Triply & Scotty.

Szerencsés emberek vagytok. Mert most nem kell elolvasnotok azt a sok rizsát a késkészítéssel, még inkább, a bicskakészítéssel kapcsolatban.............................hatásszünet ..........................mint hogy...kivágod...bla,bla,bla...kifúrod....bla,bla,bla....lecsiszolod...bla,bla,bla...megreszeled...bla,bla,bla...és már kész is a bicska. S hogy ennek, mi az oka ? Nagyon egyszerű. Elromlott a klaviatúrám. Ezt a pár mondatot is, a mobilomról pötyögtem be. Szóval most megkíméllek benneteket a sok fecsegéstől. Beszéljenek helyettem a képek. De azért még annyit leírnék, hogy amióta elkészült a két bicskám, egyikkel vajat kenek, a másikkal pedig, felszúrom a falatokat.

 

Random bicska...avagy, néha nekem is összejön, véletlen.

Remélem, a büszkeség látszik az arcomon. Ritkán jön össze ennyire, hogy a végeredmény olyan legyen, mint amit a terveimben elképzeltem. Ez egyszerűen azért van, mert nem vagyok egy ügyes kezű ember. Ha Mexikóban élnék, biztos hogy El Szóró...El Borító...vagy ...El Pakoló lenne a nevem. Így vagyok a késkészítéssel is. Néha magam is elcsodálkozom, hogy ezt most tényleg én csináltam ??? De most tényleg összejött. Működik a framelock-os zárszerkezet. Ami nálam csodaszámba megy, mert ugye tizedre, századra illik...illeszteni. Ezek a kifejezések, amúgy, számomra értelmezhetetlen dolgok.

Na de nem futtatom magam. Inkább arról mesélek, hogy és miből sikerült összehozni a bicskámat. A tervem az volt, hogy a frissen vásárolt 3 mm vastag, WNR 1.4116 rozsdamentes acélból készítem el, a markolatpanelokat. Ismerem, szeretem ezt az fémet. Mivel kellőképpen rugalmas, tökéletesnek találtam a zárszerkezethez is. A pengét pedig a kedvenc szénacélomból, a WNR 1.2235 ( bár sokan inkább 80CRV2 néven ismerik ) csiszoltam ki, mert nála éltartóbbat nem ismerek. Vicceltem ! Ismerek, csak nem tudom megfizetni. Ja, és egy darabka KO13 is helyet kapott a bicskában, a távtartó szerepét betöltve.

A képek alapján az látszik, hogy bárki el tud készíteni, egy ilyen bicskát. És ez így is van. Menni fog mindenkinek, csak bele kell kezdeni, és végig kell csinálni. Nem az észt akarom osztani, mert azt megteszik helyettem mások. csak néhány jó tanácsot szeretnék adni, annak aki van olyan bátor, hogy belevág a bicskakészítésbe. Első tanács. Tessék rajzot készíteni ! Bár megjegyzem, ha valami papíron működik, az nem biztos, hogy élőben is fog. Második tanács. Tessék 2 mm-t minden alkatrészre ráhagyni. Mert elvenni még lehet belőle, de amit már egyszer lecsiszoltál, azt baromi nehéz visszarakni. Harmadik, pedig az, hogy ne akadályozzon meg olyan pitáner dolog a elkészítésben, hogy nem kapható olyan csavar a közeledben lévő csavarboltban, mint amilyenekkel össze szokták szerelni az efféle zsebkéseket. Készíts egy párat. Én hengeres fejű, belső kulcsnyílásos csavart alakítottam át süllyesztett fejűvé. Mert ugye a fúrószár hegye is szögben áll. Így be tudtam süllyeszteni annyira a csavar fejét, hogy az nem nyomja a kezemet. A markolat meg azért nem nyomja, mert lekerekítettem a széleit. Egy szó mint száz, öröm kézbe venni. Sokáig mondjuk nem lehet tartani, mert 232 gramm lett a súlya. De legalább így, gyorsan feltűnik, ha nem húzza a zsebemet. Igen, igen...raktam rá zsebklipszet is. Így ugyanis van támasz az ujjaimnak, amikor ki akarom nyitni. Pöccre ugyan nem, de kis erővel nyomva a pengét, szépen nyílik, és halk kattanással jelzi, hogy a zár működik. Ja, és raktam bele, két PET palackból kivágott, műanyag alátétet, a markolatpanelok, és a penge közé, hogy könnyebben nyíljon. De ahányszor kezembe fogom, az az érzésem támad, hogy: Ide gyorsan egy mammutot, hagy kaszaboljam széjjel ! De azok a nagy szőrös állatok kihaltak, és ez sajnos, nem fog összejönni. De az, hogy még egy ( pár ) müködőképes bicskát készítsek, az lehetséges. Ha máshogy nem is .......akkor véletlen fog sikerülni.

 

Ezüst sárkány és a pokol kutyája.

Aki arra számít, hogy "százhuszonhetetdszerre" is leírom, hogy hogy kell kést készíteni, az most csalódni fog. Majd a következő késemnél, biztos írok arról is. De most egy picit bemutatkozom a másik oldalamról. Megszülettem, s majdan elenyészek. De a kettő közti rész, csak rajtam múlik, s azon hogy milyen életet élek. Amikor nem látja senki, elrepülök egy másik világba, gondot, bajt s félelmet kizárva. Szárnyaim a könyvek, tollaim a lapok, számomra nem ugyanolyanok a mindennapok.

Kicsit furcsán hangozhat egy késbolgban ez a cím, ugye ? De aki engem ismer, az tudja, hogy olthatatlan tudásszomjam van, gyermekkorom óta, és imádom a könyveket. Így sokkolva szinte minden embert, aki a számítógépet, vagy a mobilját bújja. Erre ráteszek egy lapáttal azzal, hogy rázúdítom a környezetemre, amit tanultam. Néha, amikor csendben maradok, akkor meg mindig jár az agyam. 

A könyvekben az a jó, hogy elrepítenek egy másik világba. A sci-fi könyvek meg pláne. Hát még a mondák, és a hősköltemények. Elmesélik, hogy régen másképp éltek az emberek, és az állatok. mindenki tette a dolgát, és a mai emberekhez képest, kalandos élete éltek. Bátrak voltak, de az Istenektől féltek. A sárkányoktól pedig egyenesen rettegtek.

Pedig voltak jó sárkányok is. Példának okáért ott volt Thann, az ezüst sárkány. Bár testét acél pikkelyek fedték, de az ezüst nyírfák völgyében élt, és innen kapta a nevét. Nem volt nagy, de rettenhetetlenül bátor volt. Saját varázslatai voltak, képes volt emberi arcot felvenni, és nem tüzet, hanem szikrákat okádott. Számtalan kincs volt a tulajdonában, de ezeket a kincseket mindig megosztotta, az arra érdemesekkel. 

Garm viszont egy vadállat hozzá képest. Ő őrizte Hél, vagyis az alvilág kapuját, és előre érezte, hogy ki fog meghalni. Láncait eltépve eljött a gonoszokért. Bár ő fekete volt de a mellkasa, mindig vörös volt a vértől. A ragnarök idején sok dolga volt, de aztán utolérte a őt is a végzet. Nevét meghallva mindenki megborzongott. Szóval semmi jó nem volt benne. De vele együtt volt egyensúlyban az akkori világ.

E két kés azért született meg mert, Eddát olvastam, és magával ragadott az amit olvastam. Csak rajzoltam, és élettel töltöttem meg ezt a két acéldarabot. Ennyi. Különleges utazás volt, azt mondhatom. De az biztos hogy inspiráló számomra. Már visszatértem, tehát újra normális ember látszatát keltem, de valami akkor is megváltozott bennem. És mostantól fogva becsülni fogom azokat az embereket, akik tudásukkal, becsületükkel, önzetlenségükkel, tehetségükkel....( sorolhatnám napaesti ).....vagy csak a mosolyukkal jobbá teszik ezt a világot. Maradjatok olyanok, amilyenek vagytok, mert ti vagytok az emberiség reményei. 

Na ez volt a másik oldalam. De ígérem, hogy nem fogok megkomolyodni, és a következő bejegyzésem már újra régi énem fogja írni. De még ezt verset előbb, ki kell írnom magamból.

 Thann és Garm...

Yggdrasil árnyékában settenkedik Nidhogg,

Ahol Hel uralkodik laposakat pislog.

Megcsapolva a rágja a Niflheimig eret,

Pusztitja világot, miközben magában nevet.

Csak egy barátja van a Norvég fának, 

Thann aki bátor, és Nidhoggra támad.

Harcukat, ha dörög az ég, hallja mindenki,

Garm pedig vonít, mert ők is pokolban kötnek ki.

Nochy.

Campriest and Jatra...

 

Csak ideértem, mondta a tábori lelkész az idegennek. Mongyad ecsém, mit szeretnél ? De a jatra vartid csak pislogott, a két szemével, és integetett a megközelítőleg 50 karjával. Csezd meg, én nem tudok actyvitizni ! Majd mivel nem értettek szót egymással, mindkettőjük elindult a dolgára. 

Hát valahogy így zajlott le az emberiség első találkozása, a földön kívüliekkel. S hogy miért is írtam le ezt a késkészítéshez egyáltalán sehogy sem kapcsolódó történetet. 

Csak mert jól esett ! 

Ugyanígy vagyok a késkészítéssel is. Miért ezt, vagy azt a formát csinálom ? Mert megtehetem. Kis hazánkban úgy is annyi szakértő van, hogy Tiszát lehetne velük rekeszteni. Az egyikőjük, már most figyelmeztetett, hogy be leszek perelve, mert egy levédett dolgot használok ( mostanában ) a késeimen. Mindenki aki ismer tudja, hogy a kedvenceim, a spyderco, byrd bicskák. Azokon szokott lenni hasonló nyitó furat. Jó de ez nem bicska, hanem fixpengés. Ott meg mi értelme van a nyitó furatnak ? Elárulom, ujjtámaszként funkcionál. Hüvelyk, és középső ujjbegy a lyukba, mutatóujj a pengehátra, és már működik is a dolog.

Ennyi. Ráadásul az én lyukaim, nem kör alakúak, hanem sokszögletűek ( az pedig tudomásom szerint nincs levédve ). Ezt, a saját magam által élezett fúrószáraknak köszönhetem. De ami miatt megcsináltam őket, azt nem találnátok ki, soha.Mint minden késemnél ,itt is kipróbáltam egy új dolgot. Méghozzá a markolat színezését. A fene se hinné el, hogy az egyik sima, hazai körtefa, a másik pedig bakelit. ha nem lennének fotók róla. A lényeg az, hogy a fekete hajfesték tökéletesen színez, fát, és műanyagot is. És 24 óra elteltével, már a kezedet sem fogja befesteni, feltéve, ha a fölösleget nem felejted el letörölni róla . Mindkét kés, több mint egy hónapja készült, és alaposan le is van tesztelve. Bár csak 1.4116 ( konyhakés ) acélból készültek, mégis, a 30°-os élszögnek, és a nyakig csiszolt penge kialakításnak köszönhetően,csak ritkán kellett meghúznom acélon az éleiket. Jó kés alapanyag,annyi biztos. De most egy jó darabig nem fogok készíteni semmit, mert van egy kevés restanciám, amiket augusztusban szeretnék letudni. Csak azért, hogy szeptemberben, ismét jelentkezzek egy új késsel ( vagy bicskával ) . Feltéve, ha hűlik egy pár fokot a levegő, mert a mostani hőfok, inkább a pékeknek kedvez ( a kenyér tészta kelesztésére ideális ) ez az, átlagban 34 C° hőmérséklet. De most csak ventilátorral működik a dolog. De hát nyár van, ennek kell lennie. A lényeg az, hogy aki akar, az kést készít, akkor is, ha bokáig áll az izzadtságban. A többi meg közönséges kofalárma. 

Kuori puukko...avagy... repülj, ha már madár vagy !

Mindenki megnyugodhat. Nem felejtettem el a blogomat. Csak annyira élvezem azt hogy van időm késeket készíteni, hogy az blogírás elmarad. De most pótolom. De csak egy kés erejéig, mert .....ismét hívogat a műhely. No meg a sok sok terv, ami a fejemben van. Rengeteget rajzolok mostanában. Természetesen késeket. (mi mást) De amióta készítettem egy pár fixpengést, a kedvenc késkészítőm stílusjegyeit alkalmazva ( igen a spydercora gondolok, és általa levédett nyitófuratra) azóta nincs megállás a tervekben. Kérdezték tőlem, hogy: -Fixpengés késen mi értelme van a lyuknak ?

Ilyenkor kezükbe adom ( maradék anyagból készült, és eddig nem publikált ) kiskésem, és rájuk bízom a kérdés megválaszolását. Eddig mindenki rájött, hogy tökéletes ujjtámaszként funkcionál. De nem gyengíti el a pengét ? Kérdezték mindannyian. Csak ha feszegetni akarsz vele, volt a válaszom. Higgyétek el nekem, tapasztalatból mondom. Na de egy kicsit eltértem ( ez nem meglepő nálam ) a tárgytól. Mostani késem is egy maradék, leeső acéldarabból (1.4116) készült. Az előző képek egyikén látszik, hogy a 100 mm széles, és 3 mm vastag(?) pont kiadott az anyag egy markolattüskés pengét is.  

Amúgy is, egyszerre három pengét szoktam edzeni ( már már hőkezelni ) egyszerre. Miután ezen a sokak által túlmisztifikált dolgon ( majdnem sárga színig hevítettem, és langyos olajban hűtöttem ) túl voltam, keresetem neki markolatanyagot. Degu barátomnak köszönhetően, volt egy nyers habos nyír markolatom, ( és meg is találtam ) nem volt kérdés, hogy ezt fogom használni. Egy kis rénszarvas agancs berakással együtt. Amit szintén tőle kaptam. ( Nagyon szépen köszönöm Degu !!! )  Nem sokat kellet csiszolni rajta, annyi szent. De olyan jó érzés volt kézbe venni, miután elkészült. Már azt hittem elfelejtettem puukkot készíteni. De most megnyugodtam. Százhuszonhetedszerre is megy ez nekem. Bár ezt mások, nem biztos hogy így látják. Ő dolguk. Én élvezem, hogy jó ételeket, főzhetek, süthetek, és ehetek......a hőségben pedig, hideg sört ihatok ( pedig nem is szeretem a sört), és késeket készíthetek. Szabad vagyok,és boldog, mint a kedvenc madaram, a héja, amikor teli van a hasa.Egy szóval, boldog vagyok, mint minden madár, akinek szárnya van, és röpülhet az égen. Na, ezt az érzést, én is szeretem, és ezért lett Kuori, a puukko-m neve. 

 

Stanna és Panna.

Ritkán lehet az ember 50 éves. Talán ha egyszer előfordul az életében. Mindenki nyugodjon le.....nem találtam fel az időutazást, és én lettem újra ennyi....hanem a főnökasszonyom. A számára készítettem el ezt a két konyhai segédeszközt, e jeles alkalomra. A történet úgy indult, hogy inspirálva lettem, néminemű piros gyöngyház hatású kirinite képében. ez volt ugyanis az egyetlen kivánság a késsel szemben. Rendeltem hozzá normális (1.4116) késacélt is, hogy használni is lehessen, mert nem vitrinbe készül. Már csak egy kis ragasztó, és némi rozsdamentes rúdanyag szükségeltetik ahhoz hogy teljes legyen alapanyag ellátás. Ennyi összetevő pontosan elég egy kés elkészítéséhez. Az pedig, hogy ezt kézi szerszámokkal, vagy gépekkel alakítja, az pedig már tényleg csak a készítőn múlik. Nekem van néhány gépem, és igen jól tudok haladni, viszonylag kevés idő alatt is. De a végén én is kézzel végzem az utolsó simításokat. Biztos nem mondok újat vele, hogy egy kis flexelésssel indul minden. Majd a kontúr csiszolásával folytatódik. Ezek után két furat fúrása, és a levezető él csiszolása a kívánt sorrend, a készítésnél.

Csak lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen....kést készíteni csak úgy érdemes. A végén hálásak leszünk magunknak, ha nem hagyunk ki egy lépést sem. Sok kis lépéssel is meg lehet tenni az utat. De elég a bölcsességekből. Úgy döntöttem, hogy egy kés helyett kettőt készítek, mert megérdemli, leendő gazdája. Az egyik egy széles, és hosszú pengés séf kés lesz, amivel bátran neki lehet állni, egy sokfős rendezvényhez való ételalapanyag felaprításának. A másik pedig egy igazi kis mindenes lesz, viszonylag keskeny pengével. Azt is tudtam, hogy mindkettő (full flat grind ) V-re lesz csiszolva. Ami elkészítése ugye nem látszik elsőre olyan bonyolultnak. Üzenem azoknak, akik széles pengét akarnak készíteni, hogy színültig legyen a hűtővíz a hordóban. Ugyanis akkora felületen érintkezik a fém a szalaggal, hogy hogy egy húzás urán már meríteni is kell, hogy ne színeződjön el az acél az él felőli részen. De ha ez betartja, akkor tényleg könnyű dolga van. a markolat anyagáról pedig csak annyit, hogy életemben először dolgoztam vele, de nagyon kellemes csalódás volt. Nem rideg és törékeny, mit ahogy a tűzben edzett részekben lehetett látni. A szegecselést is kibírta repedés nélkül. Sőt..... próbáltam eltörni egy viszonylag kicsi  levágott darabot, és az se ment könnyen. Amikor meg eljut az ember a finomabb szalagokkal való csiszolásig, akkor meg........megtörténik a varázslat, és a matt felület egyszer csak átváltozik, gyöngyház fényűvé.  

Szerettem ezeket a késeket készíteni, mert nagyon sokat tanultam belőle. Egyrészt új alapanyaggal ismerkedtem meg, másrészt egy olyan embernek készítettem, aki tényleg megérdemli őket. A kések pedig egy állványt. Fogtam egy több mint ötven éves deszka darabot, és megcsiszoltam, és megégettem kicsit. Mert még ötven év után is tökéletesen alkalmas, akár a fa......akár az ember fia is, hogy örömet okozzon az arra érdemeseknek számára. De, csak azok számára  akik megbecsülik őket.