Annyi hülyeség van már az interneten, hogy talán még az enyém is belefér. Szinte hihetetlen, de megint olyan volt a bolygók együtt állása, hogy kedvezett a bicskakészítésnek. No, hát az ilyet ki kell használni, mert nagyon ritkán van ilyen. Mondjuk nálam havonta egyszer. Úgy is mondhatnám, ez az én havi bajom. Akarom mondani dehogy bajom. Alig várom, hogy újra a műhelybe mehessek. Pláne úgy, hogy ajándékba kaptam egy jelentős mennyiségű alapanyagot. Beléphettem én is a hétszázasok klubjába, mert ekkora vágó tárcsát kaptam. Aki adta , annak nevét egy rövid imába foglalom, ahányszor csak használok belőle.
Mert bizony imádom ezt az acélt. Új korában rengeteget vágtak vele, és az él része elkopott. Na de engem a többi része érdekel, az meg ugye ernégyzsetszerpí, azaz, 0,384 négyzsetméter alapanyagom lett. Juhhhhúúúúú ! Nem is kell már más a boldogsághoz, csak egy rajz, hogy csinálhassak belőle, egy bicskát. Egészen pontosan, bicska markolatot. A pengének, és a távtartónak továbbra is az 1.4116 acélt használom. No de élég legyen az ujjongásból. Lássunk munkához. Az utóbbi időben szokásommá vált a markolat sablon készítése. ÁÁÁ, nem azért hogy meg tudjam isméteni. Az kizárt dolog. Na de rájöttem, hogy itt teljesen fölösleges, mert keresztzáras bicskát szeretnék készíteni.
Ott meg aztán egy fontos dolog van. Az hogy ne mozogjon a penge, miután kinyílik. Ezt nem tudnám, rétegelt lemezzel lemodellezni. Tehát az acélból, kivágtam két téglalapot, és az egyikre rárajzoltam a markolat formáját. Kijelöltem rajta a furatok helyét, és 2,5 mm fúróval kifúrtam őket. A másik panelt is ezzel az átmérővel fúrtam ki, először, majd 3 mm-re felbővítettem. Az egyik panelbe, M3 menetet metszettem, és kontúroztam, a markolat formáját. Négy M3 BKNY csavarral összefogattam a két lemezt, és duplikáltam. Ezek után a pengét készítettem el. Itt ugye a forgástengelyt 3-as, a nyitófuratot 12es fúróval fúrtam ki. A pengét meghőkezeltem, és megcsiszoltam. Ez vált be. Tovább tart ugyan a csiszolás, de kevesebbet hibázok...így. Bevágtam a keresztzár vágatait, az markolatba és kikönnyitettem ott, ahol hajolnia kell majd az acélnak. Ezek után finomítottam, és ekkor eszembe villant, hogy még nem fúrtam ki a zsebklipsz helyét. Azt a lökött mindenségit, hát így hogy fogom rögzíteni a zsebemen. Soha senki nem fogja látni, mint a ............és itt bevillant egy nem teljesen normásis hasonlat.........szóval nem fogja látni senki, mint a Loch Ness-i szörnyet. Jót vigyorogtam saját hülyeségemen, aztán elkomolytam. Hiszen nessmuk formája van a pengének. Akkor hát legyen a Lochnessmuk. Jajj, az már foglalt. Akkor legyen egy kis szócsavar benne. Szóban az igazság, vagy jelen esetben, tóban az igazság. Jól van tudom hogy borban, van, de azt nem szeretem. Egy szó mint száz...LochoNess lett a neve. Amúgy szerintem mindig kell nevet adni egy késnek, vagy bicskának, mert attól kezdve már lehet emlegetni, Mint Nessie-t, akiből, vagy amiből, egy van csak a világon. Nagyon szerénytelenül hangzik, de ugyanez mondható el az én LochoNess bicskáról is. És erre baromi büszke vagyok...!
AMA.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése