Ritkán, de rám jön néha a micarta-készíthetnék. Ilyenkor első lépésben, ellenőzöm hogy szavidőn belül vagyok e. Ha igen akkor vágok néhány csíkot egy régi kopott farmerból, vagy egyéb szövetanyagból, és már veszem fel is a gumi kesztyűt. Edzőfolyadékból annyit rakok bele, hogy kb. fél óra alatt kössön meg. Ennyi idő elég ahhoz hogy kényelmesen bekenegessem a rétegeket. Miután ezzel végeztem, nylonba csomagolom, és lepréselem, két tetőléc között. Ennyi, és kész is a házi micarta. Nem olyan kemény mint a gyáriak, de hobbykéshez megteszi.
Na de mi kerüljön a két markolathéj közé ? Acél.........eddig jutottam.............kb. fél óra elteltével. De még mindig nem körvonalazódott bennem a forma. Azon töprengtem hogy valami régi, bevált késformát kellene választanom. Vajon mit használtak régen a pionir-ok ? Nessmukot ! Na az pont jó lesz. Azt viszont kikötöttem, hogy az én késem nem lesz " púposhátú ", mert az csak a szalonnaformázó késen viselem el. Hátha egyszer megszeretem. De addig inkább homorú lesz a fok felőli rész, és nem domború.
Pikk-pakk vázlatot készítettem, és már rajzoltam is körbe a papírt, mint kezdő helyszínelő, a részeg hajléktalant. Hosszú évek után is csak szamárvezetővel vagyok képes, elfogadható ( vagyis, szimmetrikus ) levezetőélt készíteni. Hiába no ! Keveset gyakorolok. Na de eltűnt a műhelyben lévő nagy " rendben " a segítségem. Így hát kénytelen voltam szabad kézzel kialakítani az előbb említett részt a késen. Ennyire megy............most. Majd igyekszem megkeresni a szamárvezetőt. Visznt a tűzrakás, és az edzés, már jobban megy. A hőkezelést pedig életem végéig fogom tökéletesíteni. De a narancsig hevítés, és a kevés olajban való hűtés, majd a benne való megeresztés már megy. Nekem meg az a keménység pont elég. Azért mondom ilyen bátran meg általában ki is próbálom az elkészült késeimet. Így volt ez vele is, és ezért olyan foltos az utolsó képen. Nekem nagyon bejön, pedig inkább puukkot készítek szívesebben. A lényeg az hogy terepen és a konyhában is megállja a helyét. Csak hámozni ne kelljen ! De ha jól tudom a pionirok sem vetemedtek ilyen gyarlóságra. Ja és a lényeg. A két főnökömtől kapott ( régi álmom teljesült, hála nekik ) recéző reszelővel praktikusabbá, és kezelhetőbbé tettem a penge hátát. Köszönöm szépen nekik ! És azóta............mindent be akarok rcézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése