Aussie Tajpan.

Ritkán szoktam három kívánságot teljesíteni, hiszen nem vagyok én Dévényi Tibi bácsi. De azért néha én is kivételt teszek. Főleg, ha azok a kívánságok a  kedvenc késgyártó cégemmel (is) kapcsolatosak. Van egy különleges vásárlóm, aki szintén imádja ezt a márkát. A megbízás részéről annyi volt, hogy készítsek neki egy fixpengés kést, ami hasonlít a Spyderco black mambára.....de .....hosszabb legyen a pengéje, mint az eredetinek.....olyan acélból legyen, ami bírja a kemény feladatokat is .......és......famarkolatos legyen, bőrtokkal. Ez kb. három kívánság volt. ha jól számolom. 

Mi sem könnyebb ennél, hiszen ez a kedvenc időtöltésem. A rajzolással kezdődik minden. Az nagyon meg nagyon megy nekem. a pengét, és a markolatot is 120 mm hosszban maximalizáltam. Az átlagos kéznek ez egy kicsit nagy, de mivel ennek a JOÓ embernek a sok girjázástól nagy tenyere lett, ezért lett ekkora a markolat. A penge hossza is elég, majdnem minden feladatra. Az alapanyagon kellett a legkevesebbet agyalnom, mert pont volt még 80CrV2 acélom, amivel mellesleg nagyon szeretek dolgozni. Hálás, és egyben könnyen megmunkálható acél, és ráadásul nagyon finom élt lehet rá csinálni.

A markolat fája is mindkettőnk számára ismerős volt, hiszen gyerek korunkban mind a ketten ettük a madármeggyet. Hozzá is láttam a feladathoz....méghozzá szép komótosan. Vélem azt, ha az ember fia, jó kedvel készít egy kést, akkor ez benne marad a késben is. Ez csak annyit jelent, hogy kedvét fogja lelni a használatában. Van aki fogékony erre, és a "legcsumpibb" kézzel készült kést is örömmel használja. Egy szó mint száz, nagyon élveztem ennek a késnek a készítését. Ha kíváncsi vagy néhány készítés közbeni "fázisképre" , akkor kattints ide.....vagy inkább ....IDE.

Annyit viszont mondhatok, hogy előbb vagy utóbb minden késkészítő számára eljön az a pillanat, amitől a késkészítés, nem munka, hanem szórakozás. Sőt ezt kihasználva a profik, még meg is tudnak élni belőle. Én viszont mindig csak annyit kérek, amiből tudok venni, egy kevés alapanyagot a következő késeimhez. Ja, és a páromnak is szeretek adni belőle, mert elviseli ezt a nem mindennapi hóbortomat. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy darabig még megmaradok lelkes AMA-tőrnek. 
 

Tamiya, a régi vágású japán, vadászkés.

Ezen a képen nem is egy vadászkés látható ! Mondanák  az nálam okosabbak. De én akkor kitartok mellette, hogy ez egy vadászkés. Csak nem európai stílusú, hanem, távol keleti. Egészen pontosan japán. Jó néhány éve készítenek kardokat, késeket, úgyhogy én hiszek nekik. Nincs egyébként túlbonyolítva. Hiszen egyszerű nyélbeütéses, markolattüskés kés. Amit igazság szerint, csak két fém csap, vagy szegecs tart a helyén. Ez mellesleg nagyon jól rögzíti a pengét a "nyélben". Igen nyelet mondtam, s nem markolatot. Általában hagy szerszám köpüjébe belefaragunk egy fadarabot, és kézreállóra csiszoljuk, vagyis lekerekítjük, akkor azt nyélnek nevezzük.

Az eredeti késeknek ráadásul még ennél is egyszerűbbek. Mert az ujjvédőjük is úgy van kialakítva, hogy nyitott, és lehet látni a nyél anyagát ha szemből, a hegy felől nézzük.  Ó basszus ! Nekem nem áll rá a szám erre a nyelezésre. Szóval a markolat fája, cseresznyefából lett készítve. A japánok, nem csak a cseresznyevirágzást szeretik, hanem alapanyagként is felhasználják ezt a meleg barna színű, de nem túl kemény fát. Persze nem ipari mennyiségben, mert csak néhány szerencsés  kézműves dolgozik vele. Amúgy hálás anyag mert nem hajlamos repedésre, csak apróóbb szálleválások fordulhatnak elő nála. De azokat is meg lehet úszni, ha lassan fúrjuk meg. 

Csiszoláskor pedig egészen jól viseli a nagyobb szalagsebességet is. Kivéve a bütü részen. Itt kimondottan igényli a reszelős , csiszolóvásznas, anyagleválasztást. Ha csiszolószsalaggal csináljuk, akkor sajnos egy másodperc után hajlamos megégni. Na de a pengéről is ejtenék egy pár szót. Az anyag 12C27 Sandvik rozsdamentes acél. Azon kevés (rm) acélok közé tartozik, amik, el tudják viselni a kovácsolásnál keletkező morfózisokat. Tudom a szénacélok toleránsabbak ilyen téren, de ezt ki kellett próbálnom egy (rm) acélon is. Magát a kovácsolás folyamatát nem fotóztam, kameráztam le, mert avval tele van a vezető videómegosztó csatorna, és amúgy sem érdekel mindenkit. A lényeg az hogy nekem még mindig egy fenyőfa tuskóra, fordítva felhelyezett sínvas szolgál üllő gyanánt. Sőt még gömbölyítő kalapácsom sincsen. De ez akkor sem akadályoz meg abban, hogy megütögessem forrón az acélt. Nem kimondottan azért, hogy így alakítsam az acélt........ inkább a kovácsolt, strukturált felület elérése érdekében.  Na de ne csak a szám járjon. Az alábbi képeken csak annyi látható, hogy milyen egyszerű eszközökkel oldom meg azt, hogy elérjem az 1000 C°-os hőmérsékletet. Bár az ütlegelést kicsit alacsonyabb, a hőkezelést pedig kicsit magasabb hőmérsékleten csináltam.

A megeresztés után nem találtam elég  egyenesnek, ezért egy fa deszkán próbáltam kiegyengetni. De csak annyit tapasztaltam, hogy a meglendített 1,5 kg-os kalapácsot, az acél, majdnem ugyanolyan magasra lökte vissza, mint ahonnan indítottam az ütéseket. Szóval meg voltam elégedve a hőkezeléssel. Hozzá képest a csiszolás, egy könnyű ujjgyakorlat volt. Szerettem ezt a kést készíteni, és a forma is megtetszett. Lehet hogy a közeljövőben, el fogom készíteni a saját változatomat is. Addig meg gyűjtöm a visszajelzéseket, a gazdájától. Remélem nem kíméli, hiszen mégiscsak egy régi vágású japán  vadászkés van a kezében. Én meg ezen információk fényében fogom elkészíteni a következő késem. Bár lehet hogy hozzá kellene fognom, egy konyhakés, egy bugylibicska, egy lyukaspengés bushcraftkés, és egy orosz fekete kés készítésbe. Úgy vélem ezen kések után fogok, csak hozzá majd a sajátomhoz. 

 

Bridget the midget. avagy Bridzsit a Bárd, Ó !

Néha kell olyan dolgot is csinálni, aminek semmi értelme nincsen. De csak azért, hogy a következő dolog jobb legyen. Látszólag ennek a kis eszköznek, sincs semmi értelme. Én mégis azt mondom, hogy gyakorlásnak, tökéletes. Leszek vagy hatvan éves mire elkészítem az első tökéletes késem.....és addig is bőszen gyakorolok. Mit kell ennél gyakorolni ? Hiszen olyan egyszerű a formája. Hát az íveket. Mert abból viszont van rajta elég. Az ujjtámasz kialakítását. A levezetőél és a ricasso találkozásánál lévő vonal markánsabbá tételét. A beütő egyenesen tartását, és eltalálni, hogy mekkorát üssek rá. A furatok helyének meghatározását, és kifúrását. A ragasztást.....a szegecselést....az élesést....stb....! Szóval mindent lehet rajta gyakorolni. Én is ezt tettem. Aztán meg kipróbáltam. Mivel 5,5 mm-es kutterlapból készült, ezért a vastagsága miatt ( zsebmérete ellenére is ) lehet bárdolni vele. Ezenkívül Ütőbottal fát is lehet hasogatni, vele. De a mi meglepett, az az, hogy a konyhában elboldogult a hagyma felkockázásával ( a kockaméretet inkább ne firtassuk ) is. Egyszóval Bridget the Midget ( Bridzsit a törpe ) pontosan azt tudja mint a nagy társai, csak kicsiben. 

Viszont, egy dologra rájöttem miközben a társaival együtt készítettem. Egy tűzben soha ne akarj hevíteni három különböző anyagot. Az 1.4301-t az 51CrV4-t, és a 12C27 teljesen más hőfokot kíván. Egyre még oda tud figyelni az ember, de kettőre, vagy még inkább háromra, már nem könnyű dolog. De azért összejött, mert a megeresztés után egyszerre három kést tudtam dobni, a betonra a hátam mögé. Ez szokott a tesztem lenni. Mindhárom egyben maradt. A kis bárd már készen van. A másik kettőnek, ha egy kicsit kienged a föld fagya, azonnal nekilátok. 

 

Vitiligo, a foltos kés.

Mindenki megnyugodhat, nem az emberiség 1%-át érintő bőrbetegségről fogok írni. Hanem ? Igen eltaláltátok, egy késről, amit gyermek korom óta akartam megcsinálni. Annak idején rengeteg jószágunk volt, és kellett egy olyan kés, amit nem sajnálok.....mondjuk a takarmánytök, vagy krumpli összedarabolására. Ezért édesapám, készített egyet nekem. Gépi fűrészlapból. Na most egy jóérzésű késkészítő itt felhorkanna. A fűrészlap nem alkalmas késkészítésre ! Én meg visszahorkanok, hogy..... dehogynem ! Számtalan sufniban készült kést fogtam a kezemben életem során. Java részük, ilyen, vagy hasonló másod nyersanyagból lett "megcsinálva" .

Ezek többnyire cirkula lapból, reszelőből, favésőből, és sorolhatnám estig hogy miből fabrikált kések voltak. Mind megfelelt a gazdájának. Használta, és kész. Manapság annyira elterjedt bizonyos körökben, hogy kést csak késacélból lehet készíteni. Jó kést, eladható kést igen. De munkakésnek, szinte bármilyen acél megfelel. Nem fog esztétikai élményt nyújtani, mint ahogy az én vitiligo nevű ( és tíz éves korom óta meglévő ) bőrbetegségem sem. De nem a szépség a lényeg. A feladatot, az ember fia, csúnya késsel is végre tudja hajtani. Azt mondják az okosok,ha például cirkula tárcsából kivágod flexel a késformát, akkor jaj a hőkezelésnek. Aha.....tehát hőkezelve van. Ha meg lehet hőkezelni, akkor tehát nem biliacél.

Hogy is lenne rossz acél, amikor fát darabolnak vele. Vágod ! Mit ki kell bírnia szegénynek, és mégis alkalmatlan késnek. Pontosan így járnak a társai is, a reszelő ( fémet munkálnak meg vele ) vagy a favéső ( amivel meg mit is......ja, fát vésnek. Ja, és hogy nem is lehet fúrni őket. Biztos azért, mert olyan lágyak, ugye. Na de eljött a pillanat amikor erről a késről is írok egy kicsit. Nem találjátok ki, de ......igen, igen......cirkula lapból van, amit itthon, házilag, szénen, miután kivágtam a formát újra hőkezeltem. Ja   meg egyszerű lapos acélból csináltam meg a baknikat is rajta.....amiket mellesleg hegesztési pótanyaggal szegecseltem a helyükre. Még a markolatpanelokat is egy ösrégi, szemétbe kidobott, foltos elektromos alaptáblából vágtam ki. 

Csupa, csupa  ér téktelen   kacatból. Mégis értékes lett számomra, mert újra felidézhettem gyermekkorom, egyik felejthetetlen élményét, mikor is édesapám kést készített nekem. Hogy miből volt, az nem érdekelte. Csak jó szívvel nekem adta. És nekem ennyi, pontosan elég volt a boldogságomhoz. Javasolnék egy pár dolgot .De csak annak akinek nem esik nehezére. Beszélgessen sokat a gyermekével, menjenek el együtt túrázni, vagy moziba. Esetleg készítsenek együtt valamit. Az idősebbek se tétlenkedjenek ! Hajtogassanak papírcsákót, vagy fújjanak együtt szappanbuborékot az unokájukkal. Akinek pedig nincs gyermeke....annak pedig játszótársa lehet a párja. Hálát adok minden percért, amit együtt tölthetek vele. A lényeg az.........hogy, ne felejtsünk el, régen mi is boldog gyermekek voltunk. Tegyünk félre néhány percre, órára, a komoly, felnőtt énünket, és legyünk újra gyermekek......... és........ élvezzük az életet ! 

Mihaszna ügynök kalandjai.

A szerecsen kém...( Agent Scally adventures: The Spy Darky. )

Szabadságon volt. Nem kellett semmit se tennie. Valahol Kuala Lumpur és Uszty Ilimszk között, beült egy "hatcsillagos" moziba. Élvezte ahogy a libazsíros, mézes popcorn csiklandozza az ízelőbimbóit. Rajongott ezért a sci-fiért, pedig még a címét is alig tudta kimondani.A Dünyayi Kurkatan Adam, egy igazi "trash" film volt. De nehéz volt nem élvezni, a hogy a haláltojás szétlövi az alderaantojást a kajsza lézersugaraival. Ha az akarat, egy kevés kitartással párosul, az ember fia csodákat képes alkotni. Ezt tudta ügynökünk is, hisz kevéske kis szabadidejében késeket készített. Miközben ugye sokszor megsérült, vagy megvágta magát. Most viszont, egy szúrást érzett a tarkója tájékán. Hátranézett, és egy sötét alakot látott távolodni a sorok között. Követte, hiszen az ügynökképzésen is ezt tanították. Egy sikátorban találta magát, szemben a sötét alakkal. Ösztönösen előkapta 5,56-os kis pisztolyát, és rálőtt egyet. De nem történt semmi. A 7,62-el is ugyanez volt a helyzet. Így hát elővette 45-ös nagyágyúját, és meghúzta a ravaszt. Az alak összeesett, de még vonaglott. ......Na ez aztán kemény volt, gondolta magában mihaszna ügynök. Ezt a nevet egyébként, az egyik barátja ragasztotta rá, mert annyi fölösleges dolgot csinált életében, mielőtt rálelt önmagára, és a számára tökéletes munkára. Huh....mennyi történet, és micsoda kalandok.....mélázott el egy kósza pillanatra. De egy erős rántás visszazökkentette a rideg valóságba. A sötét alak volt az. Hiába tátongott egy több mint 10 milliméteres lyuk középtájékon rajta, még mindig bitang erősnek tűnt. Ügynökünk a sok év gyakorlást hasznosítva, végighúzta az alak pofáját a sikátor durva falán, de evvel csak azt érte el, hogy barázdák lettek rajta.-Mi a neved ? Kérdezte kissé ingerülten a dulakodás közben..... -Fiftivan Szíárvifor felelte hűvösen az ellenfele...... -Hazudsz ! ez nem igazi név, ez ööö, izé.....az alakulatom neve....... -Akkor mi egy helyen szolgáltunk, mondta csendesen ellenfele. Elengedték egymást, és hátrahajtották pulóverük kapucniját. - Darky !!!....-.Igen Scally, Darky vagyok.......-Basszus de régen találkoztunk ! Mi van veled ? Mivel foglalkozol ? .....-Szerecsen kém vagyok. De ezt biztos tudod, hiszen barna kémruhában vagyok. Ahogy rajtad is látszik hogy ügynök vagy, mert csíkos terepszínű "hacuka" van rajtad.....-Hacuka!? Ó, de régen hallottam már ezt a szót !....Összenevettek......-Nincs kedved meginni egy sört ? kérdezte Scally Darkytól......-Már hogy ne volna. Jött a megnyugtató válasz azonnal. ....-Erre, vagy arra ? ....-Tök mindegy, csak menjünk ! ..................Evvel elindultak, a lenyugvó nap fényében egy, még nyitva tartó kocsmát keresni. 

Ha valaki nem érti, hogy mit keres itt ebben a jobbára késkészítéssel foglalkozó blogban ,ez a kis novella, akkor itt van egy kis magyarázat. 

Fiftivan Szíárvifor......51CrV4 acél megjelölése.

5,56, 7,62, .45.......a fúrók mérete, amivel dolgoztam.

Scally Agent......mihaszna ügynök.

Spy Darky.....szerecsen kém.

Hacuka......ruha.

Az év nagy részében, teljesen normális vagyok. De néha nekem is elgurul a gyógyszerem. De már nem keresem. Ekkor kést készítek, vagy verset írok. Nem mindenki tolerálja, se az első, se a második tevékenységemet. Nekik azt üzenem: Legyetek normálisak ! Én meg maradok ilyen látszatra normális. Ebben az évben egyébként nagyon élveztem a késkészítést. Volt alapanyagom, és kedvem is. Nem is beszélve a szalagcsiszolómról, akivel kezdünk összecsiszolódni. Az idén nagyon sok minőségi acél került a kezem ügyébe, pedig én inkább a késkészítés szempontjából nem éppen optimális acélokat ( körfűrészlap, cutterkés, harckocsicsapszeg, favéső, markolókanál köröm, stb....) szoktam használni. A nemesebb  anyagokat meghagyom a nálam ügyesebb emberek számára. Az 51CrV4-es acélt ( amit néha laprugóként is szoktak emlegetni ) viszont nagyon szeretem, mert hálás, és toleráns acél. Jövőre, ha minden összejön, hozzájutok egy jelentősebb mennyiséghez. Már most boldog vagyok miatta. Ez motivál ( a boldogság amit, késkészítés közben érzek ) és visz előre engem a jövő évben is. Ezúton kívánok minden olvasómnak, kellemes ünnepeket, és eredményeben gazdag új évet ! 

Steel brothers (késtesók)

Egyszer csak úgy bevillant. Egyszerre készítek két kést.....ugyanabból az acélból. Tudom ez másnak teljesen természetes dolog, de nekem nem. Olyan ez nálam mint a sakkozás. Egy két lépésre előre tudok gondolkodni, de hogy mi lesz a végén, azt még csak sejteni se sejtem. A késeknél viszont valahogy minden lépéssel tisztában vagyok, de a végeredmény akkor is meglep. Pedig én készítem az elejétől fogva. De az , hogy a kézben tartva hogy fog kinézni, az csak rajtam múlik. Ha ráhagynám, hogy "jóvanazúgy", akkor bizony a végén teljesen meg lennék lepve.

Szóval azt találtam ki, hogy készítek egy puukkot, és egy sgiandubht. Mindkét kést 80CrV2 acélból , és ugyanavval a hőkezelési eljárással, sőt......nagyjából ugyanavval a V alakú levezetőéllel képzeltem el. A különbség az élszalagban lesz. Aki vágja a témát az tudja, hogy a puukkóknak 15, és 20 ° között van az élszöge. Ezt most nem úgy fogom megoldani, mint ahogy az északi népeknél szokás csinálni. Hanem egy mikro.....élszalaggal. Majd kiderül, hogy jó e az elképzelésem.......a végén. Az alapanyagok a puukkónál, Norvégiából érkeztek.....Degu barátomtól. 

A sgiandubhnál viszont hazai diófát használtam markolathoz. Azt vettem észre, hogy a nyírfa sokkal hálásabb alapanyag, mint a dió. A dió könnyen megég, és ott is lyuk, üreg van rajta, ahol egyáltalán nem számít rá az ember. A nyír pedig gyönyörű, így is, akármennyire nincs benne habos, vagy göndör minta. Pont illik a rénszarvas agancshoz, és a bőr hézagoló karikákhoz. Mondjuk a réz is illik a piros fíberhez, és a dióhoz. Egyszóval olyanok ők mint a testvérek. Majdnem ugyanabból az "alapanyagból" vannak, mégis teljesen mások. Más más feladatok végrehajtása valók. Mégis mindenki azt akarja, hogy ugyanazokat a feladatokat csináljanak. Meg is teszik mindketten. Van akiknek könnyebben megy, van akinek nehezebben.....és..... most még mindig a késekről beszélek. Az emberek pedig csak cimkéznek, értékelnek, kritizálnak, soha véget nem érően. Pedig az embereknek semmi más dolguk nem lenne, csak annyi hogy élvezzék azt, amiért keményen megdolgoztak, vagy amit.....az élet adott nekik. Csendben, mosolygósan, bármi is történik a világban közben. 

 

Hjort Jaktkniv.

Szerrencsés embernek érzem magam. Ugyanis olyan barátaim vannak, akik gondolnak rám, amikor késkészítésről van szó. Nem kell rosszra gondolni, csak ellátnak alapanyaggal. Ki ki acéllal, keményfával, bőrrel, nem is beszélve az igazi nemes anyagokról. Mint például ? ilyen anyag számomra az északi szarvasok agancsai. Nem véletlenül szeretnek vele dolgozni a késesek, hiszen alig van benne szivacsos rész. Annál több viszont a csiszolható rész, ami még szép fehér marad. Na ezért nemes anyag számomra. Az én kiskéses Istenkém áldjon meg érte Degu, hogy hozzájuttattál ehhez a kiváló alapanyaghoz..Apropó alapanyag. mármint az acél. Bizony bizony, nem kés acél. ( ezért egy páran nem kedvelnek engem mert, preferálom a másod nyersanyagokat. Ő dolguk. Szerintük kést csak késacélból lehet készíteni. Valamennyire igazuk is van, mert én is tudom, hogy jó kést, jó késacélból lehet készíteni. De én szeretek veszélyesen élni, és neki megyek az ismeretlennek. Mármint az ismeretlen alapanyagnak. Bár számomra nem ismeretlen, mert tudom, hogy honnan van. ) A markolók kanalának a körmeit készítik belőle. És hogy késkészítésre mennyire alkalmas ?

Képzeljétek el .....hagyok egy kis időt.....tökéletesen. Flexkorong vágja, csiszolószalag szépen csiszolja. akkor szerintem pont jó. Ja két dolgot azért nem lehet vele csinálni. Fúrni, és reszelni. Pont olyan mintha egy edzett acéllal dolgozna az ember. Ne égesd meg, csiszolás közben, és hidd el pont jó lesz. Majd használat közben leválik mennyire lesz éltartó, rozsdaálló stb....stb.

Engem különben is az , bűvöl el, hogy miként alakul az anyag a kezem munkája által, és nem az hogy a szénen kívül, milyen ötvözőanyagokból áll. Van abban valami felemelő, ahogy a ragasztótól csöpögő szögletes "jézusomezmegderonda" valamikből, a végén egy "dejóérzéskézbevenni" .......kés lesz. Arról meg nem is beszélve, hogy nem egy unásig ismert, formát készítettem....kb." százhuszonhetedszerre"  .....vagy ki tudja hányadszorra. Egy szónak is száz a vége, Szeretek kést készíteni.