2020. május 17., vasárnap

Bucky Bowie.


Minden rendben lesz, nemsokára. Mehetünk minden felé maszk nélkül, kirándulhatunk ahol csak akarunk, és nem utolsó sorban levegőt is kaphatunk. Csak el kell addig ütni az időt valamivel. Nekem könnyű dolgom van, mert évek óta ugyanavval a tevékenységgel foglalkozom kevéske kis  szabadidőmben. Ezért különösen örülök annak, hogy kertes házba költöztünk a párommal. Saját műhelyben, profi csiszolóval, minden percét élvezem a kint létnek. A minap is azon kaptam magam, hogy kezemben a flex, és már vágtam is a kutterlapból a megálmodott késformát.

Van aki semmire sem tartja ezt az acélt. Én szeretem, mert alapállapotában a vastagabb részeknél fúrható, az élnél viszont semmilyen reszelő nem viszi. De a szalagcsiszolónak már nem tud ellenállni. Azért így is eltartott egy kis ideig, mire a legszélesebb részén 40 mm-es acélt V-re csiszoltam. Mellesleg megtaláltam a mérőszalagomat, és olyat csináltam, amit nem igazán szoktam. Lemértem a penge, és a markolt hosszát. Az előbbi 145 mm, az utóbbi 125 mm. Azóta viszont megint nem találom...HI-Hi-Hi. Igaz nem is keresem.
Egy kósza ötlettől vezérelve kitaláltam azt hogy corby csavarral fogom rögzíteni a markolatpaneleket. Esztergályos ismerősöm el is készítette őket, egy régi késemért cserébe. Hasított baknit már készítettem, és nagyon szeretem panelos késeknél használni. Csak egy bajom van vele. Sose tudok derékszögben belevágni a reteszacélba, amit e célra használok. Így mindig utána kell csiszolnom, mert különben csálén állna. Megedzettem, másik két pengével együtt, a számomra szokásos módon. Narancsig fölhevít, öt percig hőn tart, majd langyos olajban lehűt, és végül....maradékhőn megereszt .....metódust követve. Majd némi kis tisztogatás után, felragasztottam a markolatpaneleket, amik alá fekete fíbert is raktam. Nagyon tetszett ahogy a corbyhoz hasonlító csavarok odahúzták a textilbakaelit panelokat, miközben kipréselik a maradék ragasztót. Már alig vártam hogy csiszolhassam a markolatot. Aztán egy kis üröm került a az örömömbe, mert a corbyhoz hasonlító csavarokban, túl mély volt a zsákfurat, és egyszer csak ott tátongott előttem a egy M4-es furat. Semmi baj ! A Barna féle módszerrel betömítettem azt, egy M4-es csavardarabbal, és összecsiszoltam őket. Így az egyik oldalon Corby, a másikon Loveless módon rögzítettem. Végül is jól is jött ki, mert így mindkét stílust meg lehetett valósítani egy késben. Plusz még hogy ezt egy bowiehoz is hasonlít, végképp örömmel töltött el. Szerencsésnek érzem magam, hogy ha karanténban lennék, akkor lenne értelmes dolog, amivel eltölteném az időmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése