Igaz hogy az előző bejegyzésemben azt ígértem hogy leírom, hogy hogyan is készült a ShimaBlue nevű bicskám, de úgy gondolm hogy sokadik ilyen lenne, és már lehet hogy unjátok. Na, ez egy szép bővített mondatra sikeredett. De hát ez vagyok én. Képtelen vagyok igennel, vagy nemmel válaszolni. Szerintem a hazugságvizsgálósok is kiakadnának, a sokadik próbálkozás után. De nincs olyan hogy egy szóval válaszoljak. Majd egyszer megtanulom, hogy kell csinálni.
Pont úgy mint a bicska készítést. Mert most pontosan ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani néhány élményemet, vagy inkább tapasztalatomat. Uyge azt már leírtam egy párszor, hogy minden új kés, vagy bicska készítése úgy kezdődik, hogy rajzol egyet ( néha többet is ) az ember fia. Ez mondjuk, még nagyon megy. Sőt még az is, hogy kivágom a penge, és a markolat formáját, és letesztelem, hogy papíron működik e, a dolog.
De azt is mindanki tudja, hogy csak ritkán jön be a papírforma ( érted...? Nem jön be a papírforma ! ) Ez tetszik. Még én is mosolyogtam rajta. Na de nem hülyülni akarok ( bár lassan elérkezikaz az dő is ), hanem segíteni azoknak akik új kést, vagy bicskát akarnak készíteni. A mesterek most ne olvassák tovább, mert én sose leszek olyan szinten mint ők, hogy kisujjból tudják hogy milyen szögben, milyen hosszan, és meddig kell a vonalakat húzni a papíron.
Na de elengedem ezt a papír témát most már. Mert egy valamit nem lehet megtanulni, még a könyvekből sem. Hogy az anyag amiből készülni fog a bicska, vagy kés hogyan fog viselkedni. Itt van például az acél, mert ugye mégis csak ez a legfontosabb része minden éllel rendelkező vágó eszköznek. Szóval az acélt, jó esetben kilágyítva kapja, veszi meg az ember. Ez nagyon jó dolog, mert minden munkafolyamatot meg tud csinálni, a készítő rajta. Feltéve hogy tisztességes szerszámokkal rendelkezik.
Ilyenkor, felettébb egyszerű dolgokra gondolok. Mint pédául egy fúró szár, vagy például a furat helyét jelölő eszköz a pontozó. Mert képzeljétek el, hogy például egy rugó záras bicskánál, az az egyszerű dolog, hogy a rugónak meglegyen az előfeszítettsége ( tehát kinyitva, és zárt állapotban is rendesen rögzítse a pengét csupán egy milliméteren múlik. Eggyivel kell a furatot eltolni, hogy meg legyen a kellő tenzió. Na de ez csak egy apróság ahhoz képesz ami ez után következik.
A legfontosabb egy bicskában, hogy jó helyen legyenek a nyomáspontok. Mert ha ezek nincsenek rendesen elhelyezve, akkor jön a lötyögés, lazulás, sőt az idegeskedés, hogy miért nem működik, amikor papíron minden simán ment. Mert ez anyagok természete. Ha például, a zár erősségét akarjuk beállítani, akkor azt hiába tesszük a kilágyított acéllal, mert nem úgy fog viselkedni, mint hőkezelés, és megeresztés után. Tehát az egyetlen.... tanácsom ( nem is ez a jó szó ) javaslatom ( na ezt a szót kerestem ) hogy mindig hagyjon rá az ember egy, két millimétert. Mert lecsiszolni, mindig lehet, de ami le lett csiszolva, azt már nem lehet ugyan abból az anyagból viszzatenni.
Baromira tudnak hiányozni a lecsiszolt tized milliméterek is. Éppen ezért mindig keveset csiszoljunk, és ha szükséges akkor huszadjára is szedjuóük szét , és rakjuk üössze a bicskát, mert a végén nagyon boldogok leszünk. Mint én a ShimaBlue-nál. Annyir a büszke voltam magamra hogy nyitott, és zárt állapotban is íkban volt a markolathoz képest a rögzítő/biztosító kar, hogy egy darabig el se hittem hogy én ilyenre is képes vagyok. Nad az a bicska középzáras bicska volt. Ez pedig amit most készítek...rugózáras. Tehát a rugó ereje tartja, méginkább az anyag rugalmassága tartja a helyén a pengét a markolatban.
Minden bizonnyal a legnagyobb videó megosztó portálon, fel lehet lelni oktató videót, hogy miként lehet készíteni "slipjoint" vagyis rugózáras bicskát. De bármennyire is törekszünk úgy csinálni ahogy a videókon láttuk, megrökönyödeve fogjuk tapasztalni, hogy nem tökéletesen működik a bicskánk. Mert nagyon sok dolog határozza meg azt hogy hibátlan legyen a működés. Sorolok egy párat.... a tálung szélei legyenek mindig letötve ( szögben csiszolva ) és ha lehet akkor rendesen legyen poírozva, hogy sima felülete legyen. Így nemfog akadni. Vagy....ha a bicskát véglegesre szereljük, akkor, mert nittel/ szegeccsel rögztjük, akkor ne üssük össze túlságosan a markolatpanelokat.
Mert különben szétnyílik, az alaplap. Inkább üsssünk többször kevesebbet, mert akkor finoman fogyjuk beállítani az optimális " hézagot" a rugó és a markolathéjak között. Ha ezt nem így tesszük, szorulása lesz a pengének. Aztán jöhet hashajtó, de attól nemfog jobban működni. Szót ejtenék még a markolatokról is. mert ha szerves anyagot választunk markolathéjak anyagának, akkor azt tudnunk kell, hogy változtatni fogja még az alakját, amíg bicska, a bicska. hőtől, nedvességtől, kezünkről rájutott savaktól, sótól, mindig fogja változtatni az alakját. Jó esetben, csak egy kicsit. Rosszabb esetben lemászik a markolathéj a "platináról" vagyis az alaplapról.
Ezt nagyon könnyű ám kiküszöbölni, mert csak stabilizálni kell az anyagot, és mindjárt jobban tűri a készítéssel, használattal kapcsolatos behatásokat. Ezért szeretik sokan a G10-es anyagokat markolatanyagnak használni. Kellőképpen kemény, de egy kicsit rugalmas is, és rettentően szívós anyag. Fagyasztóból kivéve, forrásban lévő vízbe dobhatjuk, akkor is egybe marad, ( de ezt ne próbáljátok rögtön ki, mert, nem túl életszerű ) és nem pattan le, mint egy természetes anyag.
Na de most vettem észre hogy itt van mindjárt a vége a bejegyzésemnek, és még egy mukkot se szóltam a nessmukkról. Ez a kedvenc penge formám, amióta késeket készítek. Azért szeretem, mert ...minden ívében tökéletes...! A nagyon használható kategóriába sorolnám. Szóval a bicskát 1.4116-os acélból készítettem. A pengét 3, a markolatot 1 milliméteres lemezből. Fekete színű strukturált G10-es markolatott kapott, és az én agyamból kipattant ötlet alapján, az egyik oldalt M3 belső kulcsnyílásos, a másik oldalt süllyesztett M3 anyás rögzítést kapott. A zsebklipszet szintén ugyan evvel a módszerrel rögzítettem. Jelentem majdnem tökéletesen működik. De tudjátok mi a jó a csavarral rögzített bicskákban ? Az hogy szét lehet szedni őket. Tehát ha úgy gondolom, hogy már idegesít, a kotyogás, akkor készítek egy új rugót bele. De addig is használom. Mert egy bicskák, amiket nem használnak, azok olyanok mint a ruhák emberek nélkül. Úgy csak rongyok a polcokon, de mi megtöltjük őket élettel, és így már értelmet adunk a létezésüknek. Mert a bicskák is csak szép tárgyak, ha nem használjuk őket. És baromi magányosak nélkülünk. Velünk együtt viszont, a világ leghatékonyabb párosává válhatnak.
Mottóm, még mindig ugyan az: aki egy vasdarabból kést tud készíteni, az egyéb aljasságokra is képes.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nessmuk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nessmuk. Összes bejegyzés megjelenítése
2024. július 27., szombat
2019. december 15., vasárnap
N.W.K. & P.B.K.
N.W.K. ( new wave knife ) az első olyan késem, aminél mindent fordítva csináltam, mint ahogy szokás csinálni. A tervem az volt, hogy egy olyan kést készítsek amiben egyenes vonal nem található. Teljesen rábíztam az vonalvezetést a gépemen lévő görgő ívére. Még a markolaton is ezt alkalmaztam, csak azért, hogy a merbau markolat minden évgyűrűje is a hullámos mintát adja ki. A nessmuk penge forma pedig ugyanúgy illik hozzá, mint kólához a szívószál. Nagyon kellemes csalódás ért amikor kipróbáltam, hogy vágja-nyomja e a markolat tenyeremet. Egyáltalán nem. két ujj jut a markolat aljára, és kettő a penge felőli részre. Így is meg lehez oldani az ujjtámaszt......nem ? De. A három milliméteres vastagságú penge egyébként aszfalt vágó korongból készült, házi hőkezeléssel. Nem tudom hány HRC, de nem is érdekel. Nem az első késem készítem belőle. Konyhai munkától a kartonvágásig sok mindenre alkalmas ez az acél. Aki viszont jó kést szeretne, az vegyen jó acélt, és abból dolgozzon. Nekem megfelel, és az új gazdájának ( a főnökasszonyomnak ) is. Mivel már ő is kipróbálta, ő egyet is ért velem. A " újhullámot " pedig nagyon is bírja.
P.B.K. ( pocket bowie knife ) Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy az egyik kedvenc kés formámat a bowie-t ........nem e lehetne e ......zsebméretben elkészíteni. Ó dehogynem. Sokan látnak fantáziát benne. Én is. kell egy olyan kés az embernek ami kicsi, de erős, mint a bors. Ha kell egy kókuszdiót is fel lehessen vele bontani ( mert ez olyan életszerű, és mindennapos dolog ) de ha úgy hozza a sors, még blankolni, purhabot levágni, de még falatozni is lehessen vele. Pontosan fogalmazva, mindenre is jó legyen. Egy disznóvágásra mondjuk nem biztos hogy magammal vinném, de az amúgy is ritkán szokott lenni. Az alapanyag ebben az esetben is vágó korong. Vágom hogy ez is jobb lett volna Bohler N690-es anyagból. De nekem olyanom ritkán szokott lenni. Talán ha írnék a Jézuskának. Ja nem. Szegény megszakadna mire idecipelne nekem egy 1000x50x4mm es O1-es acéldarabot. Inkább Csiszolószalagot kérek tőle, azt biztos elbírja. Én meg majd a zsebébe csúsztatok egy P.B.K.-t, de csak tokkal együtt, hogy ki ne szúrja a zsebét. Jézusom miket beszélek. Teljesen ünnepi hangulatban vagyok. Egy szónak is száz a vége, mindjárt itt az ......ez év vége. Én meg eredményesnek érzem ezt az évet, mindent megcsiszolva, megélezve, együttvéve.
2017. március 12., vasárnap
Pikku Valas, a nesspuukko...
Mindig is szerettem megmenteni a régi, rozsdás késeket az enyészettől. Megérdemlik. Bár így is csak pár évvel hosszabbítom meg a létezésüket, de úgy érzem, ha ezt teszem, akkor jót teszek. Az egyik lelkes vásárlóm, meglepett egy régi-régi bárddal. Kicsi volt, hajlott, és itt ott repedezett. Látszott rajta, hogy használva volt hajdanán. Még az eredetileg kör alakú lyuk is ( aminél fogva felakasztották ) oválisra kopott rajta az évek során. Sötétbarna, és mély gödrök fedték minden részét. Egyszóval ramatyul festett. A műhelyben egy flex-el kikanyarítottam belőle, azt a részt amire szükségem volt. A markolattüskét elvékonyítottam, és ügyelve arra hogy megmaradjon a patinás részből is jócskán, megcsiszoltam a levezető élt.
Már olyan régen akartam egy nem mindennapi puukkot készíteni. Az volt a tervem, hogy egy skandinávtól eltérő, és nem megszokott pengeformát, az északi népek késeire hasonlító markolattal látom el. A bárd kiemelkedő fokrésze, arra késztetett, hogy használjam ki ezt az adottságát. Így döntöttem az egyik kedvenc pengeformám, a nessmuk mellett. Aminek puukko markolatot adok. Egyúttal a nevét is megadva így. Összeházasítjuk a nessmukot, a puukkoval, és már kész is a nesspuukko. Mindig is tetszett ez a forma, és előszeretettel használnám, mind a terepen, mind a konyhában.
Úgy vélem, hogy terepre szénacélt, konyhába rozsdamenteset illenék használni. Ehhez képest a Fallkniven F1 nélkül nem indulok el túrára, és a kedvenc konyhakésem, pedig egy Zwilling szénacél, séfkés. De a kivételek amúgy is erősítik a szabályt. Na de ejtenék egy két szót azért, a készítésről is. A markolatnak való agancs kiválasztása tartott a legtovább. Úgy forgattam az ágas részeket, mint suicid mókus a mogyorót, mire rátaláltam a csiszolás után is ideális ívekkel rendelkező részekre. Herótom van tőle, ha a szivacsos rész látszik.
Felirat hozzáadása |
-Akármilyen kic'i bálna..........nadrágomból kicibálna.
2016. április 2., szombat
Chumpy, a Ló-budget Nessmuk...
Eddig bírtam. Néha sírtam. Tudatom veletek. Ma már csak nevetek. A fene se akar úgy élni, hogy ne lelje örömét valamiben. Mindenki tudja, hogy rajongásig szeretem az éllel rendelkező dolgokat. Bárki is készítette azokat. Benne van szíve-lelke, nem is beszélve a keze munkájáról. Mindenképpen értékelni kell azt, hogy időt, és energiát fektetett abba, hogy nyersanyagokból, kézzel fogható, és használható produktumot készített. Ráadásul a kézzel készített kések, annyira egyediek, hogy párjuk sincsen. Egytől egyig egyediek. És értékesek ! Még ha ez az érték , nem mindig pénzben kifejezhető is.
Így van ez nálam is. Ez a kés számomra a főnix-madár. Bár nem...nem...nem...nemes alap-anya- gokból készült, de a Főnix is csak egyszerű hamuból kel életre. A penge, egy valaha jobb napokat látott, papírszélező gépből való, és alig 1,5 mm vastag. Illetve 1,5 mm vékony ! A markolat pedig ( van aki még ismeri ) egyszerű pozdorja. Magyarul faforgács-lap. Leírnám hogy hogy készült. Flex:-Vííí-Vííí, Vííí-Vííí, éndözsön. Keretes fűrész:-Rrrr-Zzzz, Rrrr-Zzzz , tanyanyang. Csiszoló:-Scsss-Scsss, Csss-Csss, pidzsú-pidzsú. És végül a csiszoló vászon:- Shi-Hi, Shi-Hi, .......tadám ! No meg egy kis napfény, néhány korty kávé, és...............hogy legyen egy kevés sava-borsa az egésznek.............maradtam.............és savammal marattam. Kellett még hozzá, két rézrúd, amiből lett a szegecs, no meg némi maszkoló szalag.......kb. 1/64-ed tekercs. Ja, és a neve úgy keletkezett, hogy amikor a két markolatpanelt, akkor odajött hozzám édesanyám, és azt kérdezte:-Na, kényelmes fogás van rajta ? Én csak annyit mondtam:-Hát ja ! Pont mint egy tuskón. Az meg ugye, ángélusul úgy van hogy chump. De miután megcsiszoltam, rájöttem a low budget kifejezés is illene rá, mert gyakorlatilag semmibe sem került. Summa summárum, a főnixmadár leszállt az alacsony költségvetésű tuskóra. Remélem mindenki vágja, hogy miről vartyogok ?
2015. november 8., vasárnap
Nessmuk farmergatyában.
Ritkán, de rám jön néha a micarta-készíthetnék. Ilyenkor első lépésben, ellenőzöm hogy szavidőn belül vagyok e. Ha igen akkor vágok néhány csíkot egy régi kopott farmerból, vagy egyéb szövetanyagból, és már veszem fel is a gumi kesztyűt. Edzőfolyadékból annyit rakok bele, hogy kb. fél óra alatt kössön meg. Ennyi idő elég ahhoz hogy kényelmesen bekenegessem a rétegeket. Miután ezzel végeztem, nylonba csomagolom, és lepréselem, két tetőléc között. Ennyi, és kész is a házi micarta. Nem olyan kemény mint a gyáriak, de hobbykéshez megteszi.
Na de mi kerüljön a két markolathéj közé ? Acél.........eddig jutottam.............kb. fél óra elteltével. De még mindig nem körvonalazódott bennem a forma. Azon töprengtem hogy valami régi, bevált késformát kellene választanom. Vajon mit használtak régen a pionir-ok ? Nessmukot ! Na az pont jó lesz. Azt viszont kikötöttem, hogy az én késem nem lesz " púposhátú ", mert az csak a szalonnaformázó késen viselem el. Hátha egyszer megszeretem. De addig inkább homorú lesz a fok felőli rész, és nem domború.
Pikk-pakk vázlatot készítettem, és már rajzoltam is körbe a papírt, mint kezdő helyszínelő, a részeg hajléktalant. Hosszú évek után is csak szamárvezetővel vagyok képes, elfogadható ( vagyis, szimmetrikus ) levezetőélt készíteni. Hiába no ! Keveset gyakorolok. Na de eltűnt a műhelyben lévő nagy " rendben " a segítségem. Így hát kénytelen voltam szabad kézzel kialakítani az előbb említett részt a késen. Ennyire megy............most. Majd igyekszem megkeresni a szamárvezetőt. Visznt a tűzrakás, és az edzés, már jobban megy. A hőkezelést pedig életem végéig fogom tökéletesíteni. De a narancsig hevítés, és a kevés olajban való hűtés, majd a benne való megeresztés már megy. Nekem meg az a keménység pont elég. Azért mondom ilyen bátran meg általában ki is próbálom az elkészült késeimet. Így volt ez vele is, és ezért olyan foltos az utolsó képen. Nekem nagyon bejön, pedig inkább puukkot készítek szívesebben. A lényeg az hogy terepen és a konyhában is megállja a helyét. Csak hámozni ne kelljen ! De ha jól tudom a pionirok sem vetemedtek ilyen gyarlóságra. Ja és a lényeg. A két főnökömtől kapott ( régi álmom teljesült, hála nekik ) recéző reszelővel praktikusabbá, és kezelhetőbbé tettem a penge hátát. Köszönöm szépen nekik ! És azóta............mindent be akarok rcézni.
Na de mi kerüljön a két markolathéj közé ? Acél.........eddig jutottam.............kb. fél óra elteltével. De még mindig nem körvonalazódott bennem a forma. Azon töprengtem hogy valami régi, bevált késformát kellene választanom. Vajon mit használtak régen a pionir-ok ? Nessmukot ! Na az pont jó lesz. Azt viszont kikötöttem, hogy az én késem nem lesz " púposhátú ", mert az csak a szalonnaformázó késen viselem el. Hátha egyszer megszeretem. De addig inkább homorú lesz a fok felőli rész, és nem domború.
Pikk-pakk vázlatot készítettem, és már rajzoltam is körbe a papírt, mint kezdő helyszínelő, a részeg hajléktalant. Hosszú évek után is csak szamárvezetővel vagyok képes, elfogadható ( vagyis, szimmetrikus ) levezetőélt készíteni. Hiába no ! Keveset gyakorolok. Na de eltűnt a műhelyben lévő nagy " rendben " a segítségem. Így hát kénytelen voltam szabad kézzel kialakítani az előbb említett részt a késen. Ennyire megy............most. Majd igyekszem megkeresni a szamárvezetőt. Visznt a tűzrakás, és az edzés, már jobban megy. A hőkezelést pedig életem végéig fogom tökéletesíteni. De a narancsig hevítés, és a kevés olajban való hűtés, majd a benne való megeresztés már megy. Nekem meg az a keménység pont elég. Azért mondom ilyen bátran meg általában ki is próbálom az elkészült késeimet. Így volt ez vele is, és ezért olyan foltos az utolsó képen. Nekem nagyon bejön, pedig inkább puukkot készítek szívesebben. A lényeg az hogy terepen és a konyhában is megállja a helyét. Csak hámozni ne kelljen ! De ha jól tudom a pionirok sem vetemedtek ilyen gyarlóságra. Ja és a lényeg. A két főnökömtől kapott ( régi álmom teljesült, hála nekik ) recéző reszelővel praktikusabbá, és kezelhetőbbé tettem a penge hátát. Köszönöm szépen nekik ! És azóta............mindent be akarok rcézni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)