Soha nem titkoltam hogy imádom a skandináv késeket. Még inkább a puukkokat. A Mora kések pedig a kedvenceim.De mindig eljátszok a gondolattal, hogy egy kicsit..... úgy, de úgy............ átalakítanám őket. Pedig szinte tökéletes a markolatuk ergonómiai szempontból. Szedjek szét egy kést, és markolatozzam fel ? ÁÁÁ ! Az úgy jó, ahogy van. Na........de.........ha az ember fia kap egy pengét, az egyik NAGY-lelkű főnökétől, akkor már könnyű dolga van. Uccu neki, tegyünk rá valami kézzel foghatót a markolattüskére. Sokan ígértek nekem faanyagot......és hála néhányuknak van is egy kevéske választékom. Tehát még válogatni is tudok. A páromtól tanultam, hogy gyorsan is lehet dönteni. Az ő módszerével választottam, miszerint: -Ez túl sötét........ez túl kicsi.......ez túl világos.......ez meg..........pont megfelel. Szóval így esett a választásom kb. 10 másodperc alatt, a vadnarancsra a faanyagok közül. Már csak baknira van szükség. Hopp ! Na mire léptem rá ? Marhacsontra. Marha szerencsém van. Akkor ebből lesznek a markolatvégek. Baromi gyorsan sikerült a méretre vágás is, mert van egy kis szalagfűrészem is.......már. Csak a tüske helyének kialakítása tartott számottevő ideig. Ja, meg a ragasztás. De a jó öreg üverapid, teszi a dolgát, és mindenbe beleköt, záros határidőn belül. Még egy kis nagyjázás ( most nagyzolok ám ) a szalagfűrésszel, és már jöhet is a kedvenc részem, a negatív csiszolás. Csak hogy szép íves legyen. Mármint, a keresztmetszetet nézve. Amúgy tök egyenes a markolat. Majdnem annyira, mint a kedvenc késemé, a Cold Steel Sisué. De bárki elhiheti, így is nagyon jó fogás esik rajta. Majd el felejtettem. A két csillag a markolat végén a rögzítő csapokat hívatott eltakarni. Ha nem látszottak volna ki, akkor adtam volna rá három csillagot is. Talán............egy tízes skálán. De én akkor is imádom. Mert Mora, és mert benne van a kezem munkája. Most jöttem rá, akor a késkészítők egész nap kézimunkáznak ! Eszem megáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése