BlackBone bowie.

Eljött végre az a pillanat, amire már régóta vártam. Kész vagyok a "nagyvassal". Januárban rendeltem meg hozzá az acélt. Meg is érkezett az 500x58x8 milliméteres sleipner acél. szolid, visszafogott 15.540. forintot kellett kicsengetnem érte. Két kiló acélért, még ennyit, soha nem fizettem. De mivel tudom hogy jó anyag, nem haboztam, egy cseppet sem. Kb. egy hónap ( csak jelzem, ez az előbb említett hónap volt, ami állítólag a leghidegebb hónapja az évnek ) alatt, kevéske kis szabadidőmben, kivágtam, kontúroztam, előcsiszoltam, menetet vágtam a markolattüskére, meghőkezeltem, és megereszetettem, majd végül készrecsiszoltam az acéldarabkát. Így csak 631 grammot nyomott a kicsike. 

Majd februárban, megrendeltem hozzá a markolatanyagot is, ami egy 130x40x30 milliméteres, fekete micarta tömb volt. Na ez sem volt olcsóság, mert egy 1,2 milliméteres G10 közbetéttel együtt, 10.340 forintba került. De hát ez a "nagyvas" megérdemli. Ezek után órák teltek el azzal, hogy keresztvasat, közdarabot, hézagolót, még egy közdarabot, és markolatgombot készítettem. Nem sok munka, csak mindent fúrni, és reszelni kell. Ja... és hellyel közzel.... illeszteni. Jó időtöltés annyit elárulhatok. Ehhez képest az hogy az egészet felfűzi az ember a markolattüskére, és összeragasztja, már szinte  gyerekjátéknak tűnik.

Na de ezek után jött csak, a java. Mert a szögletes vastag micsodákból, egy fogható, kézbeillő kényelmes markolatot kell csinálni. Elárulom ez sem egy egyszerű dolog. Mérni... rajzolni...csiszolni. De egyszerre nem lehet sokat, mert amit egyszer már lecsiszoltál, azt nem lehet visszarakni. Erre még nem találtak ki semmilyen varázslatot. De amikor eléred a célt, akkor semmihez sem fogható élményben lesz részed. Büszkén foghatod a kezedbe, és elmondhatod, hogy ez te készítetted. Nincs ehhez fogható érzés. Nagyon megbékül ilyenkor az ember a világgal. Megtömi a pipáját jóféle dohánnyal, iszik egy korty pálinkát, és kiül a kertben a padra...jóízűen  pöfékelve, hogy tisztességgel kiélvezze ezt a pillanatot. Na, ez az érzés fog el, ahányszor  csak a kezemben foghatom. Nem mondom hogy akarattal ( dehogynem, így akartam az elejétől fogva ) az az érzésem van, hogy valamit nagyon eltaláltam. Mondjuk a súlypontot, ami a keresztvas előtt van egy ujjnyival, hogy könnyen lehessen fogatni, a végleges 820 grammos súlya ellenére. Vagy a markolatot, ami kis és nagy kezű ember számára sem fogáskényszeres, csak simán belesimul a tenyérbe. A kés hegyéről, ami 120 milliméteren vékonyodik el 1,2 millimérerre...csak azért, hogy az vastag pengét be tudja vezetni, a bord....a test...na szóval a dolgok mélyére. A vizes-palackok átvágása, a kartonok átszúrása, a fenyődeszka hasogatása nem akadály számára. Sőt még nehezebb feladatokkal is elboldogul. De ha valaki kíváncsi rá akkor nézze meg a Cold Steel ...Natchez Bowie videóját, a legnagyobb videómegosztó csatornán. Meggyőző lesz. Én nem lemásolni akartam, csak ez volt a feladatom, hogy ehhez hasonló kést készítsek. Én megtettem, mert édesapám arra tanított.... amit megígértél fiam, azt csináld is meg, még ha nincs rajta hasznod...akkor is. Én pedig jó gyerek vagyok, mert megcsináltam. Kellene még egy pár szót írnom a kés méreteiről.  Nem szokásom ilyen száraz adatokat írni, de megteszem, de csak azért mert többször "nagyvas"-nak nevezem a BlackBone bowie-t. Teljes hossza:442 mm. Penge hossza:295 mm. Penge vastagsága 8 mm. A penge  legszélesebb pontján:50 mm széles. V-re van csiszolva, és egyenes élszalagot kapott. De higgyétek el ezek csak számok. Aki az adatok miatt vesz meg egy kést.......hatásszünet....az......egy okos ember. Kép alapján is, csak annyi látszik, hogy ez egy ......na mi.....igen..... ez egy ....."nagyvas". Pontosan akkora, mint azok a fekete csontok, amiket a Missisippi folyó partján találtak, a régészek. Na ezért lett BlackBone, azaz FeketeCsont, a kés neve. 

 

Hogyan készül, a BlackBone bowie ?

A válasz nagyon egyszerű. Rajzolással,és alapanyag beszerzésel kezdődik minden. 

Jelen esetben az alapanyag ak, a jó öreg sleipner acélt választottam. Méretei: 8x58x500 milliméter. Súlya ,majdnem 2 kilogramm.

Mire kivágtam a kontúrokat, ez a súly jelentősen megcsappant. Még a flex-korongjaim száma is.

Még egy kis karcsúsító csiszolás után, már csak 0,7 kilogrammot nyomott a kicsike. 🤪 

Az elégedettség jelei mutatkoznak arcomon. 😁

Na, így már csak 671 gramm, és jöhet a hőn szeretett hőkezelés.

Kicsinyke edzővályúmba faszenet raktam, és meggyújtottam.

Élénknarancsból .....( ez kb.980-1020 C°-ot jelent )....amikor átment sárgába, abbahagytam a hevítést.

Csalnak a színek egy kicsit, de pont elég meleg volt a hűtéshez, merítéshez.

Előmelegített olajban (kb. 80 C° ) lehűtöttem a pengét. Ez a kedvenc képem. Kicsit piromán vagyok.

Maradékhőn ( a még parázsló faszénen ) megeresztettem. Egy órán keresztül hagytam rajta, és néha fordítottam a pengén, majd letisztítottam. Most itt tartok. 

Akarom mondani, azóta elkészítettem az ujjédő keresztvasat, egy közdarabot, és egy belsőmenetes markolat gombot is. Holnap megjön a markolatanyag is, ami fekete kivárta lesz. Ha minden jól megy, ebben a hónapban kész leszek a nagy késsel. Márciusban pedig bőrtokot is varrok neki.

Két marék boldogság.

Örömet okozni nagyon egyszerű dolog. Készíts kést, olyan embernek aki megérdemli. Az idén voltak egy páran, akik kést kaptak tőlem karácsonyra. De most egy olyan csapatot szerettem volna megajándékozni, akik duplán megérdemelték az ajándékot. Mindkettőjük a családom része. Mindkettőjük azonnal segít, bármiben, ha megkérem őket. Jó emberek. Önzetlenek. Hát én is az szerettem volna lenni velük, egy jelképes dolog erejéig. Tudtam hogy mindketten imádnak horgászni, így hát .....hasznát tudnák venni egy egy, jó késnek.

Egyszerre készítettem, ugyanabból az WNr.1.4616-os acélból. Még a markolatot is hasonlóra terveztem, mert ugyanolyan (nagy) a kezük. A különbség a penge formájában lesz csak. Ja, meg a markolat anyagában. Imádok evvel az acéllal dolgozni. Hálás anyag. De egy valamit meg kellett tanulnom ennél a két késnél. Hogy ne csiszoljam szinte készre a pengéket. Nagyon sokat kellett egyenesítenem a pengéken miután beleütöttem a logómat. Legközelebb, csak kicsiszolom a formát, és úgy fogom hőkezelni. Majd utána megcsiszolom a levezetőélt. Akkor valószínűleg kevesebbet fogok ....szívni. Na de félre a siránkozással, és jöhetnek a mosolyok. Két felnőtt, családos embert, még nem láttam egyszerre, így örülni, egy késnek. Minden fáradtságot megért hogy elkészíthettem számukra, ezeket a kis, jelképes ajándékokat. Az ünnepek előtti utolsó napon még tokot is varrtam a késeiknek, a kedvenc halukkal, a süllővel megdíszítve. de azt elfelejtettem lefotózni. Sebaj . A lényeg az hogy a kezükben tartottak két maréknyi boldogságot, és ezt a pillanatok le tudtam fotózni. Srácok.....tiszta szívemből készítettem a késeiteket, mert ......nagyon csípem, a búrátokat. Használjátok sokáig, és egészséggel !

 

Sinky a karácsonyi meglepetés magamnak.

 Ez az év elég kemény volt. Minden téren. Sok mindent megtanultam, és sok mindent átvészleltem. Nem fogok hozzá panaszkodni. Azt meghagyom másoknak. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy az idén is tudtam egy pár kést készíteni, a magam örömére. Meg néha másokéra is. És még nincs vége az évnek. Lesznek még meglepetések néhány jó ember számára. Na de most a magam késéről illetve bicskájáról ejtenék egy két keresetlen szót. Sok bicskát rajzolok, de nem mindegyiket tudom elkészíteni. Nincs annyi alapanyag a webshopokban, ami elég lenne. Ilyenkor ügyeskedni szoktam. Pont jók lesznek a maradék anyagok. Egy bicskához amúgy is kis darabok kellenek. A pengét, 3 milliméteres, az alaplemezt , 1 milliméteres....W-Nr 1.4116 - os acélból csiszoltam ki. A markolatot pedig egy klaviatúra műanyagjából vágtam ki. Ja és M3 Bkny csavarokkal rögzítettem össze a bicskám részeit. Bevallom őszintén, már egy hónapja csináltam, és azóta használtam is egy párszor. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Bár nem egy Spyderco, de sötétben, szakadékban, hátszélben... 🤪...hasonlónak látszik. De szerintem csak a nyitófurat miatt. A lényeg az, hogy be fogom csomagolni, és karácsonykor meg fogok lepődni, amikor átadom magamnak. Nektek is hasonló meglepetéseket, és boldog ünnepeket kívánok, erőben egészségben ! 

SpaceRat, és társai.

Régen , azért többet blogoltál. Kaptam meg a tömör kritikát, az egyik vásárlómtól. Igen, többet. Nem akarok mentegetőzni, de egy kicsit megváltozott az életem. Na nem nagyon, csak leheletnyit. Egy valami viszont nem változott. Még mindig imádok késeket készíteni. Az hogy nem mindegyiket posztolom, az meg annak a következménye, ahogyan most élek. Mindenre jut időm, csak ügyesen kell beosztani. Nagy munkákba bele sem kezdek, mert azt nem tudnám záros határidőre elkészíteni. Az apróbb dolgokat viszont nagy lelkesedéssel csinálom. Ide tartoznak a lehullott anyagokból készített bicskáim, és az úgynevezett 

"poison" késeim. Ez utóbbit én neveztem el, kissé irónikusan "méreg" késnek, mert akkor szoktam őket készíteni, amikor valamelyik másik kést elbojszintom. Ilyenkor kicsiszolom magamból a tehetetlen dühöt, és megnyugszom. Csiszolás közben nem létezik más, csak az acél, meg én. Ilyenkor tervet sem készítek, csak teszem a dolgomat. Az alapanyag is szinte mindegy, ( körfűrész lap, régi gyalu kés, cutter lap, markológép köröm darabja, stb...) hiszen nem nem csúcs kést akarok ilyenkor csinálni. Visz a fejem.....mozog a kezem.....ennyi. Az első ilyen késem Bambusz névre halgatott, és számtalan követte még. 

Az utóbbi időben viszont csak egyszer folyamodtam ehhez a egyéni nyugtatóhoz. Így született meg a SpaceRat. Ha nyomokban is emlékeztet az Extrema Ratio valamelyik késére, az nem a véletlen műve. Imádom azokat az igazi masszv pengéket, amiket ők készítenek. De én nem másolni akartam , csak úgy jött, hogy nekem ilyet kell készítenem.

Na erről beszéltem az elején. Bambusz növény által inspirálva, egy szép darab acélból, a kedvenc "wharncliffe" penge formámmal. Amit mellesleg nem egyszerű elkészíteni, aki a hasas kések csiszolásához szokott. Mert minduntalan, belehúz az ember fia, amikor a hegy felé közeledik. Na itt ezt nem kell. Cserébe viszont olyan hegyet kaphatok, amit nagyon pontosan lehet irányítani.

Még a születésnapomra is ilyen pengéjű késsel leptem meg magam. Reggel korábban kéltem, és egy bő fél óra alatt megcsiszoltam. 

Nem akarom bő lére ereszteni a mondandómat, és csak annyi mondok, hogy az idén még lesz egy olyan posztom, amiben egy olyan bicskáról lesz szó, amit egy  összeszedettebb napomon készítettem. Annyit elöljáróban, hogy nyitófurat van rajta. Aki érti a csíziót....az vágni fogja....hogy miről van szó.
 

Vacakli.

Időről időre felsejlik bennem a gondolat, hog y ismét kellene készítenem egy működőképes, rugózáras, magyar bicskát. Az egyik vasárnap, a gondolatot cselekvés követte. De csak azért, mert teláltam egy 220x30x5 milliméteres sárgaréz laposidomot. Ebből miután kettévágtam készítettem el a bicskám alaplapjait. De mivel ilyen vastag volt, egyben a baknikat is eltudtam készíteni belőle. Akinek nem teljesen tiszta, hogy mit írtam le az előző mondatban, az nézze meg az Instagram oldalamon, hogy mit is csináltam az aranyszínű fémdarabkákkal. 

A lényeg egyébként az, hogy nem egy vékony lemezre forrasztottam, egy vastagabb fémdarabkát, hanem.........egy vastagabb fémet csiszoltam vékonyabbra. Ha a Piszkos Friderika nevű bicskámnál bevált, akkor ez a módszer, itt is befog válni. Miután a csiszolással végeztem, néhány nyírfadarabkát is levágtam. A pontatlanságból adódó réseket, pedig ragasztóval töltöttem ki. Majd keresztülfúrtam, és felszegecseltem azokat. Na ekkor megittam egy kupica pálinkát, és megtömtem jóféle dohánnyal a pipámat. Pöfékelés közben, megtaláltam egy régi, elrontott pengémet. 

Pont ezt kerestem. Itt ott ( mindenhol ) átcsiszoltam, és készítettem hozzá, egy rugót is. Teljes volt az kirakós, miután vágtam három darab, 3 milliméteres hegesztési pótanyagot a stifteknek, tengelyeknek. Ezek után már csak össze kellett illesztenem, a két oldalpanelt. de a legjobb dolog, még hátra volt. A utolsó stift, ugyanis mindig nehezen megy be a helyére, hiszen ilyenkor keletkezik az a feszültség ami .....mind zárt, mind nyitott állapotban.......a helyén tartja a pengét. Van aki célszerszámot készít erre a munkafázisra. Én is ezt tettem, bár az enyém szemtelenül egyszerű, mert egy bükkfaparkettából, és ev V alakban bevágott lemezből áll. Na azt meg se próbálom elmagyarázni, hogy hogy is használom, de legyen elég annyi, hogy működik. Az utolsó munkálatok között viszont, van a egy olyan amit nem nagyon szeretek csinálni. Ez a polírozás. Igen de ezt a fázist sárgaréznél nem lehet kihagyni, mert csak úgy lesz mutatós, ha fénylik, mint a Salamon töke. A pengén viszont nem szeretem a tükrös felületet. Szerencse hogy feltalálták a szálcsiszolást. Már csak meg kellet éleznem, és hagymán...kolbászon...kenyéren kellett letesztelnem. Pont úgy ahogy a régiek is falatoztak. Mindezt vasárnap tettem. Na ezért kapta a vasárnapi cakli ( rövidítve Vacakli )nevet. 

 

Canoe

A kenu mindig úszik a vízen. kivéve ha lyukas. Ez nem egy ősi Dakota mondás, hanem a Brit tudósok állapították meg. Állítólag azt is kiderítették, hogy a teve sem tud úszni. Erre az arab népek  tudósai visszaírták nekik, hogy ez azért van.... mert a tevének nagyon kevés alkalma van gyakorolni.... az úszást. Hát nekem van alkalmam gyakorolni. Csak nem a hűs habokban, hanem az izzadtságban. Bár az is igaz hogy nyár van, és ennek van az ideje. Még szerencse, hogy a műhelyem félig lég kondicionált. Félig nyitott ablakon jön be a huzat. De jól van ez így. Én akkor is kimegyek kést csinálni, ha 40°C van. Így volt ez a minap is. Van egy ismerősöm, akinek egy nap ingerenciája támadt, hogy elmesélje nekem az életét. A furcsa az volt, hogy nem panaszkodott. Én se sűrűn szoktam. Kiderült, hogy az a hobbija, hogy másokon, segít ( olyanokon akiknek nem telik szerelőre, vagy mesteremberekre ) különféle munkákban. Felhívja mindenki figyelmét, hogy ő nem szakember, de szívesen megcsinálja. Ha egy kis pénzt kap ezekért a munkákért, azt a családjára költi. Nagyon szimpatikus lett számomra.

A beszélgetés végén átmentünk a boltunk késes részlegére. Felcsillant a szeme, amikor meglátta a spyderco-kat. Azt mondta, évek óta szeretne egyet. De nem igen tud ennyit kiadni egy pókos bicskáért. Mondom neki, csinálok én neked egy lyukas bicskát. Egy olyan "almostspyderco-t".  Először azon akadt ki, hogy mennyi kést csináltam már eddig. Másodszor meg azon, hogy a szeme láttára rajzoltam le a leendő bicskáját. Azt kérdezte, hogy akkor.......Basszus  ! Ilyen bicskája nem lesz senki másnak ? Mondtam neki, hogy igen. Csak egy lesz belőle, mint ahogy belőled is csak egy van. Ezért fogtok összeilleni. Elbúcsúztunk, de láttam a csillogást a szemében. Hozzá is láttam másnap a bicska elkészítésének. A penge, és a linerek, 1.4116 -os rozsdamentes acélból készültek. A markolathéj, pedig egy régi posztó kabátból, némi műgyanta segítségével. A rögzítést továbbra is az .....M3 anya süllyesztve a jobbos héjba, és M3 belső kulcsnyílásos csavar szintén süllyesztve, a jobbos markolathéjba....... megoldással csináltam meg. Nem szép, de nekem bevált ez a módszer. Különben is egy kenunak, nem kell szépnek lenni, csak úsznia kell a vízen. A kenut nem érdekli, hogy alacsony e a vízállás, mert tudja semmi baja sem lesz. Az evező viszont jobban fog kopni. A kenu most...boldog.....mert tudja, hogy jó helyre fog kerülni. 

UI: Sok jó embert ismerek. Többek közt onnan (is) ismerem meg őket, hogy .......van tőlem késük. Egytől egyig, mindannyian kiérdemeltétek, mert jó emberek vagytok.