Nó-nimusz bicskány. Sience "friction" folder.

Hogyan ...ne... készítsünk kést !

Ezt a kést a Kés a kalapban nevezetű játék keretében készítettem.

Az alapanyagot Oláh Barna (késes mester ) barátomnak köszönhetem.

Nagy tervezés közepette, fúrtam egy párat. Oda is ahova nem kelett volna.

A panel rögzítés módját is megoldottam ( gondoltam ...naívan ) zsákfuratos, menetesszáras csavarockkal.

Az előző képen ott az első hiba. Azt a furatot ami az ujjvédőt rögzíti, egyszerre kell átfúrni az ujjvédővel.

Kireszeltem a hasítékot, mind a pengében, mind az ujjvégőben.

Próba stifttet raktam bele, és meggyőződtem róla, hogy nem lötyög.

Bejelöltem a középvonalat. 

Nagyjából elkészítettem a levezető élt.

Karcsúsítottam egy kicsit a markolaton. Második hiba....nem eleget.

Faszénen felhevítettem, narancs színű izzásig. Én így hőkezelek. De ti küldjétek el egy szakértőhöz, mert akkor lesz az igazi.

Lehűtöttem fáradtolajban. Csak a penge felőli részét.

Maradékhőn megeresztettem. Ezt is megcsinálja nektek aki a hőkezelést végzi.

Reszelőteszt ( csúszkált a pengén ) finomreszelővel, majd ( ez van a képen ) finomcsiszolás.

Ilyen lett 400-as csiszoló papír után. Ekkor még azt hittem jó úton haladok.

Mások micartának hívják, én textilbakalitnek. Ilyenem van, és kész. Ti inkább vegyetek, eredetit a neten !

Végre felrakhattam a kézvédőt. És elcsiszoltam a rögzítőcsapot is.

Kifúrva minden, és ragasztásra készen.

Érdesítettem a panelokat, és ekkor kellet volna .......kidobnom a csavarokat is. Nem lettek jók. Corby csavart kell használni !

Ettől függetlenül tették a dolgukat és rögzítették a panelokat.

A pillanat amikor rádöbbentem, hogy a menetes szár végei, kifognak látszani. Most már nincs visszaút. 

Lenagyjázva a markolat is.  Kicsit csiszolok rajta, és legömbölyítem.

Íme a végeredmény.....ami bizony.....teli volt hibákkal. Amit egyszer lecsiszoltunk, azt már nem lehet visszatenni.

Leszedtem hát a régi markolatot, és ujraterveztem a rögzítést is.

Hatos csavar, nyolcas hüvellyel, és némi ragasztó. Ez is megfogja a merbau panaelokat.

Ilyen az arcom, amikor reménykedem. hogy ez jobb lesz mint az előző. 

A kontúrozáskor, már nagyságrendekkel elégedettebb vagyok.

A gömbölyítésnél, meg már egyesen ....boldog vagyok.

Még egy kis finomítás, és hézagkitöltés, és azt mondom, hogy már le lehet fényképezni. De ezt majd, csak a következő bejegyzésemben fogjátok meglátni. Hiszen a türelem....ró...illetve.....nálam, kést terem.

Így készült, a Lapp Panther...

Akkurátusan kikészítünk minden hozzávalót az asztalra. És iszunk egy kávét, hogy javuljon a látásunk.

Félrerakjuk azokat a dolgokat amik még se kellenek. És elszívunk egy cigit, a kv mellé.

Maszkolunk, mert maszkoló szalagnak minden háztartásban lenni kell. És rajzolunk...ha találunk tollat.

Vágunk.......itt jegyzem meg hogy géppel. Mert vannak még önzetlen jószívű emberek.....vágod ?

Összeszedünk minden levágott dolgot és előkészítjük az állványos fúrót. És eszünk egy csokit.

Nem csak az állványos fúrót használjuk, mert van más gépünk is. Na most iszunk egy pálinkát, mert pontosnak kell lenni.

Fúrunk.......faragunk.......s.......tovaszáll...........a..............haragunk. 

Az enyveskezű testvéreket is előkerítjük. Teszik a dolgukat és belekötnek mindenbe.

Miután ezekkel megvagyunk, nyársra húzzuk amink csak van, és a vallatógéppel lepréseljük.

Ez pedig már a következő léps, a csiszolás után készült. És csendben megőszülünk.