Spotty, a maszatos kés.

A nagy dolgok úgy születnek, hogy alaposan megtervezik őket. Az én legújabb késem ilyetén tekintve, kis dolognak minősül, mivel egy percet sem töltöttem a tervezgetéssel. Csak kezembe vettem az előző késem alapanyagának ( laprugó ) maradékát, és csiszoltam ahol értem. Az anyag amúgy 6 mm vastag, és 20 mm széles volt. Persze nem adta könnyen magát, de ilyen az az acél, ami a buszok alatt is éveket tölt munkával. Szívós, és a megmunkálása is az. Na de nem is ez a lényeg, hanem a markolat. Ennek a késnek is markolattüskéje van, ami teljesen végig ér a Zé-zől kapott ( Hálát zeng mindenki aki fát kapott tőle, mert idén már nem kell költenie tüzelőre)
csomoros akác falapok között megbújva. Mert ugye, ha nincs olyan vastag fád mint amilyet szeretnél, akkor ragassz össze két vékonyabbat, és már kész is a markolat. Ha ez így menne ! De ki kellett alakítanom a tüske helyét, ám. Furmányos dolgot eszeltem ki. Gondoltam egyet, és nem kivéstem, hanem kimartam a kívánt részt. Ehhez pedig egy hilti-dűbelt használtam kicsit átalakítva, itt ott megreszelve. A mélységet természetesen nem sikerült tartanom, így nem lett szimmetrikus, de ez izgatott a legkevésbé. Inkább az, hogy hogy tüntessem el az árulkodó illesztéseket. A markolat hátán, és elején viszonylag könnyen megvalósítom,
mert addig csiszolom amíg nem látszik majd hogy hol ragasztottam össze. De kézvédőnél, és a pengetőnél, látványos az asszimmetria. Kézenfekvő a megoldás, letakarom valamivel. Mondjuk egy kevéske bőrrel. Elő is ugrott a sarokból egy önként jelentkező bőröv, és már dőlt is bele az ollóba. Késedelem nélkül kötött a pillanatragasztó is amivel felrögzítettem. Mér nem az igazi, valami hiányzik. De mivel a mai napig sem jöttem rá hogy mi is lehetett az, ezért inkább kipolíroztam az egész bökőt, a fejétől a farkáig. Határozottan kedvemre valónak találtam a kést, ugyanúgy mint azt a korhadt farönköt amin sikerült lefotóznom. mér nem tudom, hogy mire fogom használni, de minden esetre viszem mindenhova magammal.................................a többi társával egyetemben. Volt olyan esetem amikor túrázni indultam és a kaját addig addig pakolgattam a hátizsákban, amíg végül nem volt már benne. De késből 8 darabot véltem fölfedezni a zsákomban. Plusz a 4 darab bicska ami mindig nálam van. A neve is így keletkezett, mert kivettem a tatyóból, s potty, beleesett a Zagyvába, és maszatos lett. Mellesleg angolból fordítva is hasonlót jelent a spotty.

Puukkooperáció, a közös munka gyümölcse.

Történt egyszer, nem is oly régen, hogy tiszteletemet tettem, az én Zé barátomnál, aki Ságváron lakik. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy megismerjek egy olyan embert, mint amilyen én is vagyok. Egy amatőr késkészítőt. Délután érkeztem meg hozzá, és elbűvölő családjához. Ismerkedtünk, beszéltettünk, vacsoráztunk, majd pálinkáztunk, és dohányoztunk. Eddig ez egy szokványos nap vége is lehetne, de nem nálunk. Mert példának okáért, mi a beszélgetések alatt, mindig tartottunk a kezünkben valamit. Hol egy kést, hol egy poharat. Mindketten tele voltunk kérdésekkel.
Amik java része csak másnap lett megválaszolva.
Mégpedig Zé műhelyében. Abban megegyezhetünk, hogy ez az a hely ahol mind a ketten otthon érezzük magunkat. Előző nap eldöntöttük, hogy egy pimp-et fogunk készíteni. Na már most a pimp is kés, csak egy kicsit átalakítva. Magyarul: markolat leszed, penge átalakít, majd újra benyelez. Röviden ennyi. De hogy egy kicsit képben legyen mindenki, ez csak annyit jelent, hogy a mi ízlésünkre átalakítottunk egy régi műanyag markolatos horgászkést. Mialatt én az elképzelt formára köszörültem a pengét, ezalatt Zé a markolattüske helyét alakította ki a mahagóni markolatban. Ekkor vettem észre hogy a barátom ehhez a művelethez egy célszerszámot készített egy szúrófűrészlapból, és egy reszelőnyélből.
Többek között ez a különbség köztünk. Én kínlódok a meglévő szerszámaimmal, Zé pedig készít egyet. Mellesleg pillanatok alat kialakította a bemélyedést. Ezután következett a csiszolás, mivel a pengét savval akartuk maratni. Ezért egyre finomabb csiszolópapírokkal kialakítottunk a kívánt felületet. Majd elővett egy műanyag flakont, amire az volt írva, hogy perlox, és bekente a penge azon részét amit a maszkolás után szabadon hagytunk. Ezután már csak annyi dolgunk akadt, hogy formára csiszoljuk a nyers markolatot. Ezt a furcsa hosszúkás csepp alakot, már régen is szerettem volna látni az egyik késemen. Mivel a házgazdám egy profi kívánság teljesítő, ezért pontosan olyanra alakította markolatot mint amilyet akartam. A végeredmény egy olyan kés lett, ami számomra igen sokat jelent, mert Zé barátommal együtt készíthettem.

Shai-Hulud, a homoki féreg.

Mindig készen állok egy új kés készítésére. Csupán csak egy kis idő kell ahhoz, hogy lázba jöjjek, és elkezdjek a műhelyben ténykedni. A minap felhívta a kollegám a figyelmemet arra, hogy a sima laposvas is lehet jó kés alapanyag. Mármint az amelyik szerkezeti acélból készült. Hiszen majd 0,6%-os széntartalma van. Ilyen mennyiségben található szén a híres 12C27 acélban is. De nem is ez a lényeg, hanem az hogy hogy munkáltam meg ezt a viszonylag lágy anyagot. Hideg kovácsolással. Magyarul agyba főbe vertem egy sínvason az eredetileg 3 mm vastag, illetve vékony laposvasat. Lett belőle egy hozzávetőleg 2mm-es, berepedezett valami.
A lelkét, mármint a középső részét pedig gyorsan formára alakítottam. Ja, és egy kicsit csiszolgattam is. De mivel annyira megtetszett az a felület amit a kalapálással értem el, hogy a csiszolás után újra nekiestem egy kicsit. mindig is imádtam a rozsdás bökő kifejezést. Hát én most ilyet készítettem. Na de ne feledkezzünk meg a kés látványosabb részéről sem. A markolatról, aminek anyagát Zé barátom biztosította ( még pontosabb kifejezéssel ajándékozta ) nekem amikor nála voltam Sárváron. A kőrist én is felismertem benne, de a vékony kis falemezek anyagát majd megkérdezem tőle. Mindenesetre nagyon dekoratívak. Szerintem.
Ezúton is köszönöm neki, hogy kinézte belőlem hogy tudok belőle egy elfogadható késmarkolatot készíteni. A formáját pedig az egyik Dűne nevezetű késem alakjára szerettem volna elkészíteni. Hellyel közzel sikerült is. Ha nem említettem volna még eddig, ez a kedvenc filmem. Egyértelmű tehát hogy a nevét is innen választottam. A Shai-Hulud az Arrakison található homokférgek neve. Aki nem érti, annak javaslom, hogy életében egyszer, legalább nézze meg a David Lynch rendezte változatát. evvel pedig végképp elmagyaráztam, hogy miért nem homokban fényképeztem le az új ( de réginek látszó ) késemet. Mert eltűnt volna benne. De a betontömb már neki is gondot okozott. Még készítek egy két testvért neki, és nem kell felásnom a kertet. Hanem csak szét engedem őket. ( Megsúgta Zé barátom: nyír, cseresznye, mahagóni a kis csíkok anyaga. )

Skinny 2.0 avagy, régi a forma, de új a kés.

Egyszer régen, nagyon régen, volt egy blogom, kérem szépen. S, hogy miért szüntettem meg, azt most nem ecsetelném. Hülye döntés, volt de meg kellett hoznom. A szívem így diktálta. Aki ismer, az tudja, hogy senkinek nem akarok rosszat. Hát ezért. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy újra kezdem az egészet. Már ha még akad érdeklődő az amatőr késkészítés témájában aki ez után a húzásom után még hajlandó lesz olvasni a blogomat. Egy próbát megér. Kezdeném azzal, hogy egy rövid túrázásom alkalmával elkezdtem újra fotózni a régi késeimet ( mert bizony azok a képek is elvesztek ) egy kölcsön fotó-aparáttal. De azért valahogy közéjük keveredett a Skinny 2.0 is. Aki még emlékszik a régire, az tudja, hogy egy kis vézna, és narancs színű zsinórmarkolatos kés volt. Na ez most nem lett vézna. Sőt ! Szolid 6 mm-es vastagságával nem tartozik a karcsú pengék közé. De azért nem lett egy bumfordi kés, mert végrehajtottam életem első V-re köszörülését. Kb. 2.5 órámba telt mire elfogadható, és ezalatt azt értem hogy tényleg V alakja lett a vasdarabnak. Segített ebben a most már teljesen működőképes szalagcsiszolóm. Komolyan mondom, öröm vele dolgozni. De térjünk csak vissza még egy pillanatra a késre. Miután kialakítottam a végleges formát ( már ami a fém munkákat illeti ) elkezdtem keresni a markolatnak való faanyagot. De nem találtam, olyan színűt mint amilyet elképzeltem. Ugyanis sárgát szerettem volna. Aztán eszembe jutott a régi trükk a bakelittal. Ez az az anyag amelyik hő hatására nem sötétebb lesz, hanem kivilágosodik. Amikor már közel jártam markolatügyileg ahhoz a formához amit elképzeltem, elővettem egy kopott szalagot, és erőteljesen nekinyomtam a majdnem sima abrazív felületnek. az eredmény pedig egy fura, kissé fára emlékeztető struktúrájú anyag lett. Már csak egy kevés díszítés volt hátra, pontosan a pengehátra. Reszelővel sitty-sutty meg volt, és már csak a polírozás volt hátra. Ezt hittem, én kis naiv. De rájöttem, hogy a kés formára csiszolt laprugó még semmilyen edzést nem kapott. Hát tartottam neki egyet. Lángszórósat, és fáradt olajosat. Bár nem lett olyan kemény amilyet szerettem volna, azért a húst még úgy vágta mint az a bizonyos Sallai f.... a langymeleg vizet. Több mint elégséges. De ami a lényeg, nagyon büszke vagyok rá, hogy végre vastag anyagokat is meg tudok munkálni. Remélem még lesz utánpótlás belőle. Addig is, mind a 303 grammjával ott púposkodik az oldalamon amikor kiszabadulok a természetbe.

Újra belevágok...

Szervusz kedves olvasó !
Van akinek ismerősen cseng ez a blogcím. Nem véletlen,hiszen négy éven keresztül jelen voltam a neten, és szorgalmasan irkáltam a bejegyzéseimet az újabbnál újabb késekről. De ennek egy csapásra vége lett, amikor bekapott az email fiókom egy támadást. Mindig szívből döntök, és nem gondolkozom, így hát mindent töröltem ami evvel az emeil címmel kapcsolatos volt, hogy a levelező partnereim ne kapják el a fertőzést. Gondoltam majd újra kezdem ha lesz rá alkalmam. Laptop meg van, vezetékes kapcsolat szintén. Akkor már csak egy fényképezőgép híja van. De előbb, vagy utóbb az is meg lesz. Mert amíg nem voltak meg az internetezéshez szükséges eszközeim addig sem tétlenkedtem. Igen, igen , késeket készítettem. Remélem hamarosan közzé is tehetem majd őket. Ez a tervem.

UI: Azoknak az embereknek,akik a régi AMA-tőröket olvasták, a bocsánatukat szeretném elnyerni. Amiért töröltem a blogomat. Ígérem az új blogom is pontosan olyan stílusú lesz mint a régi.