Fat Horse, avagy kés a kalapban...újra.

Van egy különleges késes csoport a Facebookon. A legfőbb jellemzőjük  az önzetlenség. Ezen kívül segítőkészek is. Meg barátságosak. Egy valamit viszont nem szeretnek. A határidőket. Ha valaki nem érti miről is beszélek, egy pár szóban elmondom. Minden évben, legalább egyszer, elkészítünk egy kést, a legjobb tudásunk szerint. Ezt a kést bedobjuk egy virtuális kalapba, amiből kisorsolják a leendő gazdáját. Senki nem tudja mit fog kapni. Ez a tudat lelkesítőleg tud hatni. Rám legalábbis úgy hatott.

Kaptam egy darabka szénacél (80CrV2) alapanyagot a késewebsop.hu tulajdonosától ( ezer hála érte néked, Csaba.) és már be is indult a gépezet. Mert most már az is van ám ! Csöszmékelhetek kedvemre, amikor csak akarok. Vagy ha ráérek. Avval kezdtem amivel szoktam. Rajzoltam...egy...bowie-t  Ez még  megy nekem. Aztán festettem. Körbe a rajzot. Fúrtam néhány lyukat a fémlapba. A lefestett részeket levágtam. Körbecsiszoltam a kontúrokat. Majd befogtam a kezdetleges kis JIG-embe a pengét, és levezetőélet csiszoltam neki.

 Políroztam. Kicsit szálcsiszoltam, de keresztben. Ezután tüzet raktam az edzővályúmba és felhevítettem a pengét világos cseresznyevörösig ( ez kb. 850 C° ) itt 5 percig hőn tartottam és egy izzó csavarral előmelegített  olajban lehűtöttem. az acélt. Maradékhőre ( ez kb. 200 C° ) visszaraktam, és 15 perc alatt megeresztettem. Reszelőtesztet végeztem, és megnéztem hogy egyenes maradt e. Majd megtisztítottam a pengét, minden fölösleges szennyeződéstől. Másnap az ujjvédőt készítettem el és bőr téglalapokat vágtam, amiket pecekvágóval kilyukasztottam.

Következett a kedvenc részem, a markolat készítése. Kollégám hegesztett nekem a markolattüske végére egy M4 csavart, én meg menetet vágtam a két részből álló markolatvégbe. Felfűzetem a bőröket a tüskére, és megdíszítettem a markolatot egy kis marha csont gyűrűvel, és némi piros alátéttel. Majd oválisra csiszoltam a markolatot. Políroztam, de most a bőrt. Meg voltam elégedve majdnem teljesen. Az ujjvédő, és a penge ricasso részének találkozása nem sikerült tökéletesre. Majd, még ezt gyakorolnom kell. Hiába no, számomra a pontos illesztés, értelmezhetetlen fogalom. ( Atyavilág, már csak az hiányozna, hogy egy ilyen ember késeket készítsen ! ) De ezt a hibát valamivel ellensúlyoznom kell. Viszont olyan fényes lett a penge, hogy úgy döntöttem, egy kis vas-kloriddal meg maratom. Természetesen, nem az egész felületet, csak egy részét. Rárajzoltam egy lovas cowboy-t a maszkoló szalagra. De a figura kivágásánál, egy kicsit megcsúszott a sniccer hegye, és ívesebb lett a kelleténél a ló hasa. Hát innen kapta nevét a kés. A maratás után sem lett soványabb.   A kalapos ember viszont boldogan ült így is rajta, két szikla árnyékában. Remélem ezzel elég egyedivé varázsoltam a pengét, és tetszeni fog leendő gazdájának.

UI: Készítettem neki egy tokot is, hogy ne fázzon se a ló, se a kalapos ember.
UI2: Kicsit furdalja az oldalamat a kíváncsiság.........hogy én, milyen kést fogok kapni ?
UI3: Már nagyon várom !

Így készült a Fat Horse...

 Kés a kalapban játékra készítettem ezt az ultra könnyű bowie kést. Most nem szövegelek. A képek mindent elmondanak helyettem. Jövő héten, a kész késről, már írni is fogok egy pár mondatot.

Zöld "Dörzsi" Darázs.

A filmmel ellentétben, amit ugye sokan láttatok ( de kevesen emlékeztek rá ) itt semmilyen szuperhősről nem lesz szó.

(........ Pedig érdemes volna megemlítenem azt a szuper .....dolgot amiből a markolat készült. Mindenki használja nap mint nap. Mármint ha szereti a tiszta tányérokat, és edényeket. Ez a dolog nem más, mint a "dörzsi"szivacs. Hihetetlen hogy milyen sokáig lehet használni, és hogy mennyire kopásálló. Ezt a tulajdonságát szerettem volna  kihasználni. De hogy lesz, a szivacsból markolatpanel  ? A válasz egyszerű. Műgyanta segítségével. Sok réteg szivacs, közötte a kötőanyaggal, egy kis préselés, és már kész is a házi micarta. De egy valamire felhívnám a figyelmeteket. Ne vágjátok szalagfűrésszel, mert  kiveszi a a friss szalagfűrész élét .....mire hármat számoltok. A nagyfogú fa fűrész viszont szépen vágja ezt a szívós anyagot..........)

Ellenben

 kés készítésről annál inkább. Az első ami az eddigi késeimmel szemben feltűnhet, az a levezető él csiszolása. Surin Istvánnak köszönhetően, megérkeztek a csiszolószalagjaim. Durva csiszolásra P40-es, ....ezen abraziv eljárás nyomainak eltüntetésére...... és a többi szépítéshez P120, 240, 400 finomságú szalagokat rendeltem tőle. Mindent megteszek annak érdekében, hogy elfogadható levezető élt tudjak készíteni. Amire rájöttem, hogy irgalmatlan sok síkból áll egy csiszolat, ha ügyetlen ember csinálja.

 Az ügyes ember viszont ezeket el tudja tüntetni. Van aki hosszirányban húzogat egyre finomabb csiszolóvásznakat, hogy a keresztirányú durva árkokat eltüntesse. Na ez kitartást, és alázatot igénylő munkafázis. Le a kalappal minden késkészítő előtt aki így csinálja. A másik megoldás.....a géppel egyre finomabb szalagokkal való csiszolás. Na ez egy hőálló üveg síklappal, sem a legkönnyebb munka. Viszont van egy sorsdöntő mozdulat, az utolsó.....! Ha azt jól csinálja szép lesz a felület. Jó sok gyakorlás után lehet hogy egyszer nekem is menni fog.

Arabica...

 Halad az......csak el kéne kezdeni ! Ezt az okos mondást egy magyar filmből idéztem. Ennek szellemében, én is nekiálltam újból kést készíteni. Van egy aranyos kávézó a szülővárosomban, Szolnokon. Tulajdonosa, egy csupa szív, mosolygós leányzó. Fejből tudja ki milyen kávét szeret, és tud beszélgetni a vendégeivel. Kell ennél több, annak aki kávézni akar ? Nem. Neki is már csak egy valami hiányzott. Nem hiszitek el, egy kés. Ritka az a nő aki szereti a késeket. Én egy 20 éves álmát váltottam valóra, hogy készítettem neki egyet.

 Rajzoltam egy két skiccet, és ő kiválasztotta, hogy melyik legyen. Nem egy bonyolult forma, de van benne valami....! Van benne, mondjuk acél ( szén ) bakni ( szintén szén) bőr ( nagyon kevés ) fa ( madármeggy ) és némi ragasztó. Na de hogy a sok szögletes dologból, hogy lesz egy tenyérbe simuló, és éllel rendelkező eszköz ? Elárulom......csiszolással. Sok sok csiszolással. Néha büszke vagyok magamra, hogy ezt meg tudom csinálni. Most is sikerült. Az Arabica kávézó tulajdonosának őszinte elégedettségére.

UI: Ha Szolnokon jársz, nézz be hozzá ! Garantáltan finom kávét fogsz kapni.

Copperhead, a rezesfejű.

Teljesült egy álmom. Ugye nem kell semmit magyaráznom. Aki valaha készített akár egy kést is, az tudja, hogy ha mindent kézzel kell csinálnia, az igen időigényes, és igencsak fárasztó. Ha célgépeid vannak, pik-pak megcsinálod azt pár perc alatt, amivel régen órákat pepecseltél. Most már én is tudok haladni, mert Vígh László szakértő kezei által készített, 1,5 kW-os, és 220 V-os motorral ellátott szalagcsiszológépem van. Nagyon masszív egy szerkezet, annyi biztos. Még ugyan nem sokat dolgoztam vele, de egy valamire már rájöttem. Teszi a dolgát, és csiszol mint az állat. Lefogni sem lehet. Köszönöm neked Vígh Laci, hogy ilyen f@sz@ gépet építettél nekem !

 Viszont, egy kés elkészítésénél a legfontosabb dolog, mégiscsak az én kezemben van. Mert én döntöm el (de szó szerint) hogy milyen irányban, és milyen erővel nyomom oda a szalaghoz az acélt. A végeredmény híven tudja tükrözni a tudást (vagy a rutintalanságot) ami az ember kezében van. Én tudom ám mi a titok ! Gyakorolni....gyakorolni....és még egy kicsit gyakorolni. Aztán, ha az évek alatt egy kis szépérzékre is szert tesz az ember, akkor tényleg klassz  késeket tud majd készíteni. Remélem én is egyszer megtalálom az utóbbit, mert a gyakorlásban már...elég gyakorlott vagyok. Na de essen már egy pár szó a késről is amit a képeken láttok. Életem első saját készítésű kése,egy indián kés volt. Visszamentem egy pár pillanatra a gyerekkoromba, és felnőtt fejjel lerajzoltam azt a kiskést, amit annak idején (is) szerettem volna. Nem volt bonyolult. Semmi csicsa, csak a praktikum. Kézre álljon, és vágni lehessen vele. Minél egyszerűbb, annál jobb. Há tényleg nem bonyolítottam túl, mert egy régi kovácsolt pengét markolatoztam föl...................miután.............az új szalagcsiszolómmal..........megigazítottam egy kicsit a pengét. Totál V-re csiszoltam. Nagyon harap a gép, így óvatosan kellett nekinyomnom a szalagnak az acélt. Hála az oldalfutás állítási lehetőségének ( a régi öreg csiszolómon ilyen nem létezett ) Pillanatok alatt megoldottam ezt a feladatot. Közben törtem a fejem, hogy minek fogom elnevezni ha kés(z) lesz.  Eszembe jutott, hogy régen a kedvenc állatom a kedvenc a rezes-fejű mokaszinkígyó volt. O.K. név meg van, de miből legyen a rézfej ? Egyértelmű volt hogy a markolatvégeknek egy kis réz lapos idomot kellett használnom. A markolat anyagának pedig, a végtelenül szívós kőrisfát választottam. Kifúrtam a markolattüske helyét, és már húztam is nyársra a markolat részeit. Ragasztottam, és pár óra száradás után, pedig csepp alakúra csiszoltam az egészet. Majd egy kicsit savaztam a pengét. De csak azért hogy "indiánosabb" legyen. Száz szónak is egy a vége..... gyerekkoromban is ilyen kést akartam csinálni. És.... így egy újabb álmom is teljesült.

TPK túra...

Úgy kezdődik minden túrámra való felkészülés...hogy...melyik késemet vigyem...? Meg van. Indulhatunk.

Autóval Szolnokról...Szarvaskőig. Majd az első etap céljáig, a kilátóig.

Ezen a részen szoktunk Infarktust kapni, pár méterenként. De levegőt viszont nem kapunk. A látvány viszont mindenért kárpótol.

Kollegám is koncentrál, mert nehéz összehangolni a lépéseket a levegővétellel. 

Itt azért előkerült egy másik kés, akarom mondani bicska is. Ezen a túrán őt teszteltem, és fotóztam.

Megérkeztünk az első pihenőhelyünkre, a Gilitka, avagy más néven Szent Anna kápolnához.

Egy kis cigiszünet, magas cukortartalmű üdítőzéssel egybekötve, és és energiával telve, nekivágunk a második etapnak. Irány észak !

Nem mindig a túra útvonalon megyünk...na ezért hívjuk TPK, azaz tökön paszulyon keresztül túrának, ezt az általában Pünkösdkor lévő kirándulásunkat.

Menet közben, azért azért a boltunkra is gondolunk, mert akárki, akármit mond...ez itt egy Zöld Pont. He-he ! Figyelek ám !

Jó öreg 65 literes Benzi hátizsákom, lassan már 20 éve bírja a gyűrődést. A botom, pedig már pár órája. Kiegészítik egymást.

Azért a kollegából is ki lehet csalni egy smileyt, és egy Lájkot. Vagy csak stoppolni akartunk ? Már nem tudom. Öregszem.

Nélküle nem vettem volna észre ezt a gyönyörűséget. Az ilyen fotók miatt is érdemes elindulni túrázni.

Na azért a bicska teszteléséről sem felejtkeztem meg. Annyi biztos, hogy faragni, háncsolni, lehet vele. A 440C bírja.

Megérkeztünk második etapunk végére, a német katona sírokhoz. Innen már csak (jó esetben) lefelé vezet az út. A Szalajka völgybe.

Délelőtt 11.00 után indultunk, és délután 18.30-ra megérkeztünk, szó szerint fapados szálláshelyünkre.

Itt szoktuk elfogyasztani, kedvenc konzervételeinket, és meg iszunk egy pár pohár "jóféle" itókát is.

Ezek után nyugovóra térünk, és reggelig húzzuk a lóbőrt. Én közben még  az idill kedvéért, szerényen horkolok is. 

De csak azért, hogy másnap reggel még jobban értékeljük , hogy ilyen gyönyörűségre ébredhetünk.

Természetesen megcsodáljuk a Fátyol vízesést is. Szerintem nem lehet elégszer látni.

Majd felszállunk a vonatra, és a Szarvaskőn hagyott járgánnyal, hazajövünk.

Csak még egyet fotóznom kell, mert így lesz (számomra) teljes az idei TPK túra.