Az én mogyoróm...

Úgy nézzetek erre a késre, hogy egy teljes év munkám fekszik benne. Ebből 364 nap, és 23 óra avval telt el, hogy elkunyeráljak egyet, azokból a formás kis vasdarabokból amit az egyik vásárlóm ( mellesleg a legtöbbre tartott vásárlóm, hiszen késeket készít ő is, a kevéske szabadidejében ) vágott ki, számomra ismeretlen minőségű vasdarabból. Nagyjából. Amin én nem átallottam egy keveset korrigálni. De csak egy keveset. Ő egy kicsit beleflexelt az fölső ujjtámaszoknál, és én ezt folytattam. Rájöttem arra is hogy a vastagsága, ami 4 mm, megengedi azt, hogy V-re köszörüljem a pengét. De ilyen rövid kis anyagot igen nehéz úgy tartani, hogy ne csiszoljon bele az ember. Tehát itt-ott ezt is megtettem. De azért kihoztam belőle a legkézreállóbb formát. Mivel kicsi a kezem, belereszeltem egy igen markáns ujjtámaszt is, így az ujjam nem fog élettelenül lógni egy félresikerült vágás után. Ennyit a biztonsági megoldásokról. A legkönnyebb dolgom az edzéssel volt. Simán felraktam a gáztűzhelyre, és elszívtam közben egy szál cigarettát. Mire visszamentem, már vörösen izzott. Megfürdettem egy kis olajban, és már csiszoltam is a finom csiszolóvásznaimmal. Már csak annyi dolgom volt, hogy valamilyen markolatot eszkábáljak a kis pofás pengére. Mivel a neve már régen meg volt, hiszen a markolat formája miatt nem lehet más a neve , csak az hogy mogyoró, ezért az anyaga is az lett. Kicsit beragasztóztam a falapokat, és keresztül nyomtam a furatokon egy egy 65-ös szöget. Amíg nem csinálok mozaik szegecset, addig ez is megteszi. Összecsiszoltam a fémet a fával, és már készen is a mogyoróm, ami ráadásul ( tőlem szokatlan módon ) kontúros lett..............................mint az eredetei mogyoróim.

UI: Én végig a növény mogyoróra gondoltam, mikor készítettem.