Kár is szépíteni a dolgot. Kovács műhely, és szerszámok nélkül, nem könnyű dolog megmunkálni az acélt. Pláne, ha az nem is egy egyszerű, s bármelyik vaskereskedésben kapható anyag. Hanem egy olyan alkatrész, aminek irgalmatlan mennyiségű strapát kell kibírnia. Ez az anyag a a harckocsi csapszeg. Meg tudtam róla, hogy " csak " közepesen ötvözött. De hihetetlenül szívós.
Miután megkaptam, még kör keresztmetszete volt, és az egyik .....barátom elvitte a .......másik barátomnak, hogy lapítsa már ki, legyen szíves az anyagot. Mellesleg az egyikőjük számszeríjakat készít, a másikójuk pedig hivatásos kovács mester. Hát......azt mondta kellett hozzá elég sok meleg, mire engedett az erőszakos ütlegelésnek. De csak kilapult olyan vastagra, amilyet elképzeltem.
Így hozzá is kezdhettem az én részemhez. Mert az még igen kevés ha valami lapos. Még.....laposabbra kell formálni, hogy legalább egy kicsit is hasonlítson egy késre. Megmondom őszintén, ezt nagyon beszívtam. Legalább két zsák faszenembe, és több mint egy órámba került, mire elértem a kellő formát . Igaz közben egy kicsit csaltam is, mert itt ott bele is csiszoltam az anyagba.
A jakut kés egyik oldala gödrös. Ezt az oldalt nem könnyű gömbölyítő kalapács nélkül kialakítani. Az obiban meg nem lehet ilyen szerszámot kapni. Nem baj ! Akkor a kalapács " smoll "részével fogok ütlegelni. Még így is nehéz dolgom volt mert időközben a fok felőli rész vékonyabbra vertem a kelleténél. Szóval folyamatosan fizettem a tanulópénzt. Minden mozdulat fontosnak a kovácsolásnál..........feltéve ha azt szakember végzi, és igazi üllőn.
Akkor mi is hiányzott ahhoz, hogy szépen kovácsolt kést készítsek ? Kovácsüllő, koksz, kovácstűzhely, gömbölyítő kalapács, és a szaktudás. De nézzük meg hogy mim volt. Alapanyag , faszén, edzővályú, 1,5 kg-os kalapács, és lelkesedés. Ezeknek, és a hihetetlen belső békének, és erőnek köszönhetem, hogy akkor sem adtam fel, amikor inkább hasonlított egy elbojszintott sarlóra, mint egy késre.
De a végeredmény engem igazol. Érdemes volt " kínlódni " vele. Akácfából készítettem markolatot, és két fél darab akácból pedig tokot. Erre ráhúztam egy ötrétegű bőr papucsot. Mert ilyen megoldást is láttam a jakut mesterek képein. Most már csak egy dolgom volt hátra. Odaadni az új gazdájának, aki nem mellesleg egészen közel járt Jakutföldhöz, mert Kazahsztánban járt, a Madjar törzs területén. Akkor döntöttem el hogy kést készítek neki, amikor hallottam mesélni az átélt élményeiről. Mikor megkapta, öröm látszódott az arcán. Később a kollegámmal beszélgetett, és ekkor láttam meg azt a mozdulatot, ami minden szónál többet mond el. Mint a gyerek úgy szorította frissen kapott Jakut kését. Egy két méter magas embertől, aki mellesleg a Fehér Farkasok nevezetű, taktikai tréninget oktató csapat egyik, hanem fő instruktora, meglepő volt ez a mozdulat. Pontosan oda szorította ahol a belső erő lakozik az emberben. Örülök én is mert jó emberhez került a késem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése