Pirosszka, a név kötelez.

Egyszer régen, nagyon régen, kerek erdő közepében....élt egy kislány Piroska. Tudjátok, ő járt mindig tilosba. Aki azért öltözött pirosba, mert az az egy ruhája volt neki. Kész szerencse, hogy nem volt khaki. 

Nyugodjatok meg, nem fogok hozzá, egy újabb idétlen mesének, mert mindig lehurrognak, bizonyos egyének. De nem bírtam ki, hogy ne így kezdjem ezen írásomat, inkább leírom mi okozta sírásomat. Mert mosolyog az, ki rosszul választ nevet, mégis a végén, egy jóízűt nevet. Úgy vágytam erre a bicskára, mint ki éhes, és gyomra kordult. Először elrontottam, aztán minden jóra fordult.

Az történt, hogy a munkának neki álltam, az anyaglistáról mindent kipipáltam. Jóízűen dolgozgattam, fúrtam, vágtam, csiszolgattam, de egyszer csak azt hallottam, hogy valami pattan. Ugyanis a satu pofája, (és amibe a pengét szoktam befogni) és a bőr között, egy csavar darabka szörfözött. Mikor megszorítottam a pofákat, elöntötte testemet a csodálat. Mi penge meghőkezeltetett, eme mozdulat után "roppant" rosszul viselkedett. Ezt jól elb@szt@m, nem kell a rizsa, úgy elpattant mint a picha. Na vajon most mitévő legyek ? Ha neki fogok siránkozni, abban idegileg tönkre megyek.

Gondoltam hát egy merészet. A régi pengét meg, egye meg az enyészet. Készítettem egy újabbat belőle, józan fejjel, mint aki nincs belőve. Na ez már jobban sikerült, és a satuból is egy darabban kikerült. Nem volt más hátra, csak hogy elkerüljön a nátha.....bejöttem a meleg lakásba, és kiraktam az alkatrészeket, rakásra. Betekertem a csavarokat, és kiküszöböltem a zavarokat. A végen egy bicska volt a kezemben, de hogy ezt hogy csináltam....azon sokáig merengtem. Mivel piros volt a markolata, és nem fekete, mint a bánat, nagy komolyan elneveztem Piroskának. De mivel történt az a kis roppanós eset, a választásom mégis a Pirosszkára esett. Nincs mit hozzáfűznöm ehhez, ahogy a mondás is tartja, a név kötelez. 

 

Greenner

Szervusztok ! Egy kicsit el voltam veszve. De most már újra magamra találtam. Legyen elég hozzá, hogy nem voltam olyan olyan lelki állapotban, ahhoz, hogy normális kést tudjak készíteni. Amúgy is az a véleményem, hogy ha boldog az ember akkor készítsen kést, mert ez az érzés benne lesz a késben is. Ha beteg vagyok, vagy bánatos, akkor hozzá sem fogok. Legyen elég annyi, hogy a Greenner-t tényleg azért készítettem, hogy a lelkem végképp megnyugodjon. Van abba valami varázslatos abban ,ahogy a kezem alatt alakulnak át az alapanyagok, a szemem láttára. Minden pillanata feltölt energiával.

De a késről is essen néhány szó, mert megérdemli. Az alapanyaga, a méltatlanul elfeledett , és manapság nem igazán divatos KO13-as rozsdamentes acél. Pedig nagyon hálás anyag, mert engedi magát alakítani. Ugyanezt mondhatom el a G10-es markolatanyagról is. A reteszacélból készült ujjvédőről, a házi készítésű corby csavarokról, és a 8x1,5 mm-es hidraulika csőről nem is beszélve. Egy szó mint száz, ezt a Loveless stílulú kést, számomra is meglepően , mindösszesen 6 óra alatt sikerült elkészítenem. Sehol egy buktató, az illesztések, szinte passzoltak, és semmit sem sikerült rajta, látványosan elrontanom.

Szerintem ......édesapám ..... a mennyekből irányította a kezemet. Na ez egy olyan érzés, amit nem tudok leírni szavakkal. Csak hagytam hogy megtörténjen. Néha kell ilyet csinálni. Ha az ember nem akarja megváltani a világot, csak teszi a dolgát, akkor is szép életet élhet. Pont........ ahogy a szüleim mutatták az ő életükkel. Ugyanolyan büszkeséggel tölt el az hogy, az ő gyermekük lehettem, mint az hogy egy kicsit értek a késkészítéshez. A konklúzió pedig az, részemről, hogy tovább folytatom ezt a semmihez sem hasonlítható, szabadidős tevékenységet........a késkészítést.......mert , bármit is tartogat nekem az élet, mindig ott lesznek nekem a kések. A családommal, és a késeimmel együtt vagyok teljes ember.

 

Candy, a karácsonyi meglepetés.

Cukormázas világunk, telis teli van szebbnél szebb késekkel. Tudom, mert néha én is felszaladok arra a másik síkra, ahol az emberek virtuális kivetülései léteznek. Azt is írhattam volna, hogy a net-re, de az nem én lennék. Mindenki meg akarja mutatni a többi embernek, hogy mit, és mikor, meg hogy hogyan csinál. Én is beálltam a sorba, lassan tizedik éve. Bár előtte is blogoltam, de az újabb AMA-tőrök, kb. ennyi ideje létezik. Ezalatt az idő alatt számtalan kést készítettem, és java részét itt publikáltam. A minap megkaptam az egyik ( amúgy számítógépes guru, és nem mellesleg nagy ) késgyűjtőtől, hogy elavultam, mert már senki nem olvas blogot.

Én csak annyit tudtam válaszolni rá, gyermeki együgyűséggel, hogy.....-Biztos, hogy mindenkit megkérdeztél ? Elcsendesedett. Én megbecsülöm azt a maroknyi embert, aki a blogomat olvassa, és minden évben köszönetet mondok nekik, hogy még mindig kitartanak mellettem. Igaz mostanában több időt fordítok a késkészítésre, és kevesebbet az írásra, de hát mentségemre legyen mondva, az előbbit még mindig nagyon élvezem. az utóbbiban meg , erősen korlátoz a blogommal egyidős ACER laptopom. Olyan lassan tölt be, és dolgozik, hogy annyi idő alatt egy kisebb kést is megcsinálnék. Szóval annyira élvezem, a késkészítést, hogy több arra érdemes ember, késes álmát is, valóra tudtam váltani, az idén. Többek között a sajátjaimat is. Mondjuk attól nem kell félni, hogy a szó jó értelmében véve, "megélhetési-késkészítő" legyek, de azért csinálom sorban a késeket, ahogy csak időm engedi. Na de eleget érzelmeskedtem, inkább a saját magamnak, karácsonyi meglepetésként készült, Candy nevű késemről szólnék pár szót.

A penge anyaga, 80CrV2 szénacél, a markolata pedig szép "patyiződ" kirinite, ami alá piros vulkanfíber került, és házi készítésű Corby csavarok rögzítik az acélhoz. A formája pedig ismerős lehet, mert a Fanta nevű  késemet készítettem el újra, csak most fokélezés nélkül. Nyakig fölcsiszoltam (FFG) a 4,5 mm vastag pengét, és micro élszalagot adtam neki, amit azért még, egyszer kétszer végig fogok húzni a 400-as csiszoló szalag előtt, hogy igazi "ragadós" éle legyen. A készítésével nem untatlak benneteket, mert számtalan videón láthatjátok, hogy ....HOW IT'S MADE A KNIFE....! De avval viszont még untalak egy kicsit benneteket, hogy ..S...O...K.....BOLDOG.....KARÁCSONYT.....ÉS.....BOLDOG...ÚJ...ÉVET...KÍVÁNJAK...NEKTEK ! Legyetek jók, vagy tőlem akár lehettek rosszak is ! Csak két dolgot tegyetek meg nekem. Csináljátok azt amit szerettek, és szeressétek azt amit csináltok ! Én továbbra is, ezt teszem, mert a késkészítés az életem.....     ..... Hol van már az a, mosolygós fejecske ? Na mindegy.

 Képzeljétek ide !

 

Triply & Scotty.

Szerencsés emberek vagytok. Mert most nem kell elolvasnotok azt a sok rizsát a késkészítéssel, még inkább, a bicskakészítéssel kapcsolatban.............................hatásszünet ..........................mint hogy...kivágod...bla,bla,bla...kifúrod....bla,bla,bla....lecsiszolod...bla,bla,bla...megreszeled...bla,bla,bla...és már kész is a bicska. S hogy ennek, mi az oka ? Nagyon egyszerű. Elromlott a klaviatúrám. Ezt a pár mondatot is, a mobilomról pötyögtem be. Szóval most megkíméllek benneteket a sok fecsegéstől. Beszéljenek helyettem a képek. De azért még annyit leírnék, hogy amióta elkészült a két bicskám, egyikkel vajat kenek, a másikkal pedig, felszúrom a falatokat.

 

Random bicska...avagy, néha nekem is összejön, véletlen.

Remélem, a büszkeség látszik az arcomon. Ritkán jön össze ennyire, hogy a végeredmény olyan legyen, mint amit a terveimben elképzeltem. Ez egyszerűen azért van, mert nem vagyok egy ügyes kezű ember. Ha Mexikóban élnék, biztos hogy El Szóró...El Borító...vagy ...El Pakoló lenne a nevem. Így vagyok a késkészítéssel is. Néha magam is elcsodálkozom, hogy ezt most tényleg én csináltam ??? De most tényleg összejött. Működik a framelock-os zárszerkezet. Ami nálam csodaszámba megy, mert ugye tizedre, századra illik...illeszteni. Ezek a kifejezések, amúgy, számomra értelmezhetetlen dolgok.

Na de nem futtatom magam. Inkább arról mesélek, hogy és miből sikerült összehozni a bicskámat. A tervem az volt, hogy a frissen vásárolt 3 mm vastag, WNR 1.4116 rozsdamentes acélból készítem el, a markolatpanelokat. Ismerem, szeretem ezt az fémet. Mivel kellőképpen rugalmas, tökéletesnek találtam a zárszerkezethez is. A pengét pedig a kedvenc szénacélomból, a WNR 1.2235 ( bár sokan inkább 80CRV2 néven ismerik ) csiszoltam ki, mert nála éltartóbbat nem ismerek. Vicceltem ! Ismerek, csak nem tudom megfizetni. Ja, és egy darabka KO13 is helyet kapott a bicskában, a távtartó szerepét betöltve.

A képek alapján az látszik, hogy bárki el tud készíteni, egy ilyen bicskát. És ez így is van. Menni fog mindenkinek, csak bele kell kezdeni, és végig kell csinálni. Nem az észt akarom osztani, mert azt megteszik helyettem mások. csak néhány jó tanácsot szeretnék adni, annak aki van olyan bátor, hogy belevág a bicskakészítésbe. Első tanács. Tessék rajzot készíteni ! Bár megjegyzem, ha valami papíron működik, az nem biztos, hogy élőben is fog. Második tanács. Tessék 2 mm-t minden alkatrészre ráhagyni. Mert elvenni még lehet belőle, de amit már egyszer lecsiszoltál, azt baromi nehéz visszarakni. Harmadik, pedig az, hogy ne akadályozzon meg olyan pitáner dolog a elkészítésben, hogy nem kapható olyan csavar a közeledben lévő csavarboltban, mint amilyenekkel össze szokták szerelni az efféle zsebkéseket. Készíts egy párat. Én hengeres fejű, belső kulcsnyílásos csavart alakítottam át süllyesztett fejűvé. Mert ugye a fúrószár hegye is szögben áll. Így be tudtam süllyeszteni annyira a csavar fejét, hogy az nem nyomja a kezemet. A markolat meg azért nem nyomja, mert lekerekítettem a széleit. Egy szó mint száz, öröm kézbe venni. Sokáig mondjuk nem lehet tartani, mert 232 gramm lett a súlya. De legalább így, gyorsan feltűnik, ha nem húzza a zsebemet. Igen, igen...raktam rá zsebklipszet is. Így ugyanis van támasz az ujjaimnak, amikor ki akarom nyitni. Pöccre ugyan nem, de kis erővel nyomva a pengét, szépen nyílik, és halk kattanással jelzi, hogy a zár működik. Ja, és raktam bele, két PET palackból kivágott, műanyag alátétet, a markolatpanelok, és a penge közé, hogy könnyebben nyíljon. De ahányszor kezembe fogom, az az érzésem támad, hogy: Ide gyorsan egy mammutot, hagy kaszaboljam széjjel ! De azok a nagy szőrös állatok kihaltak, és ez sajnos, nem fog összejönni. De az, hogy még egy ( pár ) müködőképes bicskát készítsek, az lehetséges. Ha máshogy nem is .......akkor véletlen fog sikerülni.

 

Ezüst sárkány és a pokol kutyája.

Aki arra számít, hogy "százhuszonhetetdszerre" is leírom, hogy hogy kell kést készíteni, az most csalódni fog. Majd a következő késemnél, biztos írok arról is. De most egy picit bemutatkozom a másik oldalamról. Megszülettem, s majdan elenyészek. De a kettő közti rész, csak rajtam múlik, s azon hogy milyen életet élek. Amikor nem látja senki, elrepülök egy másik világba, gondot, bajt s félelmet kizárva. Szárnyaim a könyvek, tollaim a lapok, számomra nem ugyanolyanok a mindennapok.

Kicsit furcsán hangozhat egy késbolgban ez a cím, ugye ? De aki engem ismer, az tudja, hogy olthatatlan tudásszomjam van, gyermekkorom óta, és imádom a könyveket. Így sokkolva szinte minden embert, aki a számítógépet, vagy a mobilját bújja. Erre ráteszek egy lapáttal azzal, hogy rázúdítom a környezetemre, amit tanultam. Néha, amikor csendben maradok, akkor meg mindig jár az agyam. 

A könyvekben az a jó, hogy elrepítenek egy másik világba. A sci-fi könyvek meg pláne. Hát még a mondák, és a hősköltemények. Elmesélik, hogy régen másképp éltek az emberek, és az állatok. mindenki tette a dolgát, és a mai emberekhez képest, kalandos élete éltek. Bátrak voltak, de az Istenektől féltek. A sárkányoktól pedig egyenesen rettegtek.

Pedig voltak jó sárkányok is. Példának okáért ott volt Thann, az ezüst sárkány. Bár testét acél pikkelyek fedték, de az ezüst nyírfák völgyében élt, és innen kapta a nevét. Nem volt nagy, de rettenhetetlenül bátor volt. Saját varázslatai voltak, képes volt emberi arcot felvenni, és nem tüzet, hanem szikrákat okádott. Számtalan kincs volt a tulajdonában, de ezeket a kincseket mindig megosztotta, az arra érdemesekkel. 

Garm viszont egy vadállat hozzá képest. Ő őrizte Hél, vagyis az alvilág kapuját, és előre érezte, hogy ki fog meghalni. Láncait eltépve eljött a gonoszokért. Bár ő fekete volt de a mellkasa, mindig vörös volt a vértől. A ragnarök idején sok dolga volt, de aztán utolérte a őt is a végzet. Nevét meghallva mindenki megborzongott. Szóval semmi jó nem volt benne. De vele együtt volt egyensúlyban az akkori világ.

E két kés azért született meg mert, Eddát olvastam, és magával ragadott az amit olvastam. Csak rajzoltam, és élettel töltöttem meg ezt a két acéldarabot. Ennyi. Különleges utazás volt, azt mondhatom. De az biztos hogy inspiráló számomra. Már visszatértem, tehát újra normális ember látszatát keltem, de valami akkor is megváltozott bennem. És mostantól fogva becsülni fogom azokat az embereket, akik tudásukkal, becsületükkel, önzetlenségükkel, tehetségükkel....( sorolhatnám napaesti ).....vagy csak a mosolyukkal jobbá teszik ezt a világot. Maradjatok olyanok, amilyenek vagytok, mert ti vagytok az emberiség reményei. 

Na ez volt a másik oldalam. De ígérem, hogy nem fogok megkomolyodni, és a következő bejegyzésem már újra régi énem fogja írni. De még ezt verset előbb, ki kell írnom magamból.

 Thann és Garm...

Yggdrasil árnyékában settenkedik Nidhogg,

Ahol Hel uralkodik laposakat pislog.

Megcsapolva a rágja a Niflheimig eret,

Pusztitja világot, miközben magában nevet.

Csak egy barátja van a Norvég fának, 

Thann aki bátor, és Nidhoggra támad.

Harcukat, ha dörög az ég, hallja mindenki,

Garm pedig vonít, mert ők is pokolban kötnek ki.

Nochy.