Jégcsap a tüzcsapon.

Kinek jutna eszébe, télen egy olyan kést készíteni, amihez hozzáfagy az ember keze ? Hát nekem. Mindig agyalok, és néha megszánnak az angyalok. Álmomban láttam hogy a menny befagyott, és a széléről jégcsapok lógtak. Mindenkié más volt. Volt akié piros színű, de répa alakú, világítós, volt zömök, nyomtatott áramkörös, vagy éppen fütykös alakú. Szóval mindenféle. Az enyém ( minő meglepő ) kés alakú volt. Vettem hát a fáradtságot, és lerajzoltam. Nem volt bonyolult, annyi szent. De valamiért nagyon tetszett.

Az év utolsó hétvégéjén lementem a műhelybe, és kézzelfoghatóvá tettem az álmom. A penge anyaga reteszelőlap. Mint megtudtam, ez az anyag a bóracélok közé tartozik, és egy jól sikerült hőkezelés után, akár az 52-54 HRC-t is ki lehet hozni belőle. Úgy tudom, tárcsalapokat is készítenek belőle. Én ugyan nem fogom beméretni ! Inkább jól lehűtöm jeges vízben az edzés után. Így is történt. Megcsiszoltam a levezető élt, és gázlángon felhevítettem, narancs színűre. Majd belemerítettem a hideg vízbe. Nem csalódtam, mert tökéletesen csálé lett. Elhúzta a jobb oldalra a penge hegyét. Oda se neki ! Ahogy régen a "szakik" mondták: -Ez az fiam........igazi szép görbe lett........és nem az a csúnya egyenes ! Most is meg dicsértek volna, az biztos. Na de nálam ez nem kizáró ok a folytatáshoz. Vágtam két darabkát az alumínium lapos idomból, és fölszegecseltem az acélra. Ezek után jött a markolathéjak csiszolása. Hát mit ne mondjak, elég érdekes volt. Az eredeti elképzelésem szerint a levezető él, és a ricasso találkozásánál lévő vonalat szerettem volna követni a markolaton is, egy egy letörés képében. Na de olyan szinten kopottak a szalagjaim, hogy annak is örültem, hogy egy kicsit is belekapott az anyagba, amikor neki nyomtam a szalagnak. Nem is haladtam, és ráadásul az alumínium, minden egyes alkalommal, alattomosan megsütötte az ujjaimat. Letettem a tervemről, és csak legömbölyítettem a sarkokat. Ja meg egy kicsit megrecéztem itt-ott. Majd egyszer lecsiszolom, ha jobb szalagjaim lesznek. A neve tehát egyértelmű volt. De amikor az egyik reggel elmentem a házunk mellett lévő tűzcsap mellett, ellenállhatatlan kényszert éreztem néhány fotó készítésére. Így kötött ki végül a Jégcsap, a tűzcsapon. Meg a mohás téglán, és a hóban is. De az nem hangzott volna ilyen jól.

A jégcsap álma...

Én csak egy piros tűzcsap vagyok,
Karácsonyra semmit sem kapok.
De jó lenne, ha egy szép napon,
Jégcsap lenne rajtam, a tűzcsapon !

Nochy.