Aki ismer, tudja hogy nem bírom a hideget. Hiszen 10 méteren belül, kétszer is meg tudok fagyni. Nem így a Jakutok. Ők aztán bírják a hideget. Pláne azért, mert Szibéria lakói. Nem vágyom annyira oda......de....a késükre nagyon fájt a fogam. No nem birtoklási vágyból, hanem elkészítésére való késztetésből. Mivel imádom a puukkokat, és a Jakutok kése, is jellegét tekintve markolattüskés ....éppen ezért neki mertem állni az elkészítésének. Az első elgondolás az volt, hogy ragaszkodni fogok a tradíciókhoz.
A második pedig az, hogy én kovácsolhassam meg a pengét is hozzá. Hát.......mindkét vágyam teljesült. Az egyszerűség kedvéért azért fussuk át néhány mondatban, milyen is egy tradicionális Jakut kés. Kovácsolt aszimmetrikus pengéje ( egyik oldalon gödrös, másik oldalon domború kialakítással ) van és markolattüskéje. Hossza a pengével együtt, alkar hosszú szokott lenni. Legalább is ha felnőtt férfi használja. A tüske rögzítése pedig két félkör alakú pálcával történik. Na jó, egy kis ragasztót azért ők is használnak.
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit kedvezek magamnak, és egy kevés előcsiszolást végzek a bal oldalon. Mert ugye a gödrösítés a jobb oldalon lesz majd. Ez a jobbkezes késekre értendő. S hogy miért is van ez így ? A Jakutoknál minden fagyos. Az étel, a tüzelő, de még a víz is. Szó szerint le kell vésni a napi betevőt, ha nem akarnak éhen, vagy szomjan maradni. Éppen ezért a vésőél az a forma ami a legjobban teljesít, ebben a fagyos közegben. Ráadásul ezek a népek még egy csavart ( nem szó szerint értendő ) is belevittek a késeikbe.
Méghozzá a kétfajta leélezés összepárosítását. Hiszen a egy domború levezetőél találkozik egy síkkal. De hogy ne legyen egyszerű a dolog, még egy kicsit megspékelik egy kovácsolt bemélyedéssel. Ami meg azért jó, mert nem tapad rá semmi, és a kés gazdájának is kevesebbet kell fenni. Én is.....ezt teszem. Bemélyítek. Kalapáccsal. Satuban. Mert ugye az üllőm.....Üllőn maradt. Csárli Sín-vasam viszont van. Néhány jól irányzott ütéssel el is lehet érni a kívánt eredményt. De.........
....... mindezt alapanyagtól függően ! A képen látható, fölső kést az előbb próbáltam bemutatni. A képen késekkel "szelfiző" illetőt meg már, remélem nem kell bemutatni. De az alant lévő alkalmatosságot, merő alattomosságból, csak később fogom beee-mutatni,mert igen csak próbára tett engem. Éppen ezért egy tanácsot szeretnék adni a hozzám hasonló hétvégi hobbi késeseknek: A HARC-KO-CSICSA-P-SZEG nevű alapanyagot nagy ívben kerüljétek !!! Vigyétek el inkább egy igazi kovácsnak. Kell egypár zsák faszén mire őkelme úgy dönt....(nagy kegyesen)....hogy alakulni kíván. De ezt majd a következő HA-JÓ?NAP-LÓ bejegyzésemben fogom jobban kitárgyalni. És még mielőtt elfelejteném itt van néhány adat, az első késről, csak mert úgy hallottam hogy azok fontosak.
Penge hossza: 135 milliméter.
Penge vastagsága: 3 milliméter.
Penge anyaga: B13S ....enyhén ötvözött bóracél.
Penge keménysége: Fogggalmam sincs. De a penge hegyénél, és tüske végénél feltámasztva, a "hőőő-kezelés", majd a "+eresztés" után ugrálni tudtam rajta.
Markolat hossza: 130 milliméter
Markolat anyaga: Vadnarancsfa, bőr, és marhacsont.
Tok fajtája: Duplán függesztett, kézzel varrott.
Tok anyaga: Vasalt, színezett 2 mm-es marha kruponbőr.
Kosztya viszont pont ezekre nem kíváncsi. Mert meglátja hogy Jakut a kés.........s vigyorogva azt mondja........ MINDEN OKÉS !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése