Mivel is kezdjem ? Nagyon boldog vagyok. Ja, és büszkeséggel tölt el, hogy elkészíthettem ezt a kardot. Nem volt egyszerű feladat. Nem is tudtam megugrani azt a szintet amit szerettem volna, de a készítés minden percében tanultam valami új dolgot.
Ha legközelebb kardot készítek, akkor S80 acélból fogom csinálni. Mert az alkalmasabb rá, mint a C67. Mindkettő bírja az agyakitakarásos hőkezelést, de az S80 kevésbé hajlamos a repedésre. Ja, és az él felöli résznél, legalább két milliméteresre fogom hagyni az acélt, a hőkezelés előtt.
De hagy ejtsek néhány szót, azokról az "alkatrészekről" amikből össztevődik egy japán stílusú kard. A habaki, az a része a kardnak, ami miatt megszorul a kard a hüvelyben. Én ezt egy darabka csőből kalapáltam ki. Legközelebb 3 mm vastag laposacélból fogom készíteni, hogy jobban tudjon illeszkedni, a markolattüskéhez.
Csak egy kép az rólam és a ginko-ról. Nagyon élvzem hogy saját művemet tarthatom a kezemben. Nincs ehhez fogható érzés. De én ezt átélem minden egyes alkalommal, amikor készítek valami éles dolgot.
De térjünk vissza a többi alkatrészhez. Seppa-nak hívják ezeket a kis hézagoló lemezeket. A habaki alá, és a markolat fölé szokták helyezni őket. A következő kardomhoz rézből fogom csinálni, és meg is díszítem majd.
Kezemben tartom azt a dolgot, ami miatt neki fogtam a japán kard elkészítéséhez. Történt egyszer, hogy a nyakamba esett egy ginko levél, miközben hazafelé bandukoltam. Azt gondoltam, hogy ha ilyen levélből hármat egy kör alakban rakok, akkor ilyen alakú tsuba-t is tudok készíteni. Egy darabka 3 mm-es trepplemezből csiszoltam ki.
No, és itt van még a tsuka, a markolat. Ezt sem egyszerű feladat elkészíteni. Kell hozzá egy fuchi (ez van a kézvédő felől)...egy kashira (ez van a markolat végén)...same (rájabőr a fonatolás alatt) ezt én vékony szürke marhabőrbölncsináltam...maga a tsuka (két félből álló markolat, fenyőfából) ...menukiból (bambusztüske, ami rögzíti a pengét a markolatban)...éa a fonatolásból (ami lapos selyem, vagy pamutszinórból készítenek)...és amit én bőrszalggal oldottam meg. Csak a menukit (díszítő elem a fonat alatt ) mert így is elég vaskosra sikerült a markolt..hagytam ki.
Tessék mondani...ugye mi sem egyszerűbb,egy markolat elkészítésénél.
De a végeredmény, mindenért kárpótol. Igaz hogy a hamont (edzésvonal) nem tudtam elővarázsolni, de hát az vesse rám az első követ, akinek ezt már sikerült. Maradtam a maratásnál, hogy ne legyen olyan szimpla kinézetű a pengém. A következő kardomnál sok mindent másképp fogok csinálni, mert ennél a kardnál láttam a hibákat, amiket ekövettem. Remélem a következő, jobban fog sikerülni. Én pont annyival vagyok előrébb egy rutinos "tűzben edzett" nézőtől, hogy én megpróbáltam élőben azt, amit ő a képernyőn csak nézni szokott.
Úgy látom majdnem minden késkészítő előbb-utóbb készít valamilyen távol-keleti szúró/vágó fegyvert. Ötletes ez a szürke marhabőr és zöld bőrcsík. Lehet nem a legautentikusabb, de abból dolgozol, ami van. A legjobb viszont az a páfrányfenyőlevél alakú tsuba.
VálaszTörlésCsak így tovább!