Kacor király kése.

Ki ne ismerné Kacor király meséjét. Ha létezik ilyen ember akkor a " Zsátubén " pótolhatja ezt a, hiányosságát. A történet lényege az, hogy Kacor királyt még egyik állat se látta, de mindenki rettegi. Na ezt az űrt akartam én betölteni evvel a késsel. Na de komolyra fordítva a szót. Végeztem egy felmérést, miszerint hány ember ismeri a kacorkést. Jelentem az idősebb korosztály jelesre vizsgázott. Így elindulhatott az én mesém is. Rajzoltam, és vagdostam. Egyenlőre csak kartonból. Aztán már el is képzeltem hogy milyen anyagokat fogok felhasználni. Azt mondta egyszer az egyik barátom: - Könnyű neked Janika ! Egyik héten megálmodod, a másik héten meg már meg is valósítod az álmaidat.

Van igazság benne. Rendesen bele tudom élni magam egy egy új " projektbe ", ha szabad ezt a divatos kifejezést használnom. Tudtam azt hogy gatterlapból lesz a penge. Azt is sejtettem hogy bükköt fogok választani a markolatom anyagának. A többi már gyerekjáték volt. Kivágtam a 2,5 mm vastag lapból a formát, és kb. 15 perc alatt kicsiszoltam a levezető élt. Skandináv lett, mert ezt az éltípust kedvelem a legjobban. Tényleg............ha úgy nézzük, akkor megint egy puukko-t késztettem. Milyen meglepő ! Egyáltalán nem unom a markolattüskés késeket. Roppant könnyű elkészíteni őket, és egyszerű kialakításuknak köszönhetően, nagyon kézre állóak lesznek, és hihetetlen vágási tulajdonságokkal fognak rendelkezni. Pont ez a két dolog ami egy jó kést szokott jellemezni. Ilyen szempontokat nézve nem csoda ha preferálom a puokkokat.

A munka szokásos menetben zajlott. Kifúrtam a markolattüske helyét a bükkfában.

Jó nagy fúróval. Nem akartam úgy járni mint a múltkor. Elkészítettem baknikat, azaz kireszeltem a helyét a tüskének a bakelit lapokból. Kivágtam két kis fiber lapot, és kikevertem a két komponensű ragasztót. Feltűztem az összetevőket a tüskére, és hagytam megszilárdulni azt. Majd hozzáláttam a markolat csiszolásához. Csak a nagyját csiszoltam géppel, mert azt vettem észre, hogy kézzel sokkal szebb ívű, és tetszetősebb markolatot lehet készíteni. Hiába, a fordított csiszolóvásznas kézi munkát semmi nem tudja űberolni. A végén már csak annyi dolgom maradt, hogy valamivel eltüntessem a tüske kilógó részét. A nyílvessző hegye, pont alkalmasnak tűnt erre a problémára. Nem egészen fél perc alatt, késznek nyilvánítottam a a kacort. Tudom hogy egyáltalán nem is hasonlít a manapság ezen a néven futó oltó-metsző bicskákra, de hát nekem nem is az volt a célom, hogy olyat alkossak amit már láttam valahol. Tetszik, és kész ! Akarom mondani: Tetszik, és kés !