Bucky Bowie.

Minden rendben lesz, nemsokára. Mehetünk minden felé maszk nélkül, kirándulhatunk ahol csak akarunk, és nem utolsó sorban levegőt is kaphatunk. Csak el kell addig ütni az időt valamivel. Nekem könnyű dolgom van, mert évek óta ugyanavval a tevékenységgel foglalkozom kevéske kis  szabadidőmben. Ezért különösen örülök annak, hogy kertes házba költöztünk a párommal. Saját műhelyben, profi csiszolóval, minden percét élvezem a kint létnek. A minap is azon kaptam magam, hogy kezemben a flex, és már vágtam is a kutterlapból a megálmodott késformát.

Van aki semmire sem tartja ezt az acélt. Én szeretem, mert alapállapotában a vastagabb részeknél fúrható, az élnél viszont semmilyen reszelő nem viszi. De a szalagcsiszolónak már nem tud ellenállni. Azért így is eltartott egy kis ideig, mire a legszélesebb részén 40 mm-es acélt V-re csiszoltam. Mellesleg megtaláltam a mérőszalagomat, és olyat csináltam, amit nem igazán szoktam. Lemértem a penge, és a markolt hosszát. Az előbbi 145 mm, az utóbbi 125 mm. Azóta viszont megint nem találom...HI-Hi-Hi. Igaz nem is keresem.

Egy kósza ötlettől vezérelve kitaláltam azt hogy corby csavarral fogom rögzíteni a markolatpaneleket. Esztergályos ismerősöm el is készítette őket, egy régi késemért cserébe. Hasított baknit már készítettem, és nagyon szeretem panelos késeknél használni. Csak egy bajom van vele. Sose tudok derékszögben belevágni a reteszacélba, amit e célra használok. Így mindig utána kell csiszolnom, mert különben csálén állna. Megedzettem, másik két pengével együtt, a számomra szokásos módon. Narancsig fölhevít, öt percig hőn tart, majd langyos olajban lehűt, és végül....maradékhőn megereszt .....metódust követve. Majd némi kis tisztogatás után, felragasztottam a markolatpaneleket, amik alá fekete fíbert is raktam. Nagyon tetszett ahogy a corbyhoz hasonlító csavarok odahúzták a textilbakaelit panelokat, miközben kipréselik a maradék ragasztót. Már alig vártam hogy csiszolhassam a markolatot. Aztán egy kis üröm került a az örömömbe, mert a corbyhoz hasonlító csavarokban, túl mély volt a zsákfurat, és egyszer csak ott tátongott előttem a egy M4-es furat. Semmi baj ! A Barna féle módszerrel betömítettem azt, egy M4-es csavardarabbal, és összecsiszoltam őket. Így az egyik oldalon Corby, a másikon Loveless módon rögzítettem. Végül is jól is jött ki, mert így mindkét stílust meg lehetett valósítani egy késben. Plusz még hogy ezt egy bowiehoz is hasonlít, végképp örömmel töltött el. Szerencsésnek érzem magam, hogy ha karanténban lennék, akkor lenne értelmes dolog, amivel eltölteném az időmet.

Nessmukus Pentium...

 Mindenki tudja, hogy egy kést elkészíteni, nem nagy dolog. Középen az acél, két szélén a fa, oszt csiszold össze őket. Nagyjából tényleg ennyi. De egy bicskát megcsinálni, sem sokkal bonyolultabb ! Ezt nem én mondtam, hanem egy vásárlóm. Számomra bonyolult, a sok izgő mozgó alkatrészével együtt. De csak belevágtam (érted, bele....vágtam !) ebbe is. Első bicskának, egy slipjointos ( a rugó ereje tartja a helyén a pengét ) zárszerkezet nélküli bicskát szerettem volna készíteni. Akár a magyar bicskákat is kiszemelhettem volna formának, de az nem én lennék. Az én kedvenceim, ugyanis a nessmuk, és a nyúzó kések. A terv tehát egyszerű. Ki lehessen nyitni, és be lehessen csukni. És íves legyen minden részén.

 Elsőre bizony nem sikerült. Rossz technikát választottam. Nem megy nekem a Youtube videók utáni bicska készítés. Nekem magamtól kell rájönni mindenre, akkor értem meg, hogy miként működnek a dolgok. Legyen elég annyi, hogy a  Hexxa-computer megtámogatott egy nem működő alaplappal.( Köszönöm András ! ) és a kollégám egy kevés 1 mm-es acél lemezzel, meg rengeteg tanáccsal .... Köszönöm Csabi ! ). Nekem meg volt pengeanyagnak való marótárcsa lapom. A tuti megoldás pedig az volt, hogy téglalapokat vágtam mindenből, és összeragasztottam a lemezeket. Egy csiszolt alaplap+egy acéllemez, és ezeket fúrtam ki a kellő helyeken, egyszerre. Majd bele raktam egy rugót, és egy pengét.

Ezek után reszeltem, reszeltem, ja és reszeltem ! Nem keveset. Néha bele kavarodtam, hogy most pengéből kell reszelni, vagy a rugóból kell leszedni egy tizedet. Ami, mint mértékegység, számomra abszolút értelmezhetetlen. Nem vagyok precíz, de most valahogy úgy érzem, erőn felül teljesítettem. Hiszen működőképes lett a végén a .....mi is legyen a neve ? ....Pentium 1S ? Az olyan elcsépelt. Nessmuk.....usz....Pentium. Ez az !!! Nagyon boldog vagyok, annyit elmondhatok. Én aki inkább kihézagol mindent, egy illesztett, működőképes bicskát készítettem. Más számára ez nem nagy vasziszdasz, de számomra igen. Remélem a következő ( még ennél is egyszerűbb ( ? ) bicska elkészítésében is ennyi örömet fogok lelni.

UI: Megnyugodhat mindenki. Nem fogok ráállni a bicskakészítésre.

UI2: Néha meg kell újulni, mert jót tesz az ember lelkének.

UI+1: Ne avval foglalkozz, másoknak mi a véleménye róla.

UI: utolsó: Légy büszke rá ! Nem vetted..........te csináltad.