Aki ismer engem, tudja hogy mindenkit arra buzdítok, hogy készítse el saját kését, vagy bicskáját. Mivel én ismerem legjobban magamat, meg szoktam fogadni a tanácsomat.
Nem egy nagy ördöngősség egy bicska. Áll két markolatpanelból, egy pengéből, egy rugóból, egy távtartóból, és néhány csavarból. Ennyi. A nagyobb dolog az, hogy meg is kell tervezni az alkatrészeket. Mert abban hogy szétszedünk egy bicskát, és megnézzük, hogy mik vannak benne, még semmi rossz nincsen.
Mert ekkor rájövünk, hogy tényleg egyszerű dolgokbol áll egy bicska. De abban a pillanatban, mikor a sajátunkat kezdjük tervezni......na akkor válik bonyolultá a dolog. Amikor meg már az acélból is elkészítettük, az alkatrészeket, akkor következik a .......szívás.
Minden új bicska készítése szívás. Ami papíron működött, az az életben nem biztos hogy fog. Annyi biztos, hogy sokszor kell szétszednünk, és összeraknunk az összetevőket.
Csak semmi kapkodás. Mindent az idejében. Dolgozni, csak lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes. Ha kapkodunk, úgy fogjuk magunkat érezni mint alföldi gyerek a hegyekben, aki a lejtőt is emelkedőnek érzi.
De a babra munka ellenére is, minden pillanatát lehet élvezni ennek a sok időt igénylő elfoglaltságnak. Mert a végeredmény mindenért kárpótol. Saját készítésű bicskát tartani a kezedben........az érzés megfizethetetlen. De azért az is jó érzés ha új bicskát vehet az ember.......arra meg ott van a MasterCard.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése