Bridget the midget. avagy Bridzsit a Bárd, Ó !

Néha kell olyan dolgot is csinálni, aminek semmi értelme nincsen. De csak azért, hogy a következő dolog jobb legyen. Látszólag ennek a kis eszköznek, sincs semmi értelme. Én mégis azt mondom, hogy gyakorlásnak, tökéletes. Leszek vagy hatvan éves mire elkészítem az első tökéletes késem.....és addig is bőszen gyakorolok. Mit kell ennél gyakorolni ? Hiszen olyan egyszerű a formája. Hát az íveket. Mert abból viszont van rajta elég. Az ujjtámasz kialakítását. A levezetőél és a ricasso találkozásánál lévő vonal markánsabbá tételét. A beütő egyenesen tartását, és eltalálni, hogy mekkorát üssek rá. A furatok helyének meghatározását, és kifúrását. A ragasztást.....a szegecselést....az élesést....stb....! Szóval mindent lehet rajta gyakorolni. Én is ezt tettem. Aztán meg kipróbáltam. Mivel 5,5 mm-es kutterlapból készült, ezért a vastagsága miatt ( zsebmérete ellenére is ) lehet bárdolni vele. Ezenkívül Ütőbottal fát is lehet hasogatni, vele. De a mi meglepett, az az, hogy a konyhában elboldogult a hagyma felkockázásával ( a kockaméretet inkább ne firtassuk ) is. Egyszóval Bridget the Midget ( Bridzsit a törpe ) pontosan azt tudja mint a nagy társai, csak kicsiben. 

Viszont, egy dologra rájöttem miközben a társaival együtt készítettem. Egy tűzben soha ne akarj hevíteni három különböző anyagot. Az 1.4301-t az 51CrV4-t, és a 12C27 teljesen más hőfokot kíván. Egyre még oda tud figyelni az ember, de kettőre, vagy még inkább háromra, már nem könnyű dolog. De azért összejött, mert a megeresztés után egyszerre három kést tudtam dobni, a betonra a hátam mögé. Ez szokott a tesztem lenni. Mindhárom egyben maradt. A kis bárd már készen van. A másik kettőnek, ha egy kicsit kienged a föld fagya, azonnal nekilátok. 

 

Vitiligo, a foltos kés.

Mindenki megnyugodhat, nem az emberiség 1%-át érintő bőrbetegségről fogok írni. Hanem ? Igen eltaláltátok, egy késről, amit gyermek korom óta akartam megcsinálni. Annak idején rengeteg jószágunk volt, és kellett egy olyan kés, amit nem sajnálok.....mondjuk a takarmánytök, vagy krumpli összedarabolására. Ezért édesapám, készített egyet nekem. Gépi fűrészlapból. Na most egy jóérzésű késkészítő itt felhorkanna. A fűrészlap nem alkalmas késkészítésre ! Én meg visszahorkanok, hogy..... dehogynem ! Számtalan sufniban készült kést fogtam a kezemben életem során. Java részük, ilyen, vagy hasonló másod nyersanyagból lett "megcsinálva" .

Ezek többnyire cirkula lapból, reszelőből, favésőből, és sorolhatnám estig hogy miből fabrikált kések voltak. Mind megfelelt a gazdájának. Használta, és kész. Manapság annyira elterjedt bizonyos körökben, hogy kést csak késacélból lehet készíteni. Jó kést, eladható kést igen. De munkakésnek, szinte bármilyen acél megfelel. Nem fog esztétikai élményt nyújtani, mint ahogy az én vitiligo nevű ( és tíz éves korom óta meglévő ) bőrbetegségem sem. De nem a szépség a lényeg. A feladatot, az ember fia, csúnya késsel is végre tudja hajtani. Azt mondják az okosok,ha például cirkula tárcsából kivágod flexel a késformát, akkor jaj a hőkezelésnek. Aha.....tehát hőkezelve van. Ha meg lehet hőkezelni, akkor tehát nem biliacél.

Hogy is lenne rossz acél, amikor fát darabolnak vele. Vágod ! Mit ki kell bírnia szegénynek, és mégis alkalmatlan késnek. Pontosan így járnak a társai is, a reszelő ( fémet munkálnak meg vele ) vagy a favéső ( amivel meg mit is......ja, fát vésnek. Ja, és hogy nem is lehet fúrni őket. Biztos azért, mert olyan lágyak, ugye. Na de eljött a pillanat amikor erről a késről is írok egy kicsit. Nem találjátok ki, de ......igen, igen......cirkula lapból van, amit itthon, házilag, szénen, miután kivágtam a formát újra hőkezeltem. Ja   meg egyszerű lapos acélból csináltam meg a baknikat is rajta.....amiket mellesleg hegesztési pótanyaggal szegecseltem a helyükre. Még a markolatpanelokat is egy ösrégi, szemétbe kidobott, foltos elektromos alaptáblából vágtam ki. 

Csupa, csupa  ér téktelen   kacatból. Mégis értékes lett számomra, mert újra felidézhettem gyermekkorom, egyik felejthetetlen élményét, mikor is édesapám kést készített nekem. Hogy miből volt, az nem érdekelte. Csak jó szívvel nekem adta. És nekem ennyi, pontosan elég volt a boldogságomhoz. Javasolnék egy pár dolgot .De csak annak akinek nem esik nehezére. Beszélgessen sokat a gyermekével, menjenek el együtt túrázni, vagy moziba. Esetleg készítsenek együtt valamit. Az idősebbek se tétlenkedjenek ! Hajtogassanak papírcsákót, vagy fújjanak együtt szappanbuborékot az unokájukkal. Akinek pedig nincs gyermeke....annak pedig játszótársa lehet a párja. Hálát adok minden percért, amit együtt tölthetek vele. A lényeg az.........hogy, ne felejtsünk el, régen mi is boldog gyermekek voltunk. Tegyünk félre néhány percre, órára, a komoly, felnőtt énünket, és legyünk újra gyermekek......... és........ élvezzük az életet ! 

Mihaszna ügynök kalandjai.

A szerecsen kém...( Agent Scally adventures: The Spy Darky. )

Szabadságon volt. Nem kellett semmit se tennie. Valahol Kuala Lumpur és Uszty Ilimszk között, beült egy "hatcsillagos" moziba. Élvezte ahogy a libazsíros, mézes popcorn csiklandozza az ízelőbimbóit. Rajongott ezért a sci-fiért, pedig még a címét is alig tudta kimondani.A Dünyayi Kurkatan Adam, egy igazi "trash" film volt. De nehéz volt nem élvezni, a hogy a haláltojás szétlövi az alderaantojást a kajsza lézersugaraival. Ha az akarat, egy kevés kitartással párosul, az ember fia csodákat képes alkotni. Ezt tudta ügynökünk is, hisz kevéske kis szabadidejében késeket készített. Miközben ugye sokszor megsérült, vagy megvágta magát. Most viszont, egy szúrást érzett a tarkója tájékán. Hátranézett, és egy sötét alakot látott távolodni a sorok között. Követte, hiszen az ügynökképzésen is ezt tanították. Egy sikátorban találta magát, szemben a sötét alakkal. Ösztönösen előkapta 5,56-os kis pisztolyát, és rálőtt egyet. De nem történt semmi. A 7,62-el is ugyanez volt a helyzet. Így hát elővette 45-ös nagyágyúját, és meghúzta a ravaszt. Az alak összeesett, de még vonaglott. ......Na ez aztán kemény volt, gondolta magában mihaszna ügynök. Ezt a nevet egyébként, az egyik barátja ragasztotta rá, mert annyi fölösleges dolgot csinált életében, mielőtt rálelt önmagára, és a számára tökéletes munkára. Huh....mennyi történet, és micsoda kalandok.....mélázott el egy kósza pillanatra. De egy erős rántás visszazökkentette a rideg valóságba. A sötét alak volt az. Hiába tátongott egy több mint 10 milliméteres lyuk középtájékon rajta, még mindig bitang erősnek tűnt. Ügynökünk a sok év gyakorlást hasznosítva, végighúzta az alak pofáját a sikátor durva falán, de evvel csak azt érte el, hogy barázdák lettek rajta.-Mi a neved ? Kérdezte kissé ingerülten a dulakodás közben..... -Fiftivan Szíárvifor felelte hűvösen az ellenfele...... -Hazudsz ! ez nem igazi név, ez ööö, izé.....az alakulatom neve....... -Akkor mi egy helyen szolgáltunk, mondta csendesen ellenfele. Elengedték egymást, és hátrahajtották pulóverük kapucniját. - Darky !!!....-.Igen Scally, Darky vagyok.......-Basszus de régen találkoztunk ! Mi van veled ? Mivel foglalkozol ? .....-Szerecsen kém vagyok. De ezt biztos tudod, hiszen barna kémruhában vagyok. Ahogy rajtad is látszik hogy ügynök vagy, mert csíkos terepszínű "hacuka" van rajtad.....-Hacuka!? Ó, de régen hallottam már ezt a szót !....Összenevettek......-Nincs kedved meginni egy sört ? kérdezte Scally Darkytól......-Már hogy ne volna. Jött a megnyugtató válasz azonnal. ....-Erre, vagy arra ? ....-Tök mindegy, csak menjünk ! ..................Evvel elindultak, a lenyugvó nap fényében egy, még nyitva tartó kocsmát keresni. 

Ha valaki nem érti, hogy mit keres itt ebben a jobbára késkészítéssel foglalkozó blogban ,ez a kis novella, akkor itt van egy kis magyarázat. 

Fiftivan Szíárvifor......51CrV4 acél megjelölése.

5,56, 7,62, .45.......a fúrók mérete, amivel dolgoztam.

Scally Agent......mihaszna ügynök.

Spy Darky.....szerecsen kém.

Hacuka......ruha.

Az év nagy részében, teljesen normális vagyok. De néha nekem is elgurul a gyógyszerem. De már nem keresem. Ekkor kést készítek, vagy verset írok. Nem mindenki tolerálja, se az első, se a második tevékenységemet. Nekik azt üzenem: Legyetek normálisak ! Én meg maradok ilyen látszatra normális. Ebben az évben egyébként nagyon élveztem a késkészítést. Volt alapanyagom, és kedvem is. Nem is beszélve a szalagcsiszolómról, akivel kezdünk összecsiszolódni. Az idén nagyon sok minőségi acél került a kezem ügyébe, pedig én inkább a késkészítés szempontjából nem éppen optimális acélokat ( körfűrészlap, cutterkés, harckocsicsapszeg, favéső, markolókanál köröm, stb....) szoktam használni. A nemesebb  anyagokat meghagyom a nálam ügyesebb emberek számára. Az 51CrV4-es acélt ( amit néha laprugóként is szoktak emlegetni ) viszont nagyon szeretem, mert hálás, és toleráns acél. Jövőre, ha minden összejön, hozzájutok egy jelentősebb mennyiséghez. Már most boldog vagyok miatta. Ez motivál ( a boldogság amit, késkészítés közben érzek ) és visz előre engem a jövő évben is. Ezúton kívánok minden olvasómnak, kellemes ünnepeket, és eredményeben gazdag új évet ! 

Steel brothers (késtesók)

Egyszer csak úgy bevillant. Egyszerre készítek két kést.....ugyanabból az acélból. Tudom ez másnak teljesen természetes dolog, de nekem nem. Olyan ez nálam mint a sakkozás. Egy két lépésre előre tudok gondolkodni, de hogy mi lesz a végén, azt még csak sejteni se sejtem. A késeknél viszont valahogy minden lépéssel tisztában vagyok, de a végeredmény akkor is meglep. Pedig én készítem az elejétől fogva. De az , hogy a kézben tartva hogy fog kinézni, az csak rajtam múlik. Ha ráhagynám, hogy "jóvanazúgy", akkor bizony a végén teljesen meg lennék lepve.

Szóval azt találtam ki, hogy készítek egy puukkot, és egy sgiandubht. Mindkét kést 80CrV2 acélból , és ugyanavval a hőkezelési eljárással, sőt......nagyjából ugyanavval a V alakú levezetőéllel képzeltem el. A különbség az élszalagban lesz. Aki vágja a témát az tudja, hogy a puukkóknak 15, és 20 ° között van az élszöge. Ezt most nem úgy fogom megoldani, mint ahogy az északi népeknél szokás csinálni. Hanem egy mikro.....élszalaggal. Majd kiderül, hogy jó e az elképzelésem.......a végén. Az alapanyagok a puukkónál, Norvégiából érkeztek.....Degu barátomtól. 

A sgiandubhnál viszont hazai diófát használtam markolathoz. Azt vettem észre, hogy a nyírfa sokkal hálásabb alapanyag, mint a dió. A dió könnyen megég, és ott is lyuk, üreg van rajta, ahol egyáltalán nem számít rá az ember. A nyír pedig gyönyörű, így is, akármennyire nincs benne habos, vagy göndör minta. Pont illik a rénszarvas agancshoz, és a bőr hézagoló karikákhoz. Mondjuk a réz is illik a piros fíberhez, és a dióhoz. Egyszóval olyanok ők mint a testvérek. Majdnem ugyanabból az "alapanyagból" vannak, mégis teljesen mások. Más más feladatok végrehajtása valók. Mégis mindenki azt akarja, hogy ugyanazokat a feladatokat csináljanak. Meg is teszik mindketten. Van akiknek könnyebben megy, van akinek nehezebben.....és..... most még mindig a késekről beszélek. Az emberek pedig csak cimkéznek, értékelnek, kritizálnak, soha véget nem érően. Pedig az embereknek semmi más dolguk nem lenne, csak annyi hogy élvezzék azt, amiért keményen megdolgoztak, vagy amit.....az élet adott nekik. Csendben, mosolygósan, bármi is történik a világban közben. 

 

Hjort Jaktkniv.

Szerrencsés embernek érzem magam. Ugyanis olyan barátaim vannak, akik gondolnak rám, amikor késkészítésről van szó. Nem kell rosszra gondolni, csak ellátnak alapanyaggal. Ki ki acéllal, keményfával, bőrrel, nem is beszélve az igazi nemes anyagokról. Mint például ? ilyen anyag számomra az északi szarvasok agancsai. Nem véletlenül szeretnek vele dolgozni a késesek, hiszen alig van benne szivacsos rész. Annál több viszont a csiszolható rész, ami még szép fehér marad. Na ezért nemes anyag számomra. Az én kiskéses Istenkém áldjon meg érte Degu, hogy hozzájuttattál ehhez a kiváló alapanyaghoz..Apropó alapanyag. mármint az acél. Bizony bizony, nem kés acél. ( ezért egy páran nem kedvelnek engem mert, preferálom a másod nyersanyagokat. Ő dolguk. Szerintük kést csak késacélból lehet készíteni. Valamennyire igazuk is van, mert én is tudom, hogy jó kést, jó késacélból lehet készíteni. De én szeretek veszélyesen élni, és neki megyek az ismeretlennek. Mármint az ismeretlen alapanyagnak. Bár számomra nem ismeretlen, mert tudom, hogy honnan van. ) A markolók kanalának a körmeit készítik belőle. És hogy késkészítésre mennyire alkalmas ?

Képzeljétek el .....hagyok egy kis időt.....tökéletesen. Flexkorong vágja, csiszolószalag szépen csiszolja. akkor szerintem pont jó. Ja két dolgot azért nem lehet vele csinálni. Fúrni, és reszelni. Pont olyan mintha egy edzett acéllal dolgozna az ember. Ne égesd meg, csiszolás közben, és hidd el pont jó lesz. Majd használat közben leválik mennyire lesz éltartó, rozsdaálló stb....stb.

Engem különben is az , bűvöl el, hogy miként alakul az anyag a kezem munkája által, és nem az hogy a szénen kívül, milyen ötvözőanyagokból áll. Van abban valami felemelő, ahogy a ragasztótól csöpögő szögletes "jézusomezmegderonda" valamikből, a végén egy "dejóérzéskézbevenni" .......kés lesz. Arról meg nem is beszélve, hogy nem egy unásig ismert, formát készítettem....kb." százhuszonhetedszerre"  .....vagy ki tudja hányadszorra. Egy szónak is száz a vége, Szeretek kést készíteni.

Difficulty...avagy, hol itt a difi ?

A kérdés egyszerű, ugye ?

Vegyünk egy kilapított harckocsicsapszeget. Ja, hogy nem lehet sehol kapni.

Kicsit csiszoljunk, fúrjunk, reszeljünk rajta. ja, hogy kilágyítva is alig lehet megmunkálni !

Jó legalább az hozzávalókat készítsük össze. Ja, hogy G10, és házi Corby csavar is van !

Ez az egyetlen kép amelyiken nincs kés. Ez difi ? Nem...ez azén edzővályúm.

Amiben, némi faszén, és egy matracfújtató segítségével kellő hőfokra tudom hevíteni, a késnek szánt acélokat.

Ez meg itt a fáradtolajos hűtőkádam, amibe "merítek" ( ezt a kifejezést a Tűzben edzettből vettem.

A vályúban maradt parázson, megeresztem az acél(oka)t. 

Majd némi tisztogatás után felrakom az ujjvédőt, ami amúgy hasított reteszacél.

Majd ideiglenesen felrögzítem a markolatpanelokat.

De csak azért, hogy körbe tudjam kontúrozni a markolatot.

A csavar nem elég. Ragaszkodom a ragasztáshoz.

Mindezt azért, hogy a végén ezt tarthassam a kezemben.

De akkor hol van itt a difi ? Elmondom..........pontokba........szedve.                                                       1. Harckocsi csapszegből nem készítünk kést, mert nem tudjuk milyen acél. Azért én leírom mert nem röstelltem utána nézni. BC3-nak hívják a régi autóalkatrész gyártók. 16MnCr5-nek az esztergályosok, akik tengelyeket (is) csinálnak belőle, hiszen betétben edzhető. S végül az Oroszok 18XG-nek hívják és (többek közt) az imént említett dolgot készítenek belőle.                                       2. Otthon nem hőkezelünk, mert nem tudjuk meddig kell pirítani az acélt, hogy az kemény, és szívós legyen. Azért én mégis megpróbálom, mert szeretem azt a narancsszínt, ami kellő hőfokot jelenti számomra. Aki meg arra kíváncsi hogy hány HRC lett, az méresse be. Én csak a hátam mögé szoktam hajítani, a betonra. Ha egybe marad, akkor folytatom a munkát. Ha nem, akkor nem.              3. Mindenhez a legjobb szerszámokat használjuk. Na ezzel egyet is értenék, ha nem lenne olyan drága minden. Én is szeretnék  3M Trizact szalagot, de csak VSM-re telik. Szeretnék eredeti Corby csavart, de csak házilag esztergáltra futja. Keményfém fúrószárat, jó minőségű reszelőt, egy erős szalagfűrészt, stb...stb...de ennek ellenére mégis meg tudok mindent csinálni. Csak nem olyan gyorsan ! Na ! Jól kipanaszkodtam magam. Pedig nem szokásom.                                                                                                                                                                                                                            Mindent egybe véve. Tudom hogy jó kést, csak jó késacélból lehet készíteni. Tudom hogy a kellő keménységet egy hőfokmérővel ellátott kemencében lehet elérni. Tudom hogy minden munka könnyebb jó szerszámokkal. De még valamit tudok. Magamról. Én nem a kifogásokat keresem, hanem az alkalmat.................................................a késkészítésre. Ezért tudtam elkészíteni ezt a kést, a "nehézkedés" (angolul difficulty) ellenére is.

Bodree...a becsukhatatlan.

Nem én vagyok az első akinek az eszébe jutott, hogy azt amit zsebkés formában már megszokott, azt fixpengésben is elkészítse. Annyira sose voltam profi, hogy tökéletes bicskát alkossak. Köszönhetően annak, hogy nem egy másik késről koppintok, hanem mindent a saját kútfejemből pattintok ki. Nehéz papíron lemodellezni, hogy miként fog nyílni, és záródni, illetve zvikkolni, középrezárni egy bicska. Az életben meg csak szaporodik az elrontott ( illetve próbadarabok ) száma. Ja és a finomhangolás, és a többszöri szét, és összeszerelés sem az én műfajom.

Éppen ezért szeretek fixpengést készíteni. Ott nem kell rugóerővel számolni. Tehát effektive könnyebb elkészíteni. Már ha maradt még az embernek alapanyaga. Úgy éreztem most jött el az ideje annak, hogy a Tóth Lacitól kapott Böhler N690 acél, új formát ölthessen, szorgos kezeim hathatós közreműködésével. Nem is tétlenkedtem, hiszen az volt a célom, hogy párommal együtt, kiérdemelt éves vakációzásra már magammal vihessem, Bélapátfalvára. Három nap alatt, pont kényelmesen el lehet készíteni, egy ehhez hasonló kést. 

Első nap, rajzolni, flexelni, csiszolni. A másodikon "tűzbenedzetteset" játszani, és ragasztani. Majd a harmadikon újra csak csiszolni, és kényelmesen elnyúlni, amikor végzett az ember fia. És örömmel konstatálni, hogy minden falat finomabb, saját készítésű késsel. A neve pedig az egyik régi kutyánk után ( akit szintén lehetetlen volt becsukni, mert hamarabb kiszökött mint ahogy kimodtam, hogy ...... elkelkáposztásítottátok ) kapta. hiszen távolról bicskának látszik, az fix. Hát.... aki ezt a Bodree-t becsukja.... annak készítek egy kést ajándékba.