képen jól látszik, hogy miként alakul át az acél szemcseszerkezete, martenzitessé. Ja ...nem. Az látszik, hogy lángol az olaj. Meg hogy az acél halvány narancsból átvált feketébe. De hogy ne fosszak meg mindenikit eme gyönyörű szín látványától, arról a felcsapó lángnyelvek gondoskodnak. Ilyenkor a hűtőközeg felmelegszik, a penge pedig lehűl, és füstöl mint egy "dízel...eggyes...golf. "
Ha mindent jól csinálok, akkor az él felőli részen, csak úgy csúszkál a finom reszelő. Most is csúszkált rajta. Ilyenkor egy nagyon fontos lépés következik, amit megeresztésnek hívnak. Ez annyit jelent, hogy kb. 150-200 °C fokra felmelegítjük a sütőnket és az acélt, legalább egy órán keresztül benne hagyjuk. Ilyenkor veszít ugyan a keménységéből, de egyben szívósabb lesz tőle. Én ezt, ahogy alábbi kép is mutatja, le egyszerűsítettem, és visszarakom a parázsra. Annak is meg van a kellő hőmérséklete. Ha grillezni lehet rajta, akkor pont jó a hőmérséklete a megeresztéshez.
Ezek után jön a java, mert sok dolgot kell elkészíteni, hogy a japán stílust megkapja az ember fia. Többek között habaki-t, és tsuba-t kell készíteni. Aki nem tudja hogy ezek mit jelentenek, annak elmondom, hogy az a két fém izé az, amit a markolattüskére ráhúztam. Az egyiket egy rozsdás 3/4" -es csőből, a másikat pedig húzott laposacélból készítettem. ja meg közben "fáztam" is egy kicsit. Hagyományos módon, két darabból készítettem a saya-t, és tsuka-t is. Az egyik az tokot,a másik pedig a markolatot jelent.
Amíg a kétkomponensű ragasztó tette a dolgát, addig a pengét csiszoltam készre. Tudom a japán mesterek köveken szokták ezt a hosszan tartó műveletet megtenni. Mégpedig egy nagyon egyszerű dolog miatt. Nem akarják a tökéletes hőkezelést tönkretenni azzal, hogy csiszoláskor megégetik az anyagot. Mert baromi gyorsan átforrósodik az acél, ha ilyen széles felületet kell megcsiszolni. Pláne egy ilyen lehelet finom élt. Főleg a nullára kihozott levezető élnél lehet ezt, tökéletesen ...elrontani. Én szálcsiszolással oldottam meg ezt a feladatot.
Már csak néhány dolgot kellett megcsinálnom, ahhoz hogy tanto kés legyen a kezemben. Tsuka-t kellett készítenem. Azon van egy fuchi, és egy kashira is, amiket szintén vascsőből, tudtam megvalósítani. Rájabőr helyett pedig egy műbőr pénztárca darabkája is megfelelt. Egy kevés babaperkli szolgált bandázsanyagnak ( ezt később lecseréltem sima lapos bakancsfűzőre) . Már csak egy tüske hííííjjjjaaa, és kész lesz a hőn áhított tanto késem. Mikor a tüske is a helyére került, csak ámultam bámultam, hogy ezt én készítettem. Még mindig csodálkozom ezen. De azt az érzést nem adnám semmi pénzért amikor a endorfin és a dopamin egyszerre járja át a zsigereimet. Mert ott érzem, hogy késkészítés nagyon, de nagyon jó dolog. S hogy milyen ez az érzés ? Készíts egy tanto-t, és megtudod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése