Aussie Tajpan.

Ritkán szoktam három kívánságot teljesíteni, hiszen nem vagyok én Dévényi Tibi bácsi. De azért néha én is kivételt teszek. Főleg, ha azok a kívánságok a  kedvenc késgyártó cégemmel (is) kapcsolatosak. Van egy különleges vásárlóm, aki szintén imádja ezt a márkát. A megbízás részéről annyi volt, hogy készítsek neki egy fixpengés kést, ami hasonlít a Spyderco black mambára.....de .....hosszabb legyen a pengéje, mint az eredetinek.....olyan acélból legyen, ami bírja a kemény feladatokat is .......és......famarkolatos legyen, bőrtokkal. Ez kb. három kívánság volt. ha jól számolom. 

Mi sem könnyebb ennél, hiszen ez a kedvenc időtöltésem. A rajzolással kezdődik minden. Az nagyon meg nagyon megy nekem. a pengét, és a markolatot is 120 mm hosszban maximalizáltam. Az átlagos kéznek ez egy kicsit nagy, de mivel ennek a JOÓ embernek a sok girjázástól nagy tenyere lett, ezért lett ekkora a markolat. A penge hossza is elég, majdnem minden feladatra. Az alapanyagon kellett a legkevesebbet agyalnom, mert pont volt még 80CrV2 acélom, amivel mellesleg nagyon szeretek dolgozni. Hálás, és egyben könnyen megmunkálható acél, és ráadásul nagyon finom élt lehet rá csinálni.

A markolat fája is mindkettőnk számára ismerős volt, hiszen gyerek korunkban mind a ketten ettük a madármeggyet. Hozzá is láttam a feladathoz....méghozzá szép komótosan. Vélem azt, ha az ember fia, jó kedvel készít egy kést, akkor ez benne marad a késben is. Ez csak annyit jelent, hogy kedvét fogja lelni a használatában. Van aki fogékony erre, és a "legcsumpibb" kézzel készült kést is örömmel használja. Egy szó mint száz, nagyon élveztem ennek a késnek a készítését. Ha kíváncsi vagy néhány készítés közbeni "fázisképre" , akkor kattints ide.....vagy inkább ....IDE.

Annyit viszont mondhatok, hogy előbb vagy utóbb minden késkészítő számára eljön az a pillanat, amitől a késkészítés, nem munka, hanem szórakozás. Sőt ezt kihasználva a profik, még meg is tudnak élni belőle. Én viszont mindig csak annyit kérek, amiből tudok venni, egy kevés alapanyagot a következő késeimhez. Ja, és a páromnak is szeretek adni belőle, mert elviseli ezt a nem mindennapi hóbortomat. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy darabig még megmaradok lelkes AMA-tőrnek. 
 

Menjünk a szabadba ! Avagy, mi kell a túléléshez ?

A cím első mondata, igencsak súrolja az elmebeteg kijelentés határát. De a másodiknál már kimondtam a kulcsszót. TÚLÉLÉS ! Szépen csengő, manapság divatos kifejezés. A " gyík-szó-veri " csatornán mindent megtudhatunk róla. Ráadásul a fotelből ! Nem is akármilyen szakértők tálalásában. Nevüket mindenki ismeri. Ha nem is mindegyikét......... De " Gríz Béla " mind közül a legemlékezetesebb, és egyben a legmegosztóbb figura. Igazi ripacs, de a szó jó értelmében, hiszen mindenki beszél róla. Részben én is ilyen vagyok, csak annyi különbséggel, hogy nekem nincs annyi tudás a fejemben. De ami benne van az pont elég, arra hogy sikerrel abszolváljak a egy olyan éjszakát a szabadban, amire egy jóérzésű ember csak annyit mond: A kutyát se vernék ki ebben a hidegben !
No de csapjunk a közepébe ! Az én első jelmondatom az, ha " hobbitúlélni " megyek, hogy levegőt beszívni, levegőt kifújni. A többi mind másodlagos dolog. Mert ha már ez sem megy, akkor..............igen nehéz dolgunk van..............mert példának okáért egy ránk dőlt fa, pont evvel a problémával tud szembesíteni minket. Tegyük fel, hogy csak kis fa esett ránk. Akkor viszont a véletlenül pont nálunk lévő ( tudományos alapossággal összekészített ) túlélő csomagból elővesszük a karácsonyra kapott késünket.................és itt köszönném meg, kenyéradó gazdáimnak hogy megajándékoztak engem álmaim késével, a Fallkniven F1-el...........Köszönöm szépen !.................és összeaprítjuk vele tűzifának. Aztán tovább turkálunk az évek alatt megpatinásodott bőrtokban, és kiválasztjuk azt az eszközt amivel lángra tudjuk lobbantani tűzifánk szívét. Van miből választani, ( gyufa, öngyújtó, szikravető, vatta, gyantafenyő ) mert nem szabad semmit a véletlenre bízni. Utána már hozzáláthatunk a menedék készítéséhez. Vagy előtte is, de akkor valamivel világítanunk kell, mert baromi korán sötétedik. De arra is van egy pár alkalmatosság, gyertya és világító rudak képében. Szóval, jó megvilágításban összetákolunk egy kalyibát, a szintén nálunk lévő zsinór és kötél segítségével. Erről sajnos nem áll módomban fotókat közölni, mert a fényképezőgép nincs benne a felszerelésemben. De valami hasonlót szoktam készíteni. Aztán melegítek egy kis vizet egy egyszerű 1/2 literes üdítős dobozban, amit útközben találtam. Van amikor levesport szórok bele, de akad nálam teafű, instant kávé és cukor is. Sőt akár egy müzli szelet is. Szó ami szó, jól élek. Néha megpiszkálom a tüzet, és elmerengek arról, hogy milyen jó is kint lenni a természetben. Nem szoktam sokat aludni, de amikor felébredek a fák között beszűrődő hajnali nap sugaraira, akkor csak azt mondom: Érdemes élni.

UI: Aztán rohanok haza, és jól betakarózom, mert egész éjszaka reszkettem a tűz ellenére is. Tudom ! Vegyek egy mínuszos hálózsákot. Na akkor már tényleg úgy érezném magam, mintha a fotelből nézném a túlélő sorozatokat.