2012. december 1., szombat

Fatörzs, főtörzs. Avagy, itt a piros! Hol a piros ?

Ezt a kérdést tettem fel, amikor a ragasztótól nem láttam a piros fíbereket. Akarom mondani, piros nyugtaalátéteket. Költség kímélés szempontjából, több mint ideális ez a kis színes műanyag. Tökéletesen helyettesíti a drága fíbert. Na de nem is ez a fontos. Inkább az, hogy kihasználtam az ősz utolsó meleg napjait, és ismét ( fájó szívvel, de mosollyal az arcomon ) kést készítettem. Régi álmom volt, hogy az egykoron Zé barátomtól kapott celtis nevű fából csinálhassak az egyik pukkoomnak markolatot. Nem ismertem ezt a fát, úgyhogy remegő kezekkel láttam munkához. Amin később, némi pálinkával enyhítettem. Mármint a remegésen.
Eleinte égig ért a füst a műhelyben, mert csak égette az anyagot a csiszológép. Vagy csak a szalagjaim kopottak ? Azt hiszem, inkább az utóbbi volt az oka. Akkor váltsunk kézi megmunkálásra. Reszelő, és csiszolóvászon. Ez mindig beválik. Ha hiszitek, ha nem, jobban élvezem néha, ha szó szerint a két kezem munkájával alakulnak a dolgok. A pengéim is vékonyak, és ott is előszeretettel reszelgetem a fémet, mert jobban tudom tartani a szöget, mint a géppel. De gyakorolok serényen akkor is ! Hátha majd nyugdíjas koromban már tudok egy normális levezető élet készíteni. de ki tud annyira előre gondolkozni. Mert én nem.
Elég ha tudom, hogy holnap is lesz munkám, és szeretnek az emberek. Aki nem, az meg így járt. Basszus, már megint elkanyarodtam, mint a kormány az ígéretei megvalósításától. Szóval, ez a pukkoo úgy készült, hogy csak azt tudtam, hogy a három piros csíknak benne kell lenni. A többit rábíztam a fantáziámra. Ami néha piszkos. De, ha késről van szó, akkor kitisztulok egyből. Merészen tovább mentem, és egy bátor húzással bocote lapok elé, egy darabka merbaut raktam. Ez ám a merész dolog, és nem az hogy átmenjek a város túl oldalára, hajnali 3 óra körül. A többi már csak mese habbal. Sitty-sutty és már kész is voltam vele. Este viszont nem kellett birkákat számolnom, úgy elfáradtam. Ilyen ez, amikor jár a keze az embernek, mint az itt a piros hol a pirosnál. Csak itt mindig én nyerek. Ha mást nem is, de egy kézre álló új kést, igen. A neve pedig a három csík miatt lett ilyen bárgyú. Vagy az őrmesternek nem is annyi van ? Már elfelejtettem............hogy hová is raktam a Cavintonom.    

2 megjegyzés:

  1. Szép darab . bár nekem kicsit rövd a penge. Biztos valami komplexus áll a háttérben... :-o

    Nem a Cavinton a hibás, hanem az a német pasas, aki mindíg elrejti a dolgaimat. Na, hogy is hívják... Megvan! Alzheimer! :-)

    Andor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz Andor !

      Nem a penge lett rövid, hanem a markolat lett hosszú ! Kicsi legyen, és játékos. Asszem így szokták mondani. A doktor urat pedig nem is ismerem. Vagy csak már nem emlékszem rá ? Már nem tudom.

      AMA.

      Törlés