Ha arról van szó, hogy ingyen, vagy annál olcsóbban kell kihozni, egy kést, abban elismerem .....viszonylag jó vagyok. Ezt ugye a minimálnak, is nevezhetnénk. Az igazság az, hogy ennyire telik. Így is büszke vagyok arra amit a kezemből kiadok. S hogy... lehetnének szebbek is ? Az lehet. De nem mindig a vitrinnek készítem ám a bököimet. Legtöbbször használom is őket. Így van ez mostaniakkal is. Az előző konyhakéseim egyikét, a főnöknőm, másikat pedig a kollégám használja. A japán stílusú késem pedig a másik főnökömnek tetszett meg. Hát úgy döntöttem neki is készítek egyet.
Igaz hogy a holnapi napon ( ami mellesleg a születésnapja ) még nem használhatja, de elkészültem vele időre. Egy egyoldalról élezett santoku lesz az ajándéka. A Santoku jelentése: három előny. Ez az univerzális konyhakés, ugyanis
játszi könnyedséggel birkózik meg a húsok, a halak és a zöldségek szeletelésével. Ívelt has, széles hát, pont mint a leendő gazdája. Sőt még a markolat "D" formáját is a nevéhez igazítottam. Ez is tradicionális markolatforma. A pengéje pedig valaha a az aszfaltot szelte, a húsok és zöldségek helyett. ( Azért is van rajta az az ív az ujjtámasznál, mert az volt a korong közepe. A lyuk pedig a rögzítőcsap furata volt. ) Irgalmatlanul szívós, és kegyetlenül rozsdásodik. De némi használat után ki fog alakulni a pengén az a sötétészürke oxidréteg, ami majd megvédi az emésztő barna rozsdától. Néha egy kis olajos kezelés nem árt neki. De hát szénacél a lelekem, és így lesz majd hosszú életű.
A másik kés viszont személyes használatra készült. A japán konyhában a nakiri, kimondottan a szöldségek aprításásra szolgál. Aki ismer, tudja hogy szinte mindenhez salátát eszek ( no meg majonézt, de azt nem kell vágni ) amit késsel kell összedarabolni. Egy régi kiszolgált gépi-fűrészlap pont megfelelt, erre a végtelenül egyszerű formával rendelkező kés elkészítésére. Míg a santoku egyoldalról, a nakiri kétoldalról lett élezve. A jó vágóképességét, pedig annak az egyszerű ténynek köszönheti, hogy oldalanként mindössze 7° az élszöge. Így könnyedén megy vele julienne-re, vagy a baton-ra vágás. Egyszóval könnyű vele vágni. A markolatnál viszont egy kicsit újítottam, mert hatszögletű markolatforma nincs a japán késeknél. Ja és a merbau sem egy használt fafajta a markolat készítésnél. De az erezete, teljesen elvarázsolt. Pedig hát ez sem egy eredeti "japán" konyhakés. Csak egy minimál stílusú, és alacsony költségvetésú, ellenben használható konyhai segégeszkőz. Itt a használhatón van a hangsúly. A konklúzió : Két lyukas, és kidobásra ítélt vágóeszköz egy-egy darabkája..............további munkaengedélyt kaphatott. S hogy boldogok e ettől a hírtől ? Nem tudom. De mi annál inkább azok vagyunk, amikor dolgozunk velük. Mert ha kezünkbe vesszük, az egy atavisztikus élmény, és visszavisz minket abba a korba, amikor még őszintén tudtunk örülni egy jó késnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése