The rusty iron tooth, of the time...

 Csak egy átlagos késnek látszik. De van egy ács barátunk, aki számára ez a kés egy időgép. Hiszen gyermek korában evvel játszott indiánosat. Igen, mi 69-es születésűek, még élőben adjusztáltuk egymást, és nem a képernyőn nyuvasztottunk meg mindenkit. A valaha jobb időket látott konyhai felhasználásra szánt kés, akár ebben a fiókban is lehetett volna. A lényeg az, hogy elfelejtettem előtte, és utána képet készíteni. De nem is ez a fontos, hanem az hogy a gazdája előtt , a szeme láttára változtattam át, néhány filctoll vonással a az öreg rozsdás konyha kést......autentikus ( bár ezt a törzset kevesen ismerik ) indián késsé.

A forma átszabása mellett, a másik változtatást a természet már megoldotta. Hiszen gödrösre változtatta az az öreg szénacél penge felületét. Na ez az igazi szép...........rusztikus mintázat. A természet tökéletesebb munkát tud végezni, mint bármely ember által készített szerszám. Ilyen szép felülettel már nagyon régen találkoztam. De sajnos bele kellett rondítanom, némi csiszolással. Természetesen úgy, hogy a lehető legtöbb maradjon meg, a az eredeti felületből. Meg voltam elégedve az eredménnyel. Az arany középutat választottam. Ez látszódik a kis képen. Már csak egy markolatot kell rá szerkesztenem, és azt lecsiszolnom. Sötétbarna merbaura esett, a markolatnak való anyag választásom. Ezeket a markolatpaneleket, mindenfajta ragasztás nélkül raktam fel, az acélra. Csak a ( szintén rozsdás ) 100-as szög zömítésével értem el, hogy a helyén maradjon a két fapanel. Egy keveset finomí-tottam itt, egy kicsit lekerekí-tettem ott, és már kész is voltam. Aztán még egy tokot is találtam hozzá. Teljes volt az örömöm, hiszen ismét megmenthettem az ......idő rozsdás vas fogától....  egy valaha sokat használt bökőt.