LonelyNessmuk.

Igaz hogy az előző bejegyzésemben azt ígértem hogy leírom, hogy hogyan is készült a ShimaBlue nevű bicskám, de úgy gondolm hogy sokadik ilyen lenne, és már lehet hogy unjátok. Na, ez egy szép bővített mondatra sikeredett. De hát ez vagyok én. Képtelen vagyok igennel, vagy nemmel válaszolni. Szerintem a hazugságvizsgálósok is kiakadnának, a sokadik próbálkozás után. De nincs olyan hogy egy szóval válaszoljak. Majd egyszer megtanulom, hogy kell csinálni.

Pont úgy mint a bicska készítést. Mert most pontosan ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani néhány élményemet, vagy inkább tapasztalatomat. Uyge azt már leírtam egy párszor, hogy minden új kés, vagy bicska készítése úgy kezdődik, hogy rajzol egyet ( néha többet is ) az ember fia. Ez mondjuk, még nagyon megy. Sőt még az is, hogy kivágom a penge, és a markolat formáját, és letesztelem, hogy papíron működik e, a dolog.

De azt is mindanki tudja, hogy csak ritkán jön be a papírforma ( érted...? Nem jön be a papírforma ! ) Ez tetszik. Még én is mosolyogtam rajta. Na de nem hülyülni akarok ( bár lassan elérkezikaz az dő is ), hanem segíteni azoknak akik új kést, vagy bicskát akarnak készíteni. A mesterek most ne olvassák tovább, mert én sose leszek olyan szinten mint ők, hogy kisujjból tudják hogy milyen szögben, milyen hosszan, és meddig kell a vonalakat húzni a papíron.

Na de elengedem ezt a  papír témát most már. Mert egy valamit nem lehet megtanulni, még a könyvekből sem. Hogy az anyag amiből készülni fog a bicska, vagy kés hogyan fog viselkedni. Itt van például az acél, mert ugye mégis csak ez a legfontosabb része minden éllel rendelkező vágó eszköznek. Szóval az acélt, jó esetben kilágyítva kapja, veszi meg az ember. Ez nagyon jó dolog, mert minden munkafolyamatot meg tud csinálni, a készítő rajta. Feltéve hogy tisztességes szerszámokkal rendelkezik.

Ilyenkor, felettébb egyszerű dolgokra gondolok. Mint pédául egy fúró szár, vagy például a furat helyét jelölő eszköz a pontozó. Mert képzeljétek el, hogy például egy rugó záras bicskánál, az az egyszerű dolog, hogy a rugónak meglegyen az előfeszítettsége ( tehát kinyitva, és zárt állapotban is rendesen rögzítse a pengét csupán egy milliméteren múlik. Eggyivel kell a furatot eltolni, hogy meg legyen a kellő tenzió. Na de ez csak egy apróság ahhoz képesz ami ez után következik.

A legfontosabb egy bicskában, hogy jó helyen legyenek a nyomáspontok. Mert ha ezek nincsenek rendesen elhelyezve, akkor jön a lötyögés, lazulás, sőt az idegeskedés, hogy miért nem működik, amikor papíron minden simán ment. Mert ez anyagok természete. Ha például, a zár erősségét akarjuk beállítani, akkor azt hiába tesszük a kilágyított acéllal, mert nem úgy fog viselkedni, mint hőkezelés, és megeresztés után. Tehát az egyetlen.... tanácsom ( nem is ez a jó szó ) javaslatom ( na ezt a szót kerestem ) hogy mindig hagyjon rá az ember egy, két millimétert. Mert lecsiszolni, mindig lehet, de ami le lett csiszolva, azt már nem lehet ugyan abból az anyagból viszzatenni.

