WarHawk

Mindig is tisztelettel tekintettem azokra dolgokra, amiknek ismertem a korát. Tekintet nélkül arra, hogy milyen értéket képvisel. Számomra ugyanolyan kincs, egy egyszerű eszköz amit még a szüleim, és a nagyszüleim készítettek, mint az a bakelit lap amit a villanyszerelők építettek be egy házba. Ráadásul egy évszám is bele volt karcolva, az aljába.

Ez a bakelit lap soha nem godolta volna, hogy valaha, készül belőle valami. Csak tette a dolgát, és több mint hatvan éven keresztül szigetelt. Azért az már valami, hogy nem enyészik el, egy bő emberöltő alatt sem. Bár...a műanyagok már csak ilyenek. Én akkor is sokra becsültem, hiába nem a természet alkotta.

Valaki mondta nekem, hogy bicskát könnyű készíteni. Csak szét kell szedni egyet, és le kell másolni az alkatrészeket. Hát én ilyet nem szoktam csinálni. Készítek egy rajzot, az összes alkatrésszel együtt, és vállalom azt, hogy nekem kell "szuttyognom".... minden illlesztési, nyomási, és forgási ponttal. Én hátsó záras pengerögzítést választottam. WarHawk-nak neveztem el, mert a háborúkban ő az egyetlen madár aki a fegyverropogás közben is nyugodtan vadászik. Nagy ívben tesz rá, hogy mi zajlik körülötte.

Szóval én találom ki milyen legyen, és minden munkafázist én csinálok rajta. Ha nem így csinálnám, nem is én lennék. Ebben a világban a másolás, sajnos nagyon is megszokott. Én nem szeretnék másolni senkit. De azért azzal már megvádoltak, hogy miért használom a spyderco által levédett nyitófuratot  ? Hát mert praktikus. Amúgy sem furat, amit én fúrok, hanem...."nagyonsokszög"...vagy méginkább majdnem lyuk. Amúgy meg nem eladásra készítem a lyukas bicskákat, tehát nem kereskedek velük. 

Csak szeretem ezt a nyitási módot. Mint ahogy azt is hogy egy kés penge lehet recés. no nem fűrészfogas, csk olyan visszafogottan hullámos. Így is olyan vágási tulajdonsággal ruházza fel a pengét, amilyet egy egyszerű él nem tud. Másrészt felületnövel. Egységnyi élszakaszhoz, több él tartozik. Ráadásul a rostos, vagy szövet anyagokat is jobban vágja.

De térjünk vissza kezdetekhez. Először rajzot készítek. Azt kivágom. körberajzolom az acélon. Kifúrom. Aztán kivágom az alapanyagokból a formát, nagyjából. Megcsiszolom a penge elvezető élét. Kontúrozok a csiszológéppel. Majd a markolatot is kifúrom, és a furatokat megszüllyesztem. Összepróbálom először, és megnézem min kell módosítani, Ha hellyel közzel működik, akkor az acél alkatrészeket meghőkezelem. Természetesen a megeresztést is megcsinálom. No de mivel előre dolgoztam, és a recézést, fogazást is félig megcsináltam, ezért a finomítás mmár nem sok időt vesz igénybe. aztán összerakom sokatszorra, és ahol szükséges, még finomítok az alkatrészeken.

Készítek egy zsebklipszet is, 1 mm vékony rozsdamentes lemezből, amit szintén meghőkezelek. előfúrok neki, és M3 menetet metszek bele. Szálcsiszolom a acél alkatrészeket. Megcsiszolom a markolathéjakat. Bele  vágok a hézagolólemezbe, és szénacél rugót rakok bele. Összeszerelem véglegesre a bicskát, és ahol szükséges, hézagoló alátétet használok. Beolajozom a kész bicskát.

Ugye hogy nem is hangzik olyan bonyolultan. Szinte mindenki meg tudja csinálni. Ha egy kis affinitást érez, a bicskakészítés iránt. Mindezt meg lehet csinálni, röpke 6 óra alatt. Amit ugye a tűzben edzettben is láthattuk, pontosan elégséges idő egy kés elkészítéséhez. Miután mindennel végeztünk elégedetten nézhetünk a tenyerünkbe, mert ott van az a kézzel fogható produktum, amit mi csináltunk a saját két kezünkel. Az érzés megfizethetetlen. Az elképzelt, és papírra vetett foma testet öltött, az álhatatosságunknak köszönhetően. Mindenkinek kivánom, hogy élje át ezt az érzést. És ne foglalkozzon azzal, hogy mi zajlik körülötte, mint ahogy a sólyom is teszi.