Crucian, az első "stampolt" késem.

Az a néhány , általam nagyrabecsült  ember, akinek eddig kést készítettem, egytől egyig ugyanazt a kérdést tette fel. Miért nincs még beleütve a logóm a pengébe ? A válasz erre, mindig ugyanaz volt. Mert még nincs beütőm. Hát ezt a hiányosságot orvosolta az Öcsém, és az 50. születésnapomra, készíttetett egyet számomra, AMA felirattal. Boldog voltam, hogy már nekem is van. Úgy döntöttem, mihamarabb ki is próbálom. Már tudom is, az első amin használni fogom, az egy 2,5 mm vastag (?) 51CrV4-es acélból készült filézőkés lesz.  Ámde előbb hőkezelnem kell a beütőt. De nem akartam neki külön tüzet rakni. Ezért a kis fa tüzelésű kályhánkba, helyeztem egy óvatlan pillanatban. Majd lehűtöttem olajban. Megtisztítottam és a kályha tetejére raktam. Ennyi elég neki.

Hiszen az az acél úgy is lágyabb lesz felhevítéskor. Na de a késről is essen néhány szó. Ránézésre filéző kés. A gazdája is erre fogja használni. Mivel a hal itt ott puha, máshol meg kemény, nem csinálhattam kést biliacélból. Régen kaptam Tóth Lászlótól ( Köszönöm szépen Laci ! ) egy pár leesett acéldarabot, és ezekből válogatva találtam rá az ideális "vékonyságú" acélra. Egy kis flexelés után azon kaptam magam, hogy eltelt egy negyedóra, és kész vagyok a csiszolással is. Nem, nem  lettem ügyesebb, csak az új csiszológépemmel minden jobban, illetve gyorsabban halad. Ezért meg a másik ( Vigh László ) Lacinak vagyok, leszek örökre hálás. Jöhet a tűzrakás !!!

Faszénen szoktam megedzeni az acélokat, most sem tettem másképp. Aztán eljött az a pillanat amire éveket vártam. Sínvason a izzó acél, kezemben kalapács, és oda....b@szt@m egyszer....kétszer ! Ugyanis nem láttam hogy elég mélyen belement e a stampolóm. Igen belement.... kétszer is. Na ezért szellem képes az első logómmal ellátott késem ricassója. Van még egy ilyen " kitűnően sikerült " beötésem egy másik késen, amit talán egyszer, ha jó kedvem ( bár nekem mindig az van ) lesz, megmutatom a nagy világnak. Azóta már megoldottam a kollégámmal a problémát, akarom mondani feladatot, és készítettünk ( már...ő...hegesztett, én meg néztem ) egy vezetőkeretet a stampolónak.Így a következő beütésem, biztos hogy jobban fog sikerülni. Még azt elmondom hogy a rejtett ( nem végigfutó ) markolattüskét két merbau fa darabban, és egy textilbakelitben alakítottam ki a szokásos, fúrós, és reszelős módszerrel, és kétkomponensű ragasztóval rögzítettem. A kész filézőnek végül egy bőrtokot is készítettem. A gazdája annyira örült neki hogy elszaladt amikor megkapta a Crucian-t ( magyarul kárász...lett a neve...nem kicsit steelszerűen ) és azóta nem látjuk, mert állítólag horgászni van.....He-he-he !

Sickly...

 A természet, néha kegyetlen tud lenni. Főleg a növényekkel .Minden élő fa, majdan az enyészet útjára lép.

A gombásodás az egyik útja ennek. A mi annyit jelent, hogy a már nem fiatal fába, gomba spórák telepednek bele. A fának annyi.....de még így is  sokáig fog fának látszani. A természet belülről kezdi meg a fa lebontását. Mondtam, a természet kegyetlen. Viszont ennek következtében olyan gyönyörűen elszíneződött részek lesznek a fában, hogy az valami csuda. Viszont ezek a fák, már sokat veszítettek a szívósságukból, és inkább puhák, mint kemények. Tehát késmarkolatnak nem igazán alkalmasak. Mit lehet ilyenkor tenni ? Hát stabilizálni kell a fát. Két lehetősége is van az ember fiának erre. Vag elküldi egy erre szakosodott emberkének, ami után garantáltan egy minőséget fog majd kapni......vagy megoldja otthon a sufniban, számolva azzal, hogy a végeredmény nem lesz tökéletes.

Az előbbi, nem olcsó mulatság, de mindenképpen megéri. Az utóbbi, viszont egy újabb kaland a késkészítés világában. Hát én belevágtam ebbe a kalandba. De azért ésszel, mert sok a hibázási lehetőség. Azt gondoltam, a vákum amit elő tudok állítani nem lesz túl nagy ( vagy túl kicsi ? ) és előredolgoztam  egy kicsit. Igen, nem a teljes faanyagot stabilizáltam, hanem a durvára csiszolt változatot. Így valószínűleg elég lesz az a pár milliméter, amilyen mélyen be fogja majd szívni a műgyantát a fa. Na de egy kicsit megemlíteném az acélt is. Egy öreg favéső volt a pengém alapanyaga. Mivel aktív korában is vágta, véste a fát, és..... én is ilyenfajta munkát fogok neki adni, ezért pontosan megfelelt nekem késpengének..

 A terv tehát meg volt, indulhatott a munka. Magasan felköszörültem a véső két oldalát, és a fok felőli részt is szögben megtörve alakítottam ki. Ha a keresztmetszetét megnéznénk, egy katana profiljára hasonlított volna. Pont ilyet akartam, mert még  még soha nem csináltam, de a neten már láttam a Malanika puukkoknál. Amikor ezzel meg voltam, két baknit készítettem, húzott laposacélból. Az egyikbe, még menetet is vágtam, hiszen a markolattüském is M4 menetben végződik. A másikban hármas fúróval,és reszelővel a szokásos módon kialakítottam a penge helyét. Na és most érkeztünk el a stabilizálós részhez. Aminek minimális a költsége. Nem kell hozzá csak egy kevés műgyanta, egy befőttes üveg, és egy kézi vákumpumpa.

A félig kész markolatot belehelyeztem az üvegbe ( na ezen a ponton a következő késemnél másként fogok eljárni, mert egy elvágott műanyag flakonba fogom beleönteni a műgyantát ) és beleöntöttem a műgyantát, és az edző folyadékot. Ezek után a kupakot maszkolószalaggal, légmentesen lezártam. Lyukat fúrtam a kupakba, és a pumpa csővégét odamaszkolószalagoztam. Koketzül hangzik. Igen az is. De mivel elkezdett habzani a folyadék, a fa körül, ezért működni látszott a dolog. Nagyjából 10 percen keresztül tartottam vákum alatt, attól félve, hogy a térhálósító hamarabb fog hatni, abba hagytam az eljárást. Na ezt is tovább csinálni ha legközelebb stabilizálok.

Ezek után kiraktam a napra, hagy száradjon. De mivel egy nap után még mindig éreztem a megszilárdulásra vágyó gyanta illatát, ezért drasztikus módszerrel , " hősokkot " adtam neki a konvektor fölé helyezve. A párom örült neki, mert az egész lakás teli lett a semmihez sem fogható szaggal. Ezek után mertem belefogni a markolat készre csiszolásának. Szép felületet adott a 400-as szalag után. Már csak políroznom kellett, és késznek lehetett volna nyilváníthattam volna a projektet. De még egy tok híja volt neki. Hála annak hogy mostanában készítettem már egy pár puukkot, a fiókomban ( teljesen véletlenül találtam egyet. a beteg fából készült puukkómra. Tovább már biztos nem fog romlani az állapota. Mert meggyógyítottam.

Fat Horse, avagy kés a kalapban...újra.

Van egy különleges késes csoport a Facebookon. A legfőbb jellemzőjük  az önzetlenség. Ezen kívül segítőkészek is. Meg barátságosak. Egy valamit viszont nem szeretnek. A határidőket. Ha valaki nem érti miről is beszélek, egy pár szóban elmondom. Minden évben, legalább egyszer, elkészítünk egy kést, a legjobb tudásunk szerint. Ezt a kést bedobjuk egy virtuális kalapba, amiből kisorsolják a leendő gazdáját. Senki nem tudja mit fog kapni. Ez a tudat lelkesítőleg tud hatni. Rám legalábbis úgy hatott.

Kaptam egy darabka szénacél (80CrV2) alapanyagot a késewebsop.hu tulajdonosától ( ezer hála érte néked, Csaba.) és már be is indult a gépezet. Mert most már az is van ám ! Csöszmékelhetek kedvemre, amikor csak akarok. Vagy ha ráérek. Avval kezdtem amivel szoktam. Rajzoltam...egy...bowie-t  Ez még  megy nekem. Aztán festettem. Körbe a rajzot. Fúrtam néhány lyukat a fémlapba. A lefestett részeket levágtam. Körbecsiszoltam a kontúrokat. Majd befogtam a kezdetleges kis JIG-embe a pengét, és levezetőélet csiszoltam neki.

 Políroztam. Kicsit szálcsiszoltam, de keresztben. Ezután tüzet raktam az edzővályúmba és felhevítettem a pengét világos cseresznyevörösig ( ez kb. 850 C° ) itt 5 percig hőn tartottam és egy izzó csavarral előmelegített  olajban lehűtöttem. az acélt. Maradékhőre ( ez kb. 200 C° ) visszaraktam, és 15 perc alatt megeresztettem. Reszelőtesztet végeztem, és megnéztem hogy egyenes maradt e. Majd megtisztítottam a pengét, minden fölösleges szennyeződéstől. Másnap az ujjvédőt készítettem el és bőr téglalapokat vágtam, amiket pecekvágóval kilyukasztottam.

Következett a kedvenc részem, a markolat készítése. Kollégám hegesztett nekem a markolattüske végére egy M4 csavart, én meg menetet vágtam a két részből álló markolatvégbe. Felfűzetem a bőröket a tüskére, és megdíszítettem a markolatot egy kis marha csont gyűrűvel, és némi piros alátéttel. Majd oválisra csiszoltam a markolatot. Políroztam, de most a bőrt. Meg voltam elégedve majdnem teljesen. Az ujjvédő, és a penge ricasso részének találkozása nem sikerült tökéletesre. Majd, még ezt gyakorolnom kell. Hiába no, számomra a pontos illesztés, értelmezhetetlen fogalom. ( Atyavilág, már csak az hiányozna, hogy egy ilyen ember késeket készítsen ! ) De ezt a hibát valamivel ellensúlyoznom kell. Viszont olyan fényes lett a penge, hogy úgy döntöttem, egy kis vas-kloriddal meg maratom. Természetesen, nem az egész felületet, csak egy részét. Rárajzoltam egy lovas cowboy-t a maszkoló szalagra. De a figura kivágásánál, egy kicsit megcsúszott a sniccer hegye, és ívesebb lett a kelleténél a ló hasa. Hát innen kapta nevét a kés. A maratás után sem lett soványabb.   A kalapos ember viszont boldogan ült így is rajta, két szikla árnyékában. Remélem ezzel elég egyedivé varázsoltam a pengét, és tetszeni fog leendő gazdájának.

UI: Készítettem neki egy tokot is, hogy ne fázzon se a ló, se a kalapos ember.
UI2: Kicsit furdalja az oldalamat a kíváncsiság.........hogy én, milyen kést fogok kapni ?
UI3: Már nagyon várom !

Így készült a Fat Horse...

 Kés a kalapban játékra készítettem ezt az ultra könnyű bowie kést. Most nem szövegelek. A képek mindent elmondanak helyettem. Jövő héten, a kész késről, már írni is fogok egy pár mondatot.

Zöld "Dörzsi" Darázs.

A filmmel ellentétben, amit ugye sokan láttatok ( de kevesen emlékeztek rá ) itt semmilyen szuperhősről nem lesz szó.

(........ Pedig érdemes volna megemlítenem azt a szuper .....dolgot amiből a markolat készült. Mindenki használja nap mint nap. Mármint ha szereti a tiszta tányérokat, és edényeket. Ez a dolog nem más, mint a "dörzsi"szivacs. Hihetetlen hogy milyen sokáig lehet használni, és hogy mennyire kopásálló. Ezt a tulajdonságát szerettem volna  kihasználni. De hogy lesz, a szivacsból markolatpanel  ? A válasz egyszerű. Műgyanta segítségével. Sok réteg szivacs, közötte a kötőanyaggal, egy kis préselés, és már kész is a házi micarta. De egy valamire felhívnám a figyelmeteket. Ne vágjátok szalagfűrésszel, mert  kiveszi a a friss szalagfűrész élét .....mire hármat számoltok. A nagyfogú fa fűrész viszont szépen vágja ezt a szívós anyagot..........)

Ellenben

 kés készítésről annál inkább. Az első ami az eddigi késeimmel szemben feltűnhet, az a levezető él csiszolása. Surin Istvánnak köszönhetően, megérkeztek a csiszolószalagjaim. Durva csiszolásra P40-es, ....ezen abraziv eljárás nyomainak eltüntetésére...... és a többi szépítéshez P120, 240, 400 finomságú szalagokat rendeltem tőle. Mindent megteszek annak érdekében, hogy elfogadható levezető élt tudjak készíteni. Amire rájöttem, hogy irgalmatlan sok síkból áll egy csiszolat, ha ügyetlen ember csinálja.

 Az ügyes ember viszont ezeket el tudja tüntetni. Van aki hosszirányban húzogat egyre finomabb csiszolóvásznakat, hogy a keresztirányú durva árkokat eltüntesse. Na ez kitartást, és alázatot igénylő munkafázis. Le a kalappal minden késkészítő előtt aki így csinálja. A másik megoldás.....a géppel egyre finomabb szalagokkal való csiszolás. Na ez egy hőálló üveg síklappal, sem a legkönnyebb munka. Viszont van egy sorsdöntő mozdulat, az utolsó.....! Ha azt jól csinálja szép lesz a felület. Jó sok gyakorlás után lehet hogy egyszer nekem is menni fog.

Arabica...

 Halad az......csak el kéne kezdeni ! Ezt az okos mondást egy magyar filmből idéztem. Ennek szellemében, én is nekiálltam újból kést készíteni. Van egy aranyos kávézó a szülővárosomban, Szolnokon. Tulajdonosa, egy csupa szív, mosolygós leányzó. Fejből tudja ki milyen kávét szeret, és tud beszélgetni a vendégeivel. Kell ennél több, annak aki kávézni akar ? Nem. Neki is már csak egy valami hiányzott. Nem hiszitek el, egy kés. Ritka az a nő aki szereti a késeket. Én egy 20 éves álmát váltottam valóra, hogy készítettem neki egyet.

 Rajzoltam egy két skiccet, és ő kiválasztotta, hogy melyik legyen. Nem egy bonyolult forma, de van benne valami....! Van benne, mondjuk acél ( szén ) bakni ( szintén szén) bőr ( nagyon kevés ) fa ( madármeggy ) és némi ragasztó. Na de hogy a sok szögletes dologból, hogy lesz egy tenyérbe simuló, és éllel rendelkező eszköz ? Elárulom......csiszolással. Sok sok csiszolással. Néha büszke vagyok magamra, hogy ezt meg tudom csinálni. Most is sikerült. Az Arabica kávézó tulajdonosának őszinte elégedettségére.

UI: Ha Szolnokon jársz, nézz be hozzá ! Garantáltan finom kávét fogsz kapni.