Baromira tudnak hiányozni a  lecsiszolt tized milliméterek is. Éppen ezért mindig keveset csiszoljunk, és ha szükséges akkor huszadjára is szedjuóük szét , és rakjuk üössze a bicskát, mert a végén nagyon boldogok leszünk. Mint én a ShimaBlue-nál. Annyir a büszke voltam magamra hogy nyitott, és zárt állapotban is íkban volt a markolathoz képest a rögzítő/biztosító kar, hogy egy darabig el se hittem hogy én ilyenre is képes vagyok. Nad az a bicska középzáras bicska volt. Ez pedig amit most készítek...rugózáras. Tehát a rugó ereje tartja, méginkább az anyag rugalmassága tartja a helyén a pengét a markolatban.

Minden bizonnyal a legnagyobb videó megosztó portálon, fel lehet lelni oktató videót, hogy miként lehet készíteni "slipjoint" vagyis rugózáras bicskát. De bármennyire is törekszünk úgy csinálni ahogy a videókon láttuk, megrökönyödeve fogjuk tapasztalni, hogy nem tökéletesen működik a bicskánk. Mert nagyon sok dolog határozza meg azt hogy hibátlan legyen a működés. Sorolok egy párat.... a tálung szélei  legyenek mindig letötve ( szögben csiszolva ) és ha lehet akkor rendesen legyen poírozva, hogy sima felülete legyen. Így nemfog akadni. Vagy....ha a bicskát véglegesre szereljük, akkor, mert nittel/ szegeccsel rögztjük, akkor ne üssük össze túlságosan a markolatpanelokat.

Mert különben szétnyílik, az alaplap. Inkább üsssünk többször kevesebbet, mert akkor finoman fogyjuk beállítani az optimális " hézagot" a rugó és a markolathéjak között. Ha ezt nem így tesszük, szorulása lesz a pengének. Aztán jöhet hashajtó, de attól nemfog jobban működni. Szót ejtenék még a markolatokról is. mert ha szerves anyagot választunk markolathéjak anyagának, akkor azt tudnunk kell, hogy változtatni fogja még az alakját, amíg bicska, a bicska. hőtől, nedvességtől, kezünkről rájutott savaktól, sótól, mindig fogja változtatni az alakját. Jó esetben, csak egy kicsit. Rosszabb esetben lemászik a markolathéj a "platináról" vagyis az alaplapról.

Ezt nagyon könnyű ám kiküszöbölni, mert csak stabilizálni kell az anyagot, és mindjárt jobban tűri a készítéssel, használattal kapcsolatos behatásokat. Ezért szeretik sokan a G10-es anyagokat markolatanyagnak használni. Kellőképpen kemény, de egy kicsit rugalmas is, és rettentően szívós anyag. Fagyasztóból kivéve, forrásban lévő vízbe dobhatjuk, akkor is egybe marad, ( de ezt ne próbáljátok rögtön ki, mert, nem túl életszerű ) és nem pattan le, mint egy természetes anyag.

Na de most vettem észre hogy itt van mindjárt a vége a bejegyzésemnek, és még egy mukkot se szóltam a nessmukkról. Ez a kedvenc penge formám, amióta késeket készítek. Azért szeretem, mert ...minden ívében tökéletes...! A nagyon használható kategóriába sorolnám. Szóval a bicskát 1.4116-os acélból készítettem. A pengét 3, a markolatot 1 milliméteres lemezből. Fekete színű strukturált G10-es markolatott kapott, és az én agyamból kipattant ötlet alapján, az egyik oldalt M3 belső kulcsnyílásos, a másik oldalt süllyesztett M3 anyás rögzítést kapott. A zsebklipszet szintén ugyan evvel a módszerrel rögzítettem. Jelentem majdnem tökéletesen működik. De tudjátok mi a jó a csavarral rögzített bicskákban ? Az hogy szét lehet szedni őket. Tehát ha úgy gondolom, hogy már idegesít, a kotyogás, akkor készítek egy új rugót bele. De addig is használom. Mert egy bicskák, amiket nem használnak, azok olyanok mint a ruhák emberek nélkül. Úgy csak rongyok a polcokon, de mi  megtöltjük őket élettel, és így már értelmet adunk a létezésüknek. Mert a bicskák is csak szép tárgyak, ha nem használjuk őket. És baromi magányosak nélkülünk. Velünk együtt viszont, a világ leghatékonyabb párosává válhatnak.