Régi álmomat valósítottam meg ebben a késben. Mindig is vonzott a japán kultúra. Pláne a gasztrokultúra, hiszen imádok enni. Az európai embereknél a kés, szinte csak az étel előkészítésében kap szerepet. A távol keleten szinte a elkészítés végéig szerepe van a késnek. Ez nagyjából azért van, mert ez a nép igen sok ételt nyersen szeret enni. Legjobb példa erre a sushi. Hideg rizs, nyers hallal, algából készült lapba tekerve. Na ettől nem indul ám be mindenkinek a nyálelválasztása. Csak az övék !
De azt el kell ismerni, nagyon jól bánnak a késekkel. Számtalan fajtájuk létezik. A gyuto, ami az európai séfkésnek felel meg. Santoku, amivel húst, halat és zöldséget is felvágnak. Yanagiba, amivel filézni, és szép egyenes vágást szoktak csinálni a sushinál. Vagy itt van a nakiri, amivel meg zöldséget szoktak aprítani. És még lehetne sorolni. Némelyikük két oldalról élezett........de én.....az urasuki ( az egyik oldalán gödrösített változatot szemeltem ki, elkészítés szempontjából.
A másik oldalán egyszerű véső levezetőél található. Az egész olyan egyszerűen hangzik, de higgyétek el, az elkészítésénél van egy két buktató. Az egyszerű rész az a jobb ( fok felől nézve ) oldali élprofil kialakítása. A másik oldalon viszont van egy bazi nagy horpadás a pengén. Na már most, vagy kikovácsolja az ember fia, vagy kicsiszolja. Már ha van görgője, vagy kereke. Elárulom, nekem nincs. Tehát maradt a kovácsolás, némi csiszolási utómunkával. Annyit viszont elárulok, hogy...
Azt a mintát mivel értem el a levezetőélen.......no meg a fokrészen is. Fogalmazzunk úgy, hogy többet segített a bórax, mint a vas-klodid. A kivitelezés nem lett egy Tojiro minőség, de elnézve a sok japán szakácsos videót, ők is hasonló ( szaxóval élve ) "rüszmeteg" késekkel dolgoznak. A híres séfek viszont ott is, a szuperacélos, csillárd yenes változatokkal villognak.
De ejtsünk szót arról, hogy miben különbözik az európai kés a tradicionális japántól. Nagyjából mindenben. De a ami legjobb benne az az, hogy kevésbé ragad rá a pengére a fel/le vágott alapanyag. Mert ugye az egyik oldalon horpadás van, a másikon meg csak egy darabig ér fel az él. Csak úgy dúrja le a következő hús, vagy zöldség darabka a az előtte levágottat. De ami még ennél is jobb az a markolata. Négy féle formát preferálnak, amiből én a nyolcszögletűt ( ortogonálisat ) választottam. Betyár jó fogás van rajta, mindenféle tenyérbe simuló görbületek nélkül. Miután elkészült a késem, készítettem neki egy bőr tokot is, amire merészkedtem két kanjit is rátenni. Az első, fölső az én nevem, az AMA. Itt jegyezném meg, hogy az ama becenevet azért kaptam mert kb. 7 évesen lebuktam a víz alá, és másfél perc után jöttem csak föl, ( csak a víz alatt tudtam normálisan úszni ), mint a japán gyöngyhalászok, és mindent " kincset felhoztam a Zagyva folyó aljáról. A másik pedig a penge jele lenne. Nem vagyok egy profi szakács, és a mutató ujjam nem mindig hajlik be, de a hagymát, húst, burgonyát egyaránt könnyedén vágja át., hiszen ez a dolga. De a lényeg az, hogy ismét készíthettem egy használható kést, aminek csak az orja csont tudta kivenni az élét. De azt is korrigáltam. Úgy hogy kedvet kaptam még egy pár, japán konyhai segédeszköz készítéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